Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Számos tévhit kering a meddőségről, például, hogy mindig egy okra vezethető vissza, vagy hogy a leggyakrabban lombik lesz a sikertelen próbálkozások vége.
A szakmai irányelvek szerint akkor beszélhetünk meddősségről, ha 12 hónapnyi rendszeres, védekezés nélküli együttlét után sem következik be terhesség. A probléma világszerte a párok mintegy 17,5%-át érinti. A jelenség hátterében gyakran több tényező együttes hatása áll – olvasható a Weborvos cikkében. A meddőség okainak feltárása mindig a pár mindkét tagjának vizsgálatával történik, mivel az esetek körülbelül fele a női, a másik fele pedig a férfi oldalról adódik, és az is előfordul, hogy mindketten érintettek valamilyen állapotban, amely gátolja a fogantatást.
Miért fontos a pár mindkét tagjának vizsgálata?
A meddőség kivizsgálása párban történik, hiszen a háttérben a női és a férfi oldalon egyaránt állhatnak tényezők – előfordulhat, hogy csak az egyik félnél mutatható ki ok, vagy mindkettőnél, és az is, hogy egyik oldalon sem.
A diagnózis mindig komplex folyamat, amely több lépésből áll:
- cikluskövetés és hormonlaborok
- petevezeték-átjárhatósági vizsgálat
- méhtükrözés vagy ultrahang
- spermiogram
- életmódi tényezők feltérképezése
- az életkor, az időzítés és az általános egészségi állapot értékelése
A pontos diagnózis határozza meg a meddőség kezelését, amely ennek megfelelően többféle módszert is jelenthet. A leggyakrabban alkalmazott lehetőségek közé tartozik az életmódváltoztatás, a gyógyszeres ovulációindukció, bizonyos műtéti beavatkozások, valamint az asszisztált reprodukciós eljárások, például az inszemináció (IUI) vagy a lombikkezelés (IVF).
1. Hormonális okok
A női termékenység egyik alapfeltétele a szabályos ovuláció. A jellegzetes hormonális szabályozásban a hypothalamus–agyalapi mirigy–petefészek (HPO) tengely működik együtt; ezen a tengelyen bárhol fellépő zavar csökkentheti a fogamzás esélyét. Emellett más endokrin szervek, például a pajzsmirigy működési zavarai is jelentősen befolyásolhatják a ciklust és az ovulációt.
A Cleveland Clinic szerint a leggyakoribb (hormonális) okok a következők:
- Policisztás ovárium szindróma (PCOS): ez az egyik leggyakoribb oka a női meddőségnek. A betegségre jellemző a rendszertelen ovuláció, a meg nem repedt tüszők felhalmozódása és az inzulinrezisztencia. Mivel a peteérés sokszor elmarad, a ciklus kiszámíthatatlanná válik, és jelentősen csökken a fogamzás esélye.
- Pajzsmirigybetegségek: a túl- vagy alulműködés felborítja az ösztrogén–progeszteron egyensúlyt, ami ovulációkimaradást, vetélési kockázatot és cikluszavart okozhat.
- Magas prolaktinszint: a prolaktin túltermelődése – gyakran egy jóindulatú agyalapi mirigy-daganatnak köszönhetően (hipofízis-adenoma) – gátolja az ovulációt, és rendszertelen vagy akár teljesen kimaradó menstruációt okozhat.
Ezek a zavarok szerencsére jól feltérképezhetők: a legtöbb eltérés egyszerű hormonlaborokkal és célzott nőgyógyászati–endokrinológiai vizsgálattal pontosan diagnosztizálható, így a megfelelő kezelés is hamar megkezdhető. Emellett még gyakoriak a petevezeték-eredetű vagy méhhez kapcsolódó okok, a petesejtek mennyiségének és minőségének életkorral járó csökkenése miatti meddőség, a férfi eredetű meddőség és az életmódi és környezeti tényezők.
Ha érdekel, milyen okok állnak leggyakrabban a meddőség hátterében, ajánljuk a Weborvos cikkét.
