Nemcsak szép az, akinek a szeme kék – mint a nóta tartja –, hanem egyben egy tízezer évvel ezelőtti genetikai mutáció következménye is. Legalábbis dán tudósok szerint, akik azt állítják, hogy sikerült megtalálniuk a kékszeműséget okozó génmódosulást, melyet egyetlen közös ősre vezetnek vissza.
A Koppenhágai Egyetem kutatói szerint eredetileg az összes ember barna szemű volt, majd nagyjából tízezer évvel ezelőtt megjelent egy különös genetikai hibával született egyed, aki az összes kék szemű ember ősapjának (vagy éppen ősanyjának) tekinthető – olvasható a Professor Health – egy régóta folyó kutatás újabb fejleményeiről közölt – beszámolójában.
Hans Eiberg professzor magyarázata szerint ez a születési rendellenesség megakadályozza azt, hogy elegendő mennyiségű melanin termelődjön, mely pigment a hajunk, a bőrünk és a szemünk sötétebb színéért felelős. A mutáció az OCA2 elnevezésű kromoszómákat érinti, melyek a melanintermelésében szerepet játszó P-proteinért felelnek.
Kék a szeme
Az örökletes elváltozás nem szünteti meg teljesen a melanin előállítását, csupán csökkenti annak mennyiségét a szivárványhártyában, ezáltal az világosabb (kék vagy zöld) árnyalatot kap, mint a megfelelő mennyiségű melaninnal rendelkező, barna szemű emberek esetében. Máshol is megfigyelhető hasonló rendellenesség a természetben – nevezetesen az albínó embereknél, kiknek esetében a melanint termelő OCA2-kromoszómák teljes mértékben hiányoznak vagy ki lettek kapcsolva.
Az összes kék és zöld szemű ember íriszében megfigyelhető egy bizonyos melaninmennyiség hiánya, az ezt okozó módosulás pedig mindannyiuk DNS-ének pontosan ugyanazon pontján található meg (ellenben, a barna szeműek esetében a melanintermelést szabályozó kódok egyénenként változó helyeken találhatók), mely azt mutatja, hogy ez a mutáció örökletes eredetű. Eiberg professzor mindebből arra következtet, hogy mindannyian egyetlen, közös őstől származnak, akinek génhibája átöröklődött az évezredek során, millió és millió kék és zöld szemű utódot hozván létre.
A professzor és csapata 1996 óta kutatja a kékszeműség genetikai okait. Átfogó munkájuk során olyan változatos földrajzi helyeken vizsgálták meg a kék és zöld szemű emberek DNS-ét, mint Jordánia, Dánia vagy Törökország. Eiberg szerint a kékszeműség se nem pozitív, se nem negatív előjelű mutáció, ugyanis nem csökkenti és nem is növeli az egyének túlélési esélyeit. Ugyanolyan örökletes genetikai „hiba”, mint a kopaszodás, a szeplők vagy az anyajegyek, melyek talán csökkentik esélyeinket egy szépségversenyen, komolyabban azonban nem befolyásolják életünket. A professzor szerint mindez inkább arra bizonyíték, hogy a természet sosem áll egy helyben, inkább újabb és újabb genetikai variációkat kipróbálva folyamatosan kísérletezik.
