Előfordul, hogy az agyad szerint már halott vagy

Csak úgy élsz bele a világba, miközben elfelejted feltenni magadnak a kérdést: “vajon életben vagyok még?”

Hál’ istennek, számos megnyugtató válasz létezik erre a kérdésre, például a tény, hogy lélegzünk, elég meggyőző érv lehet, de bizonyíték az is, hogy képesek vagyunk a helyváltoztatásra, hogy működik az anyagcserénk, vagy hogy nő a körmünk és a hajunk.

Azonban nem minden esetben ilyen egyértelmű a helyzet: a  Cotard-szindróma például egy olyan, ritka pszichés betegség, amelyben a betegek azt képzelik magukról, hogy valójában halottak.

Az orvosok néhány évente találkoznak csak ezzel a téveszmével, melyet elsőként Jules Cotard francia neurológus írt le 1882-ben. A betegek meg vannak győződve róla, hogy bőrük és csontjaik aktívan rohadnak, és a temetőbe vágynak, hiszen egy halottnak ott a helye. Nem vesznek magukhoz táplálékot, mert logikájuk szerint egy halottnak nincs szüksége ételre. A betegség paradoxona, hogy bár a betegek azt gondolják, halottak, mégis gyakran kísérelnek meg öngyilkosságot.

Gyakori a betegség előzmény nélküli, hirtelen megjelenése, de előfordul, hogy egy bevezető szorongás jelzi előre a tünetegyüttest, mely hetekig, olykor akár évekig is tarthat. Enyhébb esetben a beteg rossz hangulatról, illetve arról panaszkodhat, hogy elvesztette az önkifejezés képességét. Azt tapasztalhatja, hogy a belül, és a rajta kívül eső tapasztalások egyre inkább különböznek, amely még inkább szorongással tölti el.

A szorongással párhuzamosan lelkiállapota egyre nihilisztikusabb színezetű, egyre kétségbeesettebbé válik. A páciens ilyenkor már azt állíthatja, hogy összeomlott, elvesztette testi jóllétét és intellektuális képességeit. A teljesen kibontakozott téveszmés állapotban aztán megjelenik a tagadás, melyben saját létének a valósággal, illetve a külvilággal való kapcsolata válik kétségessé. A teljes elkeseredésnek ezen a pontján teljesedhet ki az elsöprő halálvágy.

A betegség okait illetően az orvosok sötétben tapogatóznak, van, aki testi elváltozásra gyanakszik, és azon a véleményen van, hogy az agy ugyanazon része felelős a téveszme kialakulásáért, mint egy másik rendellenesség, aCapgras-szindróma esetében, amikor a betegnek az a kényszerképzete, hogy szeretteit idegenekre cserélték. Egyelőre úgy tűnik, az agy arcfelismerésért felelős része okozhatja mindkét kóros elváltozást, de komoly esély látszik arra is, hogy az élőhalott szindróma elsősorban lelki eredetű zavar.

Mustra