A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) nehezen felismerhető mentális állapot. Életünk folyamán sokunkat érinthet. Mutatjuk kritériumait és a megoldási irányokat.
Vincent van Gogh képei még azok lelki szemei előtt is azonnal megjelennek, akik kevésbé érdeklődnek a festészet iránt. A Csillagos éj holdfényes kéklő ege vagy a Napraforgók sárgája mindenki számára ismert. Az egyik legmagasabb árat az ő festményeiért fizetik a műgyűjtők. A senki mással össze nem téveszthető ecsetvonások mögött háborgó lélek lakozott. Démonjairól főként testvérének, Theónak küldött leveleiből és fennmaradt orvosi papírokból következtethetünk.
Teljesen természetes, hogy bizonyos emberektől félünk. Ám ezeknek az embereknek a köre társadalomról társadalomra változik. A világ nagy része a szenvedés miatt nem az egyént okolja, hanem a családot, az istent, az ártó szellemeket, a karmát, a háborút, a szegénységet vagy a bántalmazó kapcsolatokat. Az, hogy minden sikerért, kudarcért, nehézségért a személyt magát tesszük felelőssé, az emberek közti különbségek magyarázatának speciálisan nyugati módja. Így nem véletlen, hogy mindazok, akik mások támogatására szorulnak vagy kevésbé teljesítőképesek, szégyellik a problémáikat ahelyett, hogy bátran segítséget kérnének.
Legalábbis más kultúrák hiedelmei szerint. Hét kultúra specifikus lelki nyavalyát gyűjtöttünk össze.
