Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) nehezen felismerhető mentális állapot. Életünk folyamán sokunkat érinthet. Mutatjuk kritériumait és a megoldási irányokat.
A DDD-ben érintett emberek saját magukat vagy a környezetüket élik meg torzult módon. Előfordulhat, hogy a testük idegenné válik (deperszonalizáció) számukra, vagy a külvilág tűnik távolinak, álomszerűnek (derealizáció). "Ilyenkor úgy érezhetjük, mintha kívülről szemlélnénk önmagunkat, miközben realitásérzékünk megmarad" – tájékoztat dr. Blazsek Péter a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere és gondozóvezető főorvosa – írja a Weborvos.
Gyakori, hogy félrediagnosztizálják
A tünetek intenzitása változó, az állapot rövid ideig, de akár tartósan is fennállhat, és jelentősen megnehezítheti a mindennapi működést, beleértve a tanulást, a munkát és a társas kapcsolatokat. Nem ritka, hogy a panaszokat más kórképként azonosítják, ami késleltetheti a megfelelő kezelést.
A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, az élmények és érzések „szétkapcsolódásával” jár. Két fő megjelenési formája ismert: deperszonalizáció, amikor az egyén eltávolodottnak érzi saját testét és gondolatait, illetve derealizáció, amikor a külvilág válik idegenné, ködössé vagy mesterségessé.
A tünetek visszatérhetnek, tartóssá válhatnak, és gyakran jelentős szorongással társulnak.
A deperszonalizáció és derealizáció jellegzetes tünetei
A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) tünetei sokfélék, de jellegzetesen az énélmény és a valóságérzékelés torzulásában jelennek meg.
Deperszonalizáció esetén az érintett eltávolodottnak érezheti saját testét, gondolatait vagy érzelmeit, mintha nem lenne teljes kapcsolatban önmagával. Előfordulhat, hogy végtagjai idegennek tűnnek, vagy megváltozottnak érzékeli azok méretét, helyzetét. Gyakori élmény az is, hogy kívülállóként szemléli saját életét, miközben érzelmileg eltompul, és mintha „automatikusan” működne. Az időérzékelés is zavart szenvedhet, felgyorsulhat vagy lelassulhat.
Derealizáció során inkább a külvilág válik idegenné: a környezet ködösnek, álomszerűnek, esetenként mesterségesnek hat.
Az érintettek gyakran úgy érzékelik, mintha egy üvegfalon vagy fátylon keresztül látnák a világot, amely laposabbnak vagy torzultnak tűnhet.
A látásélmény is megváltozhat, a tárgyak elmosódhatnak, túl élesnek vagy aránytalannak látszódhatnak, miközben olyan benyomás alakulhat ki, mintha nem a valóságban, hanem egy filmben lennének.
Ha érdekel, mennyire gyakori a lakosság körében ez az állapot, és hogy mit lehet tenni ellene, ajánljuka Weborvos cikkét.
