Számít az, hogy ki kit szeret? Martin Wanda Lovers című fotósorozata megmutatja, hogy teljesen mindegy. Csak az a lényeg, hogyan.
Az angol Dazed and Confused oldalán találtunk rá a jelenleg London College of Fashion Fashion photography mesterszakán tanuló magyar fotós, Martin Wanda Lovers című sorozatára, amelyben különféle nemi identitású szerelmespárokat fotózott intim pillanatokban. Nem provokálás, sokkal inkább társadalmi érzékenyítés volt a cél egy olyan téma kapcsán, amelyet még számos tabu övez itthon és még sok helyen a világban.
Amikor Budapesten még 2015-ben is rendőrkordonnal kell védeni a melegfelvonulás résztvevőit, a meleg és leszbikus párok pedig kizárólag csak otthon merik megcsókolni egymást, akkor égetően fontosak az olyan jellegű művészi törekvések, amelyeknek tabudöntögető céljaik vannak. Az alkotók ezzel nem az olcsó polgárpukkasztásra hajaznak: a makacsul rögzült sztereotípiák, az elutasítás merevsége csak akkor tud feloldódni, ha az adott témáról társadalmi párbeszéd indul, ha kérdéseket, dilemmákat lehet megfogalmazni, és esély van a válaszadásra is. Struccpolitikával vagy üres provokálással nem lehet közelebb jutni az egyre több országban elfogadott melegházasságig, de őszinte felvállalásokkal, pontos társadalmi kampányokkal, és a Lovers anyaghoz hasonló kreatív alkotásokkal el lehet érni változásokat a közgondolkodásban. Kezdetnek az is elég, ha olyan dolgokra hívjuk fel a figyelmet, amely minden embernél egyforma – függetlenül a nemi identitásuktól -, mint például a szerelem, amelynek fázisai és dinamikája semmivel sem különb a férfi-férfi, férfi-nő vagy épp nő-nő párok tagjai között. Martin Wanda két évig fotózott anyagával erre kíván rámutatni.
Alma a fájától
Martin Wanda édesapja szintén fotóművész, mégis jobban szerette volna, ha lánya inkább olyan munkát választ, ami nagyobb anyagi biztonságot ad, mint a fotózás. A lány azonban makacsul kitartott a fotózás mellett, és bár előbb tett egy kitérőt az ELTE filmtörténet és filmelmélet szakán, végül mégis a MOME alapszakán kötött ki, most pedig a London College of Fashion végzős nebulója.
A fiatal fotós még a MOME diákjaként, egy személyes tapasztalat miatt kezdte a Lovers projektjét: "Mikor elkezdtem az egyetemet, bekerültem egy kis 'szubkultúrába', ahol mindenki elfogadó, egyáltalán nem számít, hogy ki milyen nemi identitású, ez nem képezi semmilyen jellegű elítélés, megítélés alapját.” – mesélte a Díványnak. Ezért is érte hidegzuhanyként a felismerés, hogy az egyetem burok elfogadó közegén kívül egészen más a társadalmi többség megítélése, ha egyneműek intim kapcsolatáról van szó. Az elfogadás hiánya erősítette meg benne az elhatározást, hogy komolyabban is elmélyüljön a témában.
"Néhány párt, akik egyben a legközelebbi barátaim is, már hónapok óta fotózok, többször visszamegyek hozzájuk. Néha csak szórakozunk, de az a lényeg, hogy teljesen hozzá tudtak szokni a kamerám jelenlétéhez" - mesélt a részletekről.
A Dazed and Confused-en megjelenő anyaga alatt szép kommentfolyam alakult ki. A bátorító és gratuláló hozzászólások mellett persze negatív vélemények is születtek, ezekből azonban – a várakozásokkal ellentétben – nem a melegek megmutatása volt a problémájuk, hanem a diverzitás kérdésére irányultak. Pontosabban azt sérelmezték többen, hogy a képeken szereplők zöme karcsú és fehér bőrű, amivel szerintük a fotós túl homogén és valótlan képest fest. "Erre azt tudom válaszolni, hogy a fotókon nagyon sok alanyomnak csak a szuperközeli portréját látják, nem is látszik a testalkatuk, és nem is célom erről 'beszélni' ebben az anyagban. A célom, hogy bemutassam a szexuális identitás szempontjából sokszínű párkapcsolatok intimitásának hasonló szépségét.”
A kritika másik vetülete, ami a különböző rasszok hiányára irányul, már jóval megalapozottabbnak tűnik, és teljesen érthető, hogy egy olyan mulitikulti nagyvárosban, mint London, ez szemet szúr a nézőknek. Ezt az észrevételt maga a fotós is helyénvalónak érzi, ígérete szerint a jövőben kifejezetten figyelni fog rá, hiszen a sorozat még nincs lezárva, a fotózás egészen a következő év elején megrendezendő kiállításáig folytatódik.
Bár a fiatal fotóstól eddig főleg divatfotókat láttunk megjelenni, nem áll tőle messze a konceptuális jellegű művészeti fotográfia és a hasonló témák boncolgatása, kifejtése, sőt, a MOME egyetemi éveiben gyakran készített ilyen munkákat. "Nyilván még egy útkeresésben vagyok, ugyanakkor témák tekintetében az elmúlt időszakban hasonló dolgok érdekelnek a művészeti, illetve a divatfotográfiáiban is: a szerelem, szexualitás, illetve az identitással kapcsolatos kérdések, legyen szó szubkulturális vagy szexuális identitásról” – mondja. A témaválasztás nem véletlen, saját bevallása szerint is jelentősen inspirálták a feminista, queer és genderrel kapcsolatos tanulmányok, amikor még az ELTE filmtörténet-filmelmélet szakára járt. "Fontosnak tartom, hogy a divatfotóimmal is hasonló üzeneteket próbáljak közvetíteni, mint a személyesebb munkáimban, ugyanis ezek – a divatipar egészen egyértelmű eszközeinél fogva – talán szélesebb közönséghez is eljutnak.”
Martin Wanda jelenleg egy másik dokumentarista projekten is dolgozik, miközben készül a Lovers kiállítására. Nem utolsó sorban pedig próbál felkészülni a mélyvízre: jövő év januárjától kilép az egyetem buborékából és igazi megmérettetés várja a nemzetközi divatszakma fotósai között.
