Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Több mint egy méter hosszúságú volt az a vasrúd, ami Phineas Gage koponyáján fúródott keresztül 1848 őszén. Ő nemhogy túlélte a balesetet, de egész életében talizmánként tartotta magánál a tárgyat. Mi történt vele ezután? Hogyan változtatta meg az életét a baleset?
A lélektan klasszikusai a terület iránt érdeklődők százezreit ejtik újra meg újra ámulatba. Történelmi jelentőségük abban áll, hogy a pszichológia alapkérdéseit helyezték egészen új megvilágításba. A válaszok keresése pedig korántsem ért véget: a technológia fejlődésével és a tudásunk gyarapodásával az események értelmezése napjainkban is élénken zajló folyamat. Mivel gazdagodott a tudomány egy baleset, egy betegség vagy egy gyilkosság szörnyű története által? Sorozatunkban a pszichológia leghíresebb esettanulmányait mutatjuk be.
Egy baleset túlélésével vált híressé
1848. szeptember 13-án szörnyű baleset érte az új-angliai vasúttársaságnál dolgozó mérnököt. Phineas Gage éppen egy szikladarab kirobbantásához készülődött, amikor váratlanul előbb bekövetkezett a detonáció. Ennek eredményeként egy 1,1 m hosszúságú 3,2 cm átmérőjű, 6 kg tömegű vasrúd fúródott hegyesebbik végével a férfi fejébe, amely teljesen áthatolt a koponyáján, később a baleset helyszínétől 25 m-re találták meg. Noha agyának bal frontális lebenye nagymértékben roncsolódott, Gage csodával határos módon túlélte a balesetet, azonban a személyisége jelentősen megváltozott. A korábban kedves, figyelmes, precíz műszakvezető ismerősei beszámolója szerint közömbös, agresszív, trágár alak lett, egykori árnyéka önmagának. A történet azonban – a közhiedelemmel ellentétben – nem itt ér véget.
Lehetséges a felépülés?
Az utóbbi években a tudomány új bizonyítékok fényében drasztikusan átértékelte Phineas Gage történetét. Kiderült, hogy későbbi életében meglehetősen jó alkalmazkodást mutatott: előbb egy béristállóban dolgozott, majd hosszabb távra indított postakocsik vezetőjének állt Chilében. Állapotában azért is mehetett végbe számottevő javulás, mert sérüléseinek modern szimulációja szerint a jobb frontális lebenyét nem igazán érte károsodás. 2009-ben pedig felfedeztek egy, a nyilvánosság számára eddig ismeretlen felvételt: a kép a jóképű, magabiztos, büszkének tűnő Gage-et ábrázolja azzal a bizonyos vasrúddal a kezében, amelyet élete végéig megőrzött, és amely ma is megtekinthető a Harvard Egyetem Anatómia Múzeumában. A portré tulajdonosai mindvégig azt hitték, hogy egy bálnavadász és szigonya látható a kópián.
Mit mondanak a pszichológiakönyvek?
Phineas Gage felépülésének története mind ez idáig csak kevés figyelmet kapott: egy pár éve készült kutatás szerint a pszichológiai tankönyvek többsége nem egészítette ki a róla szóló beszámolók szövegét az új információkkal, így a világ egyik leghíresebb esettanulmánya továbbra is a baleset káros hatásaival ér véget, ezzel nagyban leegyszerűsítve és torzítva Phineas Gage történetét.
Mit tanultunk az esetből?
A tudományban sokáig a test és a lélek dualista felfogása uralkodott: ez azt jelentette, hogy a testet és a lelket különálló, egymástól függetlenül működő dolgoknak tartották. Ezért számított a 19. század közepén különösen forradalmi gondolatnak, hogy a személyiség és az agyműködés között kapcsolat áll fenn. Az eset előrevetítette a frontális lebeny szerepét feltáró vizsgálatokat az önkontrollfunkciók végrehajtásában. Ma már számos kutatás igazolja, hogy a homlokunk mögött elhelyezkedő agyterület felelős többek között a hirtelen megjelenő cselekvések (impulzusok) szabályozásáért, a tervezésért és a célok meghatározásáért.
