Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pajzsmirigy szerepe a szervezetben igen szerteágazó, éppen ezért a szerv hiánya jelentős változásokat hoz a beteg életében. Kopaszné Panyi Katalin esetében nem volt más megoldás, mint a pajzsmirigy teljes eltávolítása.
A pajzsmirigy működése ritkán kerül a figyelem középpontjába, pedig ez a kisméretű, a nyak elülső részén elhelyezkedő szerv alapvetően befolyásolja a szervezet egészének működését. Hormonjai révén kulcsszerepet játszik az anyagcsere szabályozásában, hatással van a szívritmusra, a testhőmérsékletre és az energiaszintre is.
A pajzsmirigy fontos szerv, de nem nélkülözhetetlen
A pajzsmirigy által termelt tiroxin (T4) és trijód-tironin (T3) egyensúlya roppant fontos a szervezet működése szempontjából. Amikor ez az egyensúly felborul, a tünetek szinte azonnal megjelennek. Túlműködés, azaz hipertireózis (fokozott hormontermelés) esetén a szervezet felgyorsulhat: szapora szívverés, fogyás és nyugtalanság jelentkezhet. Alulműködésnél, vagyis hipotireózisnál (csökkent hormontermelés) ezzel szemben lassulás figyelhető meg, amely fáradtságban, súlygyarapodásban és koncentrációs nehézségekben nyilvánulhat meg.
Bár ezek az állapotok gyakran gyógyszeresen kezelhetők, vannak olyan esetek, amikor műtéti beavatkozásra van szükség. A pajzsmirigy részleges vagy teljes eltávolítása, azaz tiroidektómia (a mirigy műtéti eltávolítása) elsősorban daganatos megbetegedések, például pajzsmirigyrák esetén válhat indokolttá.
Emellett a jelentősen megnagyobbodott pajzsmirigy, az úgynevezett strúma is okozhat olyan panaszokat, mint a nyelési vagy akár a légzési nehézség, amelyek szintén műtéti megoldást igényelnek. Előfordulhat az is, hogy a túlműködés nem reagál megfelelően más kezelésekre, és így a beavatkozás jelenti a legbiztonságosabb utat.
A műtétet követően a szervezet már nem képes elegendő hormont előállítani, ezért a kieső működést gyógyszeres hormonpótlással kell biztosítani. A megfelelően beállított kezelés mellett azonban a betegek többsége teljes életet élhet.
Kopaszné Panyi Katalin életében erős változást hozott, mikor az orvosok kénytelenek voltak eltávolítani a pajzsmirigyét, ráadásul elég hosszú folyamat juttatta el odáig, hogy a problémájára megfelelő megoldást megtalálják a szakemberek. Vele beszélgettünk.
Milyen jelek utaltak arra, hogy gond van a pajzsmiriggyel?
2014-ben, az első kisfiam várandóssága alatt derült ki egy rutinvizsgálat során, hogy a bal pajzsmirigy-lebenyemben található egy 3 centiméteres, inhomogén göb. Akkor ez semmilyen panaszt nem okozott, a hormonműködésem is rendben volt, így csak évenkénti kontrollt írtak elő, gyógyszeres kezelésre sem volt szükség.
A családi előzmények miatt azonban sejthető volt, hogy idővel nálam is jelentkezhet probléma, hiszen női ágon szinte mindenkinél előfordult pajzsmirigybetegség. Az évek során a kontrollok apró változásokat mutattak: mindkét lebenyben egyre több kisebb göb jelent meg, és a pajzsmirigy mérete is fokozatosan növekedett, de sokáig ez sem okozott panaszt.
A fordulópont a második kisfiam születése után jött el, 2023 szeptemberében. A hormonális változások hatására a korábban tünetmentes göb „belobbant”, és mellette megjelent egy 1,5 centiméteres, meszes, cisztás elváltozás is. 2024-ben ismét citológiai vizsgálatot végeztek, amely szerencsére negatív lett, így továbbra is megfigyelést javasoltak.
Közben azonban a nagyobb göb növekedni kezdett, és egy idő után már komoly tüneteket okozott: nyomta a nyelőcsövemet, sőt bizonyos mozdulatoknál a légcsövemet is.
Nem egyszerű fájdalomról volt szó, inkább olyan érzésről, mintha valaki hirtelen összeszorítaná és „felrántaná” a nyelő- és légcsövet. Ezek után hosszú ideig rosszul voltam, nehezen tértem magamhoz.
Amikor ezek az epizódok egyre gyakoribbá váltak, és az állami ellátásban nem történt érdemi előrelépés, a háziorvosomhoz fordultam, aki azonnal segített: sürgősségi ultrahangra küldött. 2025 januárjában jutottam be a vizsgálatra, ahol kezdetben kétkedve fogadtak, de végül elvégezték az ultrahangot. Az orvos reakciója azonnal megváltozott: a jobb lebeny is megnagyobbodott, benne egy 3,5 centiméteres, valamint egy 1,5 centiméteres cisztás göböt találtak. Ekkor már újabb mintavételt javasoltak.
