Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Évek óta állunk értetlenül a magyar stand-up comedy-s szcéna töretlen, sőt egyre nagyobb sikerei előtt. Hiába néztük a tévében, vagy a neten, hiába hallgattuk a rádióban, egyszerűen nem találtunk választ arra, mi az, amiért ennyire zabálják ezt az emberek. Bár azt sem értjük, hogy a Bumerángot miért hallgatják annyian, de hát ez legyen a mi bajunk. Kérdéseinket csak úgy tudtuk megválaszolni, hogy beneveztünk egy Dumaszínházas előadásra, és az első sorokból néztük végig a magyar stand-up comedy-sok krémjét.
„A stand-up comedy gyökerei a vásárokban, varietékben és cirkuszokban fellépő viccmesélő figurákra és bohócokra vezethető vissza, majd a 19. század vége felé kezdett kialakulni a műfaj az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Humoristák, írók álltak elő monológokkal, így például Mark Twain is elismert és kedvelt előadó volt. A következő nagyobb lépés a műfaj történetében a rádió megjelenése és aranykora jelentette. Ezután a műfaj jellemző helyszíne az éjszakai bárok és klubok lettek. Az ötvenes-hatvanas években megjelent a faji kérdés mint humorforrás, és egyre több lett a szexuális témájú tréfa. Ebben az időben lett népszerű például Woody Allen is. Az 1960-as évek második felében több fekete humorista is már vegyes közönség előtt lépett fel és lett népszerű.”- tájékoztat a Wikipédia.
Jobb, mint egy Rorschach-teszt
Az Élet és Irodalom ezt írja a műfaj nehézségeiről: „A stand-up comedy magyar jelentése a kiállás bandázs nélkül, vért nélkül. Kiállni mezítelen személyiséggel a nagyérdemű elé. A stand-up a kétségbeesettek kétségbeejtően komisz műfaja. Nincs segítség: nem a díszlet, a partner, a szerep hiányzik leginkább. Gyilkos nehézsége, hogy áttetszővé válik az emelvényre kiálló. Kilátszik kendőzetlenül valóságos személyisége. Ha pökhendi, ha hízelkedő, ha rátarti, ha lágyagyú, ha lenézően eszes. Nincs mese, nincs szerep mögé búvás. Jobb, mint egy Rorschach-teszt. Leleplezőbb a Szondi-sorstípusoknál.”
A magyar ős stand-uposok között tartják számon Hofi Gézát, aki biztos, hogy nem örülne annak, hogy így emlegetjük, továbbá Maksa Zoltánt, Fábry Sándort és Hajós Andrást is. Nem csak a nosztalgia jegyében, de bátran állíthatjuk, hogy Hofi Gézába több humorérzék jutott, mint a Fábry stand-up gyárából kitermelt fiatal humoristákba összesen.
Csütörtök este a Budapest New Orleans nevű helyre megérkezve rögtön feltűnt, hogy ide a nők miniszoknyában, kis sötét koktélruhákban járnak, a férfiak vasalt ingben, mintha egy színi előadásra jöttek volna, nem pedig enni valamit, közben pedig fingós vicceket hallgatni. Már majdnem meghatódtunk ezen a jelenségen, mikor szólt az egyik biztonsági őr, hogy itt nem lehet cigizni, csak neki. Rendben, letettük a kabátunkat, megkerestük az asztalunkat, és vártuk a varázslatot.
A Gyilkos-tó ma Öngyi-tó
Az erdélyi Zsók Levente nyitotta az estét. Ekkor még nem tudtuk, milyen szisztéma alapján építik fel a szervezők, rendezők az estét, de később nyilvánvalóvá vált, hogy Zsók Levente azért került a fellépők sorának élére, mivel az ő feladata lehetett a közönség agyfunkcióit olyan alfa közeli állapotba repíteni, hogy az elért minimális agyműködést igénylő tudatállapotban még azon is sírva röhögjön az ember, ha azt mondja a Gyilkos-tóra, hogy „ma már úgy is nevezik, hogy Öngyi-tó.” Zsók lassúsága és monotonitása nálunk egy alvás közeli tudatállapotba röpített, olyanba, ami akkor van, amikor csöpög a csap, és az ember legszívesebben szétverné a saját fején az éjjeliszekrényét, csak legyen már vége.
