Vincent van Gogh képei még azok lelki szemei előtt is azonnal megjelennek, akik kevésbé érdeklődnek a festészet iránt. A Csillagos éj holdfényes kéklő ege vagy a Napraforgók sárgája mindenki számára ismert. Az egyik legmagasabb árat az ő festményeiért fizetik a műgyűjtők. A senki mással össze nem téveszthető ecsetvonások mögött háborgó lélek lakozott. Démonjairól főként testvérének, Theónak küldött leveleiből és fennmaradt orvosi papírokból következtethetünk.
Vincent van Gogh nem festőnek született. Huszonhét évesen döntötte el, hogy festő lesz. Ezután az életéből hátramaradt tíz évben körülbelül kilencszáz olajfestményt, valamint ezeregyszáz rajzot és vázlatot készített. A „vörös bolondként” emlegetett festő saját művészetét nem tartotta nagyra, „a jövő festőjét nem tudom elképzelni kis kocsmákban csavarogva, több hamis foggal a szájában, bejárogatva a zuávok bordélyházába, mint ahogyan én teszem”, de életének utolsó tíz évét szorosan az ecset társaságában töltötte. Annak ellenére, hogy ma ünnepelt művész és a posztimpresszionizmus legnagyobb alakja, életében csak egy nagyon szűk kör ismerte el munkásságát. Máig vitatott mentális zavarainak és betegségeinek pontos diagnózisa, amik végül harminchét évesen az életét követelték.
„Azok közé tartozunk, akik a messzi múltból örökölték gyenge idegeiket.”
Van Gogh családjában nem voltak ritkák a mentális problémák. Anyja családjában az epilepszia és az alkoholizmus nyert teret. Testvérei közül húgát skizofréniával kezelték, életéből negyven évet pszichiátriai intézményekben töltött. Vincent öngyilkossága után öccse, Theo is elmegyógyintézetbe került, és legfiatalabb öccse is saját kezével vette el az életét. A festő emellett születésekor halott bátyja nevét kapta, amellyel feltehetőleg tudattalan küldetést örökölt. A család azonban nemcsak lelki nehézségeit adta át a következő generációknak, de a művészi tehetség hajlamát is. A családban sokat foglalkoztak művészettel, többen műértők is voltak. Fontos örökség ez, mert enélkül most szegényebb lenne a világ.
A „zöld tündér” sokszor volt vendége
Van Gogh nem vetette meg az alkoholt, egyik kedvence a „zöld tündérnek” is hívott abszint volt. A tujont is tartalmazó ital korabeli feljegyzések szerint impulzivitást, hallucinációkat és paranoiditást okozott. Vincent maga is bevallotta, hogy sok bort és abszintot fogyaszt, minőségi alkoholra azonban nem volt pénze: „…a kellemetlenséget annak a sok rossz bornak köszönhetem.” A legújabb holland kutatások szerint a festő többször is szenvedhetett delirium tremensben, ami az alkoholmegvonás hatására bekövetkező állapot.
Súlyos, az agyműködést átfogó zavar, ami hallucinációkat, alvászavart, szorongást, ingerlékenységet és kezelés nélkül akár halált is okozhat. A kutatók szerint a delírium lehet felelős Van Gogh levágott füléért is, amit a festő „őrült művészi rohamnak” nevezett.
A szenvedélybetegségek közül az alkohol- és nikotinfüggőség mellett a munkamánia is teret kapott. „Festek, mint egy gép. Úgy érzem, ez soha nem áll meg…” Instabil, túlérzékeny személyiségéből a maximalizmus, a fanatizmus sem hiányzott, miközben hangulati ingadozások gyakran gyötörték a magányos művészt.
„És ha ez a munka egy őrült munkája, mindegy, ezen nem változtathatok”
Németh Attila Művészek és pszichopatológia című könyvében hosszasan fejtegeti Van Gogh életét. Hasonlóan Juhász Gyulához, valószínűleg a festőóriás is bipoláris zavarban szenvedett. Húszéves korától kezdve többször is élt ált depresszív szakaszokat: „Gyakran elönt a búskomorság, mégpedig nagy erővel.” Azonban munkatempója és grafomániája felhangolt állapotokat is tükröz. Vincent gyors és szélsőséges hangulatváltozásokat is megélhetett, és gyakran gondolkodott öngyilkosságon is. A kutatók a borderline személyiségzavar lehetőségét is megemlítik. A festő láthatóan nehezen tartott fenn kapcsolatokat, erősen ragaszkodott, majd távolodott el barátaitól. Impulzivitása és szerfüggősége is kapcsolódhat ehhez a kórképhez. A friss kutatások pedig rejtett epilepsziára gyanakodnak a skizofréniával szemben. Ebben az állapotban a betegnek nincsenek rohamai, hanem az agy mélyebben fekvő részeiben lévő epileptikus aktivitás okozza a viselkedészavarokat. Ezek a rohamok inkább szorongást, téveszméket és hallucinációkat okoznak.
„Ezek a képek elmondják azt, amit szavakkal nem fejezhetek ki…”
Sokan Van Gogh mentális egészségi problémáihoz kötik kreativitását és alkotásait, ahogy azt Gulácsy Lajosnál is feltételezték később. A szakértők szerint azonban ezek művészi képességeiből eredeztethetők, melyeket éveken át kemény munkával fejlesztett. Érdekes módon még lelkileg terheltebb időszakaiban is termékeny festő volt, csak a legsúlyosabb időszakokban hagyott fel ideiglenesen a festéssel. Démonait az ecsetvonásai segíthettek valamelyest megzabolázni, de sajnos négy hónappal harminchetedik születésnapja után végérvényesen meghúzták a pisztolyon a ravaszt. Sérüléseibe két nappal később halt bele.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