Mikor derült ki, hogy el kell távolítani a pajzsmirigyet, és milyen érzései voltak ezzel kapcsolatban?
Az eredményekkel visszatértem a háziorvosomhoz, aki egy budapesti kórházat javasolt. Előtte azonban felkerestem egy magán endokrinológust is, mivel az állami ellátásban hónapokat kellett volna várnom. Ő nagyon egyértelműen fogalmazott: „ez már műtét érett”.
Ezzel a véleménnyel kerültem be a Szent Imre Kórházba, ahol viszonylag gyorsan, 2025. február 26-ra ki is tűzték a műtét időpontját. Elvégeztettem az összes szükséges vizsgálatot, és úgy éreztem, végre jó kezekbe kerültem.
A beavatkozás után azonban kiderült, hogy nem sikerült teljesen a műtét: visszamaradt egy jelentős, gyulladt, cisztás-göbös szövetállomány. Bár azt mondták, minden rendben, az állapotom hónapról hónapra romlott. A hangom egyre gyengébb lett, a visszamaradt szövet pedig gyors növekedésnek indult.
Hiába vittem vissza a leleteket a műtétet végző orvosnak, nem fogadta el az eredményeket, és nem volt hajlandó megvizsgálni az ultrahangképeket sem. Több véleményt is kértem, amelyek mind megerősítették a problémát, végül más orvost kezdtem keresni.
Az endokrinológusom javaslatára az onkológiára kerültem, ami lelkileg rendkívül megterhelő volt. Bár a szövettani vizsgálat nem igazolt daganatot, az ellátás során azt tapasztaltam, hogy várólistára helyeznek, miközben az állapotom folyamatosan romlott.
Végül egy közösségi média ajánlás révén jutottam el egy másik orvoshoz, akinél először éreztem, hogy valóban komolyan vesznek. Nála 2025. október 20-án megtörtént a második műtét. Ekkor derült ki, hogy a jobb oldali pajzsmirigy is súlyosan érintett, így a teljes állomány eltávolítása vált szükségessé. A mellékpajzsmirigyeket visszaültették a nyaki izmokba.
A szövettani eredmény végül többgöbös, kolloidos strúmát igazolt. Azóta pajzsmirigy nélkül élek, és élethosszig tartó gyógyszeres kezelésre van szükség, amelynek beállítása jelenleg is zajlik.
Hogyan kezelte a családja a hírt?
A családom számára sokkoló volt a helyzet. Nehéz elfogadni, hogy az az ember, aki mindig erős és minden helyzetben helytáll, most beteg és műtétre szorul. A gyerekek előtt igyekeztünk tartani magunkat, de a férjemmel belül mindketten nagyon nehéz időszakon mentünk keresztül.
Különösen megterhelő volt a bizonytalanság, hogy daganatos elváltozásról van-e szó vagy sem. A kisebbik fiam, aki autista, kifejezetten nehezen viselte a távollétemet. Ugyanakkor a férjem mindenben helyállt, amiért rendkívül hálás vagyok.
Mik azok a hozadékai a beavatkozásnak, amelyek a mindennapi életét jelentősen befolyásolják?
A műtétek után gyakorlatilag egy új élethelyzethez kellett alkalmazkodnom. Az első beavatkozás után beindult nálam a perimenopauza, ami nagyon intenzív hormonális tünetekkel járt. A hangszálaim regenerációja hosszú folyamat, és el kellett fogadnom, hogy a hangom valószínűleg már nem lesz a régi.
A sporthoz – különösen a futáshoz – nehezebb volt visszatérni, de fokozatosan haladok. Étrend szempontjából nincs újabb korlátozás, viszont az inzulinrezisztenciám miatt már évek óta szigorú, cukormentes diétát tartok.
A munkáját érintette a beavatkozás?
Jelenleg a kisebbik gyermekemmel vagyok otthon, emellett fotós vállalkozást vezetek, illetve önkéntesként dolgozom egy állatvédő alapítványnál. A műtétek miatt mindössze két hétre estem ki a munkából, utána igyekeztem minél hamarabb visszatérni a megszokott tevékenységeimhez.
Mi volt a legnehezebb a műtét utáni időszakban?
Talán az, hogy egy ideig nem emelhettem fel a kisfiamat. Emellett a gyengeség, a hormon- és kalciumszint ingadozása is komoly rosszulléteket okozott. Jelenleg is küzdök például hajhullással, fáradékonysággal és azzal, hogy a korábbi erőnlétem még nem tért vissza.
Mi segítette át a nehézségeken?
Mindig is erősnek tartottam magam mentálisan, amit a sport – különösen az ultrafutás – tovább erősített bennem. Megtanultam, hogy a kitartás fejben dől el.
A legnagyobb kapaszkodót azonban a gyerekeim jelentik. Az a vágy, hogy lássam őket felnőni, és mellettük legyek, minden nehézségen átsegít. És amikor a kisfiam a maga módján kimondja, hogy „szeretlek, anya”, az minden küzdelmet értelmet ad.
Sok nő késve kér segítséget az orvostól. Ennek számos oka lehet, köztük ez az 5 tévhit.
