Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gyakran megesik, hogy nem vagy éhes, mégis vágysz valami kis nasira? Miért kívánjuk ennyire a csokit, a csipszet és a hasonló falatokat? Elmagyarázzuk.
Biztosan veled is megtörténik néha, hogy hirtelen rád tör az evési vágy, és ellenállhatatlan késztetést érzel arra, hogy különböző nassolnivalókat, csipszet, csokit, kekszet, sós mogyorót egyél, bár pontosan tudod, hogy nem vagy éhes. Régóta vizsgálják, hogy vajon mi állhat a jelenség mögött, és miért van az, hogy pont az egészségtelen ételeket kívánjuk ilyenkor. Az Elemental átfogó írása ennek járt utána.
Éhséget érzel, pedig tele a hasad
A legfontosabb – szögezik le a szakemberek – megkülönböztetni egymástól a klasszikus, fiziológiai szükségletet kielégítő éhséget és a nassolás utáni vágyat. A kétféle éhség ugyanis korántsem ugyanaz. Az első esetben a szervezet energiaszintjének helyreállításához van szükség az ételre, ilyenkor a testünk különböző jelekkel – gyomorkorgással, alacsony vércukorszinttel, az inzulinszint lassú növekedésével – jelzi, hogy ideje enni.
A nassolási vágy esetében azonban a jelzések hamis, nem létező éhség meglétéről próbálják meggyőzni az embert. Amikor reggeli után bemegy valaki egy pékségbe, és a friss sütemények láttán összefolyik a szájában a nyál, nem véletlenül érzi magad éhesnek annak ellenére, hogy nem sokkal előtte evett. A hamis éhségérzet ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a valódi – magyarázza Susan Roberts, a Massachusettsi Tufts Egyetem táplálkozástudományi professzora. Azért érezzük ilyenkor üresnek a gyomrunkat, mert ellazul és kitágul, mintha valóban üres lenne.
Korábban úgy gondolták, hogy a hirtelen sóvárgás olyan ételek iránt lobban fel, amelyek a szervezetből leginkább hiányzó tápanyagokat tartalmazzák. Ez az elmélet azonban már régen megdőlt, hiszen többször is bebizonyították, hogy épp az egészségtelen kaják, a junk food iránt sóvárognak a leginkább az emberek, miközben a legtöbb hasznos tápanyagot tartalmazó növényi ételek senkiben sem keltenek hasonló vágyakat – állítja Sherry Pagoto, a Connecticuti Egyetem viselkedéspszichológusa.
Miért a gyorskaják és a nasik iránt sóvárogsz?
A legfőbb kérdés éppen ez: vajon miért pont a magas kalóriatartalmú ételek iránt sóvárognak a legtöbben? A manapság leginkább elfogadott teória szerint mindennek evolúciós okai vannak. A természetben élő, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató őseinket ugyanis gyakran fenyegette az éhhalál eshetősége, amelynek elkerülése végett szükségük volt rá, hogy minél több kalóriát fogyaszthassanak el egyszerre és tárolhassanak a szervezetükben, ugyanis sohasem tudhatták, mikor jutnak legközelebb élelemhez. Ezért amikor kínálkozó lehetőségre bukkantak – vagyis kellően laktató falatokat találtak –, egy percig sem gondolkodtak azon, hogy éhesek-e vagy sem. Stratégiájuk lényege az „egyél most, gondolkozz később” jelmondatban foglalható össze.
És bár ma már bővében vagyunk az ételnek, ez az evolúciós ösztön továbbra is velünk maradt. Pagoto szerint ez az oka annak, hogy egyre több a túlsúlyos ember, az elhízás pedig népbetegségnek számít. Az egyes emberek között persze nagy eltérések vannak ebben is – van, aki hajlamosabb elcsábulni, mások képesek megálljt parancsolni a késztetésnek. Ennek oka egyrészt öröklött genetikai hajlam, másrészt viszont eltanult, kultúrától és környezettől függő viselkedésminták is szerepet játszanak benne. Egy Mexikóban végzett kutatás például megmutatta, hogy a helyi gyerekek ötéves korukig egyáltalán nem kívánják jobban a csípős ételeket, mint más fogásokat, ezután viszont átveszik szüleik táplálkozási szokásait és egész életükben a magas kalóriatartalmú, erősen csípősre fűszerezett ételeket részesítik előnyben.
