Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Dr. Kiss Gergely olimpiai bajnok a Weborvosnak adott interjúban többek között arról mesél, mit jelent számára az egészségtudatosság és mit köszönhet a sportnak.
Kiss Gergely jelenleg a MATE-GEAC gödöllői férfi vízilabda szakosztály vezetője, az Ötpróba és a Nagy Sportágválasztó nagykövete. Rendszeresen tart motivációs előadásokat cégeknél és iskolákban, ahol a sport mentális és közösségformáló hatásairól is beszél. A Weborvos interjújából az is kiderül, hogyan vált a mozgás már egészen gyerekkorától az olimpiai bajnok életének meghatározó részévé.
Mit jelent számodra az egészségtudatosság?
Gyerekkoromtól kezdve meghatározó volt számomra a sport, azon belül is a vízilabda. Vonzott az a világ, amit a Pál utcai fiúk hangulata is megidéz: a csapatszellem, a bajtársiasság, a közös küzdelem, az önmagunk és a másik legyőzése felett érzett öröm.
A sport iránti elköteleződésem miatt az átlagnál korábban és tudatosabban figyeltem az egészségemre. Tizenévesen már vitaminokat szedtünk, és bizonyos dolgokról tudatosan lemondtam. Nemcsak azért nem tanultam meg korizni vagy síelni, mert nem vagyonos családból jöttem, hanem azért is, mert féltem a sérülésektől. Egy téli baleset könnyen hónapokra kiesést jelenthetett volna, és ez a fajta elővigyázatosság később is megmaradt – például a mai napig nem síelek.
A sportolói mentalitás tehát erősen meghatározta a gyerekkori egészségtudatosságomat. Ugyanakkor volt ebben egyfajta kettősség is: simán elmentem edzeni egy kisebb náthával, és ha az orvos két hét pihenőt írt elő, kilenc nap múlva már ott voltam az edzésen.
Akkor a vírusfertőzések kapcsán kevésbé voltál óvatos?
Alapvetően igyekeztem betartani az előírásokat. Anyukám, később pedig a feleségem, Ancsa mindig is nagyon figyeltek az egészségemre, ahogy a csapat körül dolgozó orvosok is. Igaz, annak idején ezek a helyzetek még valamivel nagyvonalúbban voltak kezelve – nem felelőtlenül, de egészen más szemlélettel, mint ma. Ma már minden sokkal szigorúbb protokollok szerint zajlik.
Ugyanakkor, ha csak egy kicsit fájt valamim, vagy enyhébb tüneteim voltak, rendszerint elmentem edzeni. Voltak céljaim, és tudtam, hogy számít rám a csapat. Természetesen lázasan én is otthon maradtam, de összességében nem voltam sokat beteg.
A cikkben szereplő fotók Dr. Kiss Gergely tulajdonát képezik.
Ha érdekel az interjú folytatása, ajánljuk a Weborvos cikkét.
