Korábbi tanulmányok már igazolták, hogy az ölelés és az érintés csodákra képes, ott azonban szerelmeseket vizsgáltak. De hogyan hat ránk, ha olyanokkal ölelkezünk, akikkel nem vagyunk szoros viszonyban?
Egy nemrégiben megjelent tanulmányban a szerzők 404 Pittsburgh környéki nőt és férfit vizsgáltak a 21-55 éves korosztályból. A résztvevők közül mindenki jó egészségnek örvendett, a csoport negyede házasságban vagy párkapcsolatban élt. A vizsgálat vezetői 2 héten keresztül minden nap interjút készítettek a kísérlet alanyaival, kikérdezték őket társas kapcsolataik alakulásáról, és persze arról, öleltek-e meg valakit aznap. Arra voltak kíváncsiak, mennyit voltak társaságban, kerültek-e konfliktusba, és hogy sikerült-e azt megoldani.
A kutatók azt találták, hogy
sokkal kevésbé visel meg minket egy-egy összetűzés, ha aznap valaki ölelt már minket.
Kevésbé készülünk ki, kevésbé leszünk stresszesek, amikor beüt a krach, ha aznap valaki átkarolt, és ez a pozitív hatás másnapig is kitart.
Arról azonban még nincs adat, hogy mikor van ránk a legjobb hatással, ha odabújunk valakihez, vagy hogy kinek az ölelése számít igazán. Nem tudjuk például, hogy a konfliktus előtti, vagy az azt követő ölelkezés a hatékonyabb. Ahhoz tehát, hogy Murphy és társszerzői jobban megértsék az ölelkezés okozta pozitívumok mögött megbúvó mechanizmusokat,további kutatásra van szükség.
A testi érintkezés jótékony hatása egyébként már régóta jól ismert, és az oxitocin nevű hormon nevével fémjelzett folyamatokkal, illetve az ehhez kapcsolódó megküzdési módokkal állhat összefüggésben.
