Gyermekeink száma összefügghet azzal, hogy mennyi ideig élünk. Egy finn kutatás szerint a két- és háromgyerekes anyáknak a legjobbak az életkilátásaik.
Számos tévhit kering a meddőségről, például, hogy mindig egy okra vezethető vissza, vagy hogy a leggyakrabban lombik lesz a sikertelen próbálkozások vége.
A korábban született gyerekek neme, az anya életkora, és genetikai tényezők is befolyásolják, fiú vagy lány lesz a következő baba.
A legtöbben szeretnének gyereket, de gazdasági nehézségek és a választási lehetőség hiánya miatt csökken a születésszám – derül ki az ENSZ friss jelentéséből.
A Z generáció, tehát azok, akik 1997 és 2012 között születtek, sokkal hamarabb – akár már a húszas éveik elején – szembe kell, hogy nézzenek igen nehéz kérdésekkel. Utánajártunk, hogyan állnak a Z generációsok a gyermekvállalás kérdéséhez 2024-ben. Arra is fény derül, szerintük jó szülő lesz-e belőlük.
Bár korábban soha nem sportolt, gyermekei születése után a mozgás hozta ki a depresszióból, és edzőként kezdte újra az életét a nyolcgyermekes édesanya.
Akinek stabil értékrendje van, tudja, hogy mi a fontos
A legszebb szó a világon, amire úgy tudsz vágyni, hogy belepusztulsz, de amikor később, naponta 23 665 alkalommal hallod, hogy „Anyaáa!”, akkor csak felnézel az égre, összeharapod az ajkaid, elszámolsz ezerig, és kissé erőltetett mosollyal, visszafojtott hangon válaszolsz: „Tessék, kicsikém!?” De magadban azt mondod: „Mi van már megint?” Tedd a kezed a szívedre, veled még nem történt meg?
„Az a baj, hogy úgy kell dolgoznom, mintha nem lennének gyerekeim, és úgy kell gyereket nevelnem, mintha nem dolgoznék.” Nem tudom, hol olvastam ezt a frappáns megállapítást, de egyvalami biztos: az anyaság és a munkavállalás összeegyeztetése több mint kihívás. És akkor még nem beszéltünk az önmegvalósításról, a párkapcsolatról vagy a pihenésről.
Hazánkban az ‘50-es években lett a nők tömegei számára ismerős az embert próbáló „kettős műszak”, vagyis a háztartási, gyereknevelési és a munkabeli feladatok párhuzamos ellátása. Mindez úgy történt, hogy zsigereiben senki nem kívánta még ezt a felállást, de a társadalmi nyomás elkerülhetetlen volt. Ezt a feszültséget volt hivatott oldani részben az 1967-ben bevezetett gyes, aminek a szimbolikus értéke már akkor is fontosabb volt az összegénél.
Magyarországon a szülőképes korú nők nagyságrendileg a lakosság negyedét teszik ki, azonban – bár ez is változóban van – a nők 17 és 25 éves koruk között a legtermékenyebbek. Ekkor egy szexuálisan aktív nőnek minden hónapban 20-25 százalék esélye van arra, hogy teherbe essen. 32 éves korára ez az arány csökkenni kezd, és mire egy nő eléri a 40. életévét, a teherbeesés esélye már a felére csökken, emellett viszont megnő a kockázata a vetélésnek, a különféle terhességi komplikációknak, a terhességi cukorbetegségnek, valamint a születési rendellenességeknek.
A születés, csakúgy, mint a halál, általában a mindennapi élet színtereitől távol, többnyire kórházakban zajlik. Az a kevéske előzetes tudásunk, ami van róla, felemás tanórai élményekből, hatásvadász filmekből, ritkábban a szeretteink töredékes elmeséléseiből származik. Így előfordulhat, hogy bele sem gondolunk: milyen csodálatosan összetett és sokféle ez a folyamat, amelynek alakulásába nemcsak a szakembereknek, hanem nekünk is van beleszólásunk. Honnan tudjuk, mi a jó nekünk szülés közben? Mi kell ahhoz, hogy bátran hallgathassunk az ösztöneinkre? Hogyan tud segíteni a saját utunk megtalálásában egy színezőkönyv? Erről kérdeztem Joós Andrea élménybiológust, valamint Bakonyi Márta és Entz Sarolta perinatális szaktanácsadókat.
