Írtunk már a celebek és a kivágott fák fájó vagy éppen szórakoztató relációjáról, az évről évre egyre szaporodó könyvekről, amikhez hazánk méltán vagy érthetetlenül híressé lett arcai nevüket adták. Azért csak a nevüket, mert sok esetben semmi közük megírásukhoz, esetleg mert pont róluk szólnak. Hogy idén ne kelljen külön keresgélni a bulvárra éhes könyvszerető közönségnek, csokorba szedtük, ki milyen róla szóló, vagy éppen általa papírra vetett írással kívánja előteremteni a saját fája alá valót az idén.
Ott van rögtön Kern András, aki újságírókkal annyira nem, viszont Bárdos Andrással valamiért nagyon szeret beszélgetni, annyira, hogy állítólag őszintén sztorizgatott neki az elmúlt majdnem fél évszázadról. Ezeket a történeteket olvashatja a színház- és Kernszerető közönség az Ezt nem lehet leírni című könyvben.
Persze, nemcsak színészekről érdemes könyvet írni, hanem sportolókról is, ilyen a Kásás Tamásról szóló Kása, amit M. Kiss Csaba álmodott meg, aki annyira beleélte magát a beszélgetésekbe, hogy a végén úgy írta meg a könyvet, mintha ő maga lenne a vízilabdázó. Meg lehet nézni, mennyire sikerült neki.
De ha valaki azt hinné, hogy kell egy fél életet tölteni a színpadon, vagy egy medencében, vagy legalább akármi, bármilyen kicsit is értékeset is felmutatni ahhoz, hogy az emberről könyvet írjanak az téved, hiszen idén Hajdú Péterről is megjelent egy. Mr. Frizbi valamiért nem maga írta a művet saját magáról, hanem megíratta mással, és azt ígéri, hogy lerántja benne a leplet a magyar televíziózás legutóbbi évtizedének történéseiről, sőt még a médiaszereplőkről is elárul ezt-azt, így igazán tisztességes egy 336 oldal lehet. Ha a színpad, a medence, és még Hajdú Péter is tökéletesen hidegen hagyja, akkor sem kell elkeseredni, hiszen ott van R. Kárpáti Péter, aki a Barátok Közt Berényi Andrásaként szerepel leginkább a köztudatban, és most arról írt könyvet Péter könyve, avagy ahogy én láttam címmel, hogy milyen is neki lenni, meg hogy milyenek a kollégái és a sorozat maga.
Szerencsére nemcsak a róluk szóló könyvek, hanem az ő tollukat dicsérő akár kitalált alkotások is születnek, így fordulhat elő, hogy ön besétál egy könyvesboltba, és akár egy Liptai Claudia agyából kipattant történettel térhet haza. Az Álomnő viszont, bármennyire is ezt sejteti a címe, nem Liptai Cucuról, a sztárról szól, hanem egy másik nőről, mert ezt bizony (műfaját tekintve) regénynek szánták eredetileg.
De egy olyan világban, ahol Hajdú beszél a televíziózásról, Liptai ír kalandregényt már meg sem lepődünk azon, hogy Ördög Nóra meg egész könyvet álmodott meg arról a dologról, amivel a műsorvezetés után keresi a pénzt, azaz a női életvezetési tanácsokról. Az Angyalműhely című könyvben egy harminc napos programot is találhat az ember, ami segít elsajátítani az „énidőteremtés” titkait, értik: azt, hogy hogyan jusson időnk magunkra ebben a rohanó világban.
Tényleg már csak hab a torán a Börtönpokol című lapokra vetett izé Szalai Vivientől, aki már a második bőrt húzza le Stohl András börtönben eltöltött napjairól. Vélt vagy valós hisztik persze akadnak bőven a könyvvel kapcsolatban, mert hát kit ne érdekelne, hogy tényleg alsónadrágban fogadta-e a színész a felügyelőt vagy sem.
Ön melyik könyvet teszi a fa alá?
Vannak persze hírességek, akiknek saját kútfőből származó írásaik akár tényleg meg is érdemelhették a nyomdafestéket, például Kiss Tiboré, aki amellett, hogy a Quimby frontembere, költő és képzőművész is egyben, tehát könyvének, a Neonradírnak rajzai és gondolatai akár érdekesek is lehetnek.
Puzsér Róbert Szélsőközép című művéhez talált igen jó illusztrátorokat, Eötvös Gábort és Trencsényi Andrást, hogy rajzokkal illessék a sok hülyeséget, amit az elmúlt években papírra vetett.
A lista persze közel sem teljes, ennél jóval több könyvet írtak idén a celebek, de ezeket időzítették karácsonyra, így nyilván ezeket szánták a fa alá.