Az aranyérkenőcs-gyűjtő Hajdú
Utána Hajdú Balázs következett, aki, ahogyan a linkelt videóban is felvezeti magát, mintha nyugtatóra inna rendszeresen. Így állt ott előttünk alig néhány méterre ez a törékeny fiú, mintha teljesen máshol lenne. Nem is mertem akkor még enni, hiszen tényleg azon izgultam, nehogy elszégyellje magát, és elszaladjon a színpadról. Érdekes azonban, hogy sokkal több nő volt jelen a nézőtéren, mint férfi. Persze mondhatják most azt a férfiak, hogy azért, mert nekik sokkal jobb a humorérzékük, ami nyilvánvalóan igaz is, de talán más oka is lehet ennek. A következő megfigyelésünkre alapoznám a hipotézist: Egy falka miniszoknyás vérszomjas lány ült nem is olyan messze a mi asztalunktól, akik a hideggel, késő ősszel mit sem törődve olyan mélyen dekoltált ruhákat, felsőket viseltek, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. Csillogó szemekkel figyelték Hajdú Balázs minden egyes mozdulatát, ami lassúsága lévén még az ötödik martini után sem eshetett nehezére a néha ok nélkül vinnyogva-köpködve-fulldokolva vihorászó lánykülönítménynek. Persze elszórva voltak még hasonló példányok, nem is kevés, csak erre az asztalra jól ráláttam, és voltak vagy 5-en. Néhány asztalon megjelentek már a tányérok, mire Hajdú belekezdett fingós-aranyeres vicceibe, amin csámcsogva röhögött a közönség.
Kormos Anett élete csupa móka
Ezután következett Kormos Anett, a mai csapat egyetlen női tagja. Minden elismerésünk a művésznőnek, mi biztosan nem mertünk volna kiállni a sokszor hálátlannak, de legtöbbször indokolatlanul hálás nőktől hemzsegő, zabáló közönség elé. A két srác után már tényleg megéhezett a társaság, a legtöbb asztalon megjelentek az alkohol mellett a tényérok is. Kormos Anettre nagyon kellett koncentrálni, mert igen hadar. Nagyrészt a férjéről és a gyerekeiről mesélt. Biztosan vannak emberek, akikkel minden nap történik olyan, amit ha egy színpadon elmondanak, akkor megvinnyogtatja a közönséget, csak nem mindegy a közönség összetétele. Megkérdeztük a biztonsági őrt az egyik szünetben cigizés közben, hogy nagyrészt kik is járnak ide. Mondta, hogy egyre több fiatal, nagyrészt egyetemisták, pályakezdők is, aminek végtelenül örültünk, hiszen Stand up-orszgában az egyetemistáknak és a pályakezdőknek van pénze, amit a legbutább dolgokra sem átallanak elszórni. (Egy jegy 3-4 ezer forint között mozog.) Persze több 30-as, 40-es párocska is volt itt. Bele sem merünk abba gondolni, milyen lehet a szerelmi életük, ha ráérős estéiken Dumaszínházba járnak. Érdekes adalék, hogy szülővárosomban elterjedt az évek során az a furcsa szokás, hogy születésnapra, házassági évfordulóra, sőt még nászajándékba is dumaszínház-jegyeket adnak egymásnak, aminek az ajándékozott általában mindig örül. Mielőtt még azt gondolnánk, hogy pusztul a vidék, ne ijedezzünk annyira, a fővárost sem kell félteni, a biztonsági őr szerint nagyon sok budapesti törzsvendégük van, amit pontosan nem tudjuk, hogy honnan tudja ő megállapítani, biztosan ismer minden tősgyökeres budapesti lakost.
