Miért nem elítélendő (vagy igen), ha egy Y vagy Z generációs munkavállaló megkérdezi a főnökét, hogy mennyi social media-használat megengedett munkaidőben? Hogyan motiváljunk egy csökkent figyelemküszöbbel bíró huszonéves munkavállalót? Melyek az egyes generációk vágyott munkahelyi élményének különbségei, és milyen sztereotípiákkal néznek szembe az X, Y és Z generációk tagjai?
Az elmúlt években számtalan kutatás, cikk, konferencia és persze közösségimédia-bejegyzés foglalkozott a generációk munkahellyel kapcsolatos attitűdbeli különbségeivel. A vélemények rendkívül változatosak voltak.
„A köztudatban nagyon sok az olyan sztereotípia az Y és Z generációk tagjairól, amelynek kevés valós alapja van, ugyanakkor valóban azonosítható néhány jellemző, amelyek elsősorban a meghatározott korosztályokra érvényesek” – magyarázza Ríz Ádám, a munkavállalói élmény fejlesztésével foglalkozó EMPX Solutions tanácsadó cég ügyvezetője.
Az ellentmondásos kép tisztázása érdekében az EMPX a Závecz Research Intézettel közösen két reprezentatív kutatást is végzett, amelyekben a munkahelyi élménnyel kapcsolatos elégedettséget és a munkavállalói tapasztalatokra hatással lévő szempontokat vizsgálták. Ezek alapján már lényegesen egyértelműbb lett a kép a munkavállalók tényleges elvárásairól.
A lojalitás nem a generációktól függ
Ríz Ádám szerint összességében nehéz életkori és generációs mintázatokat felfedezni a munkaerő megtartása érdekében tett erőfeszítések sikerében, a szakértő szerint a lojalitás elsősorban nem generációs, hanem inkább élethelyzeti kérdés. Mégis, a kutatás vezetője számára is meglepetés volt, hogy a vártnál is jelentősebb szempont a fiatal munkavállalók számára a jövedelem. Közben a fiatalok az átlagnál magasabb arányban elégedettek a bérükkel. Mégis nagyobb arányban váltottak legutóbb a magasabb fizetésért, mint az idősebbek. Hogy is van ez?
Az ellentmondás látszólagos, Ríz Ádám szerint a fiatalokat korántsem csak az anyagi juttatások motiválják, hanem további négy fontos szempont:
- a munkavállalókkal együttműködve működik-e a cég
- elismerik-e a munkájukat, van-e előrelépési lehetőség
- jól szervezett-e a munkavégzés, világosak-e a munkakörök
- milyen a közvetlen vezetővel való viszony
Sok fiatal kevésbé tartja fontosnak az elérhető jövedelmet, ha úgy érzi, hogy befektetnek a tudásába, és hogy az adott ugrással közelebb kerülhet a céljaihoz. Van viszont egy pont számukra, amikor már nem éri meg csak a tudás miatt maradni, komplexebb szempontokat kezdenek el mérlegelni. A felsorolt szempontok fontossága egyébként nagyon hasonlóan alakul a többi korosztályban is, úgy tűnik tehát, hogy amennyiben elégedett munkavállalókat szeretnénk, korosztálytól függetlenül érdemes a fenti kritériumokra tekintettel lenni, és ezeket folyamatosan mérni.
Valóban munkahelyet választunk, de vezetőt hagyunk ott?
A 35 alatti korosztály munkahelyváltással kapcsolatos indokai között a magasabb jövedelem mellett az idősebbek véleményéhez képest nagyobb arányban szerepeltek a vezető személyét érintő, vagy a munkakörnyezettel és munkahelyi szolgáltatásokkal kapcsolatos megfontolások is. Az idősebb korosztályokhoz képest viszont kevésbé érdekli ezt a csoportot a munkaszervezés, a pihenőidő mértéke és a munkahelyi stressz. Mint ahogy az is, hogy mennyire stabil vállalatnál dolgoznak. Annál fontosabb számukra viszont a véleményük figyelembevétele, hogy szakmailag fejlődhessenek a munkahelyükön, valamint főleg a nem irodai munkát végzők esetében a munkaidejük rugalmassága.
A munkahely egy párkapcsolati modell szűrőjén át
„Az eredményeinkből az látszik, hogy a fiatalok is kitartanak a munkaadójuk mellett, ha minőségi a munkavállalói élményük, és az ő mércéjükkel minőségi” – véli Ríz Ádám, aki szerint a munkavállaló és munkahely viszonya sok szempontból hasonlít egy párkapcsolatra: van, akiben lassabban alakul ki a kötődés, de olyan is akad, aki szinte azonnal képes elköteleződni. A fiatalok gyakran érezhetik úgy, hogy még „nincs itt az ideje” kötődni a munkahelyükhöz, hiszen bármikor válthatnak egy jobb reményében. Azonban az idősebbek is új munkahelyet keresnek, ha nem megfelelő a munkakörnyezet, ez is világosan kiderült a kutatásból. Ha nyílt kommunikációval, az elvárások kölcsönös tisztázásával sikerül bizalmi kapcsolatot kialakítani, akkor csupán az életkoruk miatt nem lesznek kevésbé lojálisak a fiatal dolgozók sem. Ez a szempont sem életkorfüggő.
A tisztelet hiánya nem egyenlő a tiszteletlenséggel
A generációk egymással folytatott kommunikációja egyre lényegesebb az új korosztályok munkaerőpiacra lépésével és a nyugdíjkorhatár kitolódásával. Fontos, hogy tudatában legyünk a fiatalabb munkavállalókkal folytatott kommunikációnk módjának. Vajon felnőttek egymás közötti párbeszéde történik-e, ahol egy tapasztaltabb és egy junior kolléga cserélnek eszmét, vagy egy szülő-gyerek párbeszédben találják magukat a felek? A hatékony intergenerációs együttműködés kulcsa, hogy el tudjuk választani a kétféle kommunikációt egymástól, és egyenrangúként kezeljük egymást. Ezért mindkét fél felelős. Ne várjuk, hogy a lábunk előtt heverjenek a fiatalok, de az ő látszólagos lazaságuk se váltson át tiszteletlenségbe, így nem lesz gond az együttműködéssel.
Ijesztő tudatosság – mi az orvosság?
További valós különbség mutatkozik a generációk között az igények tudatos és határozott képviseletében: magasabb és főként artikuláltabb elvárásokkal állnak a munka világához a fiatalok, mint a 35-40 évnél idősebb társaik, és ezzel párhuzamosan az önérvényesítési készségeik is erősebbek.
„Munkáltatói, vezetői szempontból véleményem szerint az egyik legfontosabb, hogy az elvárások és a valóság legyen összhangban, azt ígérjük és mondjuk, amit a szervezetünk valóban nyújtani tud, és nem azt, amiről úgy gondoljuk, hogy azt hallani szeretné a fiatal munkavállalónk. Egy be nem váltott ígéret igen könnyen és gyorsan a kolléga távozását eredményezheti, míg az őszinte kommunikáció az egymásba vetett bizalmat erősíti” – fejti ki Ríz.