Minden sarkon ott a gyorskaja
A sóvárgásokért felelős biológiai mechanizmus, illetve az azt kiváltó ingerek azonban univerzálisak, minden embernél ugyanúgy működnek, bárhol a világon. A kívánatos ételekből, az illaton keresztül vagy másképp, de a hormonok és más vegyi anyagok beszivárognak a bélrendszerbe és a májba, és a bolygóidegen keresztül jelzést küldenek a hipotalamusznak. Az agyban dopamin szabadul fel, melynek hatására erős vágyat érzünk az adott ételek iránt, elfogyasztásukkal pedig jutalomérzet jár együtt. Ilyenkor egyfajta csata megy végbe a szervezetben az éhségérzet szabályozásáért felelős leptin hormon és a dopamin között. Míg előbbi arra int, hogy már jóllaktál, ezért ne egyél többet, utóbbi azt súgja neked, hogy engedj a csábításnak.
Az édességeket, snackeket és más ételeket gyártó cégek természetesen tökéletesen tisztában vannak azokkal a módszerekkel, amelyekkel felkelthetik benned a hamis éhségérzetet, és fel is használják ezeket a marketinggel. Nem véletlen, hogy a különböző ételek csomagolásán háromszor akkora adag szerepel, mint amennyi valójában a zacskóban található, miként azt sem, hogy az áruházak a bejárathoz közel helyezik el az illatos, frissen sült pékárut, nem is beszélve az Instagramon és más közösségi felületeken virágzó ételpornóról – állítja Charles Spencer, az Oxfordi Egyetem kutatója, aki több tanulmányt is szentelt már a témának. Manapság bárhová megyünk, mindenhol a gyorskaja látványa vesz körül – bármelyik sarkon egy McDonald’s-ba vagy Starbucksba botlunk.
Megállítható a sóvárgás
A sóvárgás azonban visszaszorítható és elfojtható – állítják a szakemberek. A legegyszerűbb módszer, ha eltereljük a figyelmünket valami mással. Mivel ezek az ingerek a rövid távú memóriával állnak kapcsolatban, ha nem figyelünk oda rájuk, hamar megszűnnek. John Apolzan, a Louisianai Egyetem táplálkozástudományi kutatója szerint étrendünk megváltoztatásával elejét vehetjük a sóvárgások kialakulásának. Bár korábban úgy gondolták, hogy minél inkább tartózkodik valaki egy adott étel fogyasztásától, a sóvárgás annál erősebb lesz, valójában ennek épp az ellenkezője igaz. Mint Apolzan magyarázza, ezek a vágyak gyakran megszokáson alapulnak. Ha kiiktatjuk az étrendünkből azokat a káros ételeket, amelyeket korábban gyakran ettünk, egy idő után ki is öljük magunkból az igényt rájuk, és megszűnik a sóvárgás.
A sóvárgást kiváltó ingereket is sikeresen el lehet kerülni egy kis ügyességgel. Ha munkába menet a pékség felé visz az utad, egy kis kitérővel megoldhatod, hogy ne is találkozz a csábító illattal és látvánnyal. Ha száműzöd hűtőszekrényedből a fagylaltot, nem adsz esélyt rá, hogy akármikor kinyitod a frizsidert, feltörjön benned a késztetés. Pagoto és kollégái most egy mobilalkalmazás kifejlesztésén dolgoznak, amely figyelmeztet, ha felbukkan a nassolási vágy, majd lehetővé teszi, hogy feljegyezd, mikor, milyen napokon és napszakban történt ez meg, ezzel segítve, hogy sikeresen kiiktathasd az azt kiváltó tényezőket. Peter Hall, a ontariói székhelyű Waterlooi Egyetem kutatója pedig agyi stimulációs eljárásokkal kísérletezik annak érdekében, hogy visszaszorítsa a kaja utáni sóvárgást.
Nem tudni, mit hoz a jövő, és a tudósok valóban megtalálják-e a csodamódszert, amellyel megállítható a nassolás és az elhízás, de az biztos, hogy a dolog nagyobb része rajtunk múlik – a valódi csodamódszer az egészséges, kiegyensúlyozott étrendben és a zsíros, cukros falatok kerülésében rejlik.