A Dívány, tudják, ami legalul van
A törékeny apró termetű Kormos után, aki a 3 fellépő közül tényleg a legszórakoztatóbb volt, (bár most aztán tényleg nagyon jóindulatúak vagyunk,) a híres Kőhalmi Zoltán következett, akiről még az én apám is azt mondta, hogy egész tűrhető. Így teljesen optimistán álltam a dolog elé, igyekeztem félretenni minden előítéletemet. Kőhalmi azzal nyitott, hogy az asztalunkra mutatott, majd hangosan mondta a közönségnek, hogy hallotta, hogy itt vannak a Dívány.hu-tól. „Tudják, az az újság, ami az Index címoldalán van, a Velvet, a Totalcar meg úgy minden alatt, tudják, legalul.” Mosolyogva nyugtáztuk a fergeteges poént, majd vártuk tovább a csodát. Kőhalmi fél órája közben többször kaptam magam azon, hogy hangosan nevetek. Biztosan a kezdeti agymosás, a már elfogyasztott pesto szószban megfürdetett mozzarella golyócskák okozta elégedettség számlájára is rá lehetne írni, de a mezőnyben Kőhalmi tényleg nem rossz. Élvezhető, de csak is jóllakottan, és 60 perc agymosás után ajánljuk és csak igazán vakmerő olvasóinknak.
Legalább a vacsora finom volt
Az utolsó fellépő Lórán Barnabás volt, aki mint show-végi elem, bizonyára azt hivatott elérni, hogy a közönség az agyhalál-közeli állapotból, ismét hasznos, tevékeny tagjává váljon a társadalomnak. Mindezt olyan pofonegyszerűen sikerült elérnie, hogy már az ötödik percben egyre többen rendeltek alkoholt. Nem is csoda, másképp nehezen lehetett volna bírni. Mondhatnánk, hogy a szegény ember Fábryja a Lórán, de hát nem mondjuk, mert a Fábry is rettenetesen irritáló, de szegény Lórán sem egy Hofi. Pókerarccal ültünk, szinte megsemmisülve, mikor az utolsó felszabadító taps után végre elhagyattuk a tett helyet. A magyarok tényleg szeretik a legolcsóbb fingós vicceket vacsora közben hallgatni, ezért még fizetnek is, nem is keveset. Kiöltöznek, és utaznak bizonyos esetekben több 100 km-t, hogy láthassák a Fábry-gyár élő termékeit. Ha nagyon jó indulatúak szeretnénk lenni, akkor mondhatnánk azt, hogy egyedül Kormos Anett és Kőhalmi Zoltán ment át a vizsgán, de valószínűleg jövőre jön 15 új humorista, akik bátran átvehetik az ő helyüket. Felejthető, olcsó és mindenféle igényességet, sokszor a szellemesség legapróbb megnyilvánulásait nélkülöző este volt, a mozzarella golyócskák viszont finomak voltak.
A magyar stand-up comedy jelene
2003 végén nyitotta meg kapuit a Godot Kávéház Budapesten, amely a stand-up comedy műfaj képviselőinek kívánt fellépési lehetőséget biztosítani, és egyben népszerűsíteni a stílust. Azóta a Dumaszínház gyűjtőnév alatt egy országos comedy club hálózat alakult ki. A hálózat részét képezi a Godot Dumaszínház mellett többek között a Repeta Dumaszínház, a Hemingway Dumaszínház, a Zappa Café Dumaszínház, a nyíregyházi Index Café Dumaszínház, a szombathelyi Palace Dumaszínház, a veszprémi Diákcentrum Dumaszínház, a békéscsabai Phaedra Dumaszínház, a csornai Műkő Dumaszínház, a szolnoki Student Főiskolás Klub Dumaszínház, a gödöllői Trafó Dumaszínház a debreceni Lovarda Dumaszínház és a szentendrei Café Rodin Dumaszínház. A Dumaszínház kereteiben több mint 20 állandó, és számos vendég fellépő lép színpadra. Ismertebb fellépők többek között: Aranyosi Péter, Badár Sándor, Beliczai Balázs, Bödőcs Tibor, Csenki Attila, Kiss Ádám, Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely, Felméri Péter. (Forrás-Wikipédia)
