Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Erős horkolás, sűrű éjszakai megébredések tünetei lehetnek annak, ha a garat alvás alatti elzáródása következtében éjszaka nem veszünk levegőt. Többen szenvednek alvási apnoéval anélkül, hogy tudnának róla. Komoly egészségügyi következményekkel is járhat, ha nem kezeljük időben.
A rendszeres fáradtság, reggeli fejfájás, nappali álmosság vagy akár a koncentrációs problémák sok esetben gyakori. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy egy rejtett alvászavar tünetei lehetnek. Dr. Faludi Béla neurológussal, a Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinika Alvásmedicína Tanszék tanszékvezetőjével beszélgettünk arról, milyen komoly betegségek társulhatnak a rendellenességhez.
Van úgy, hogy tudatos ébrenlét nélkül végigalszunk éjszakákat, mit sem sejtve arról, hogy a pihenés alatt több lélegzetvétel is kimaradt. Sokan nem is tudják, hogy érintettek, mivel a légzéskimaradások éjjel történnek, gyakran csak a hálótárs veszi észre, hogy valami nincs rendben.
Hogyan lehet felismerni, ha valaki alvási apnoetól szenved?
A felismerése sok esetben egyszerű. A legfontosabb jellemzője a szaggatott, légzéskihagyásokkal, felhorkantásokkal tarkított horkolás, amelyalvótárs hiányában nehezebben felfedezhető. De jöhetnek a jellegzetes panaszok és következmények is, amelyek segíthetnek eljutni egy szakemberhez.
A betegek többségénél jellemző a nyugtalan éjszaka, a száj alvás alatti kiszáradása, a gyakori éjszakai vizelés, a fáradt ébredés és a nappali fáradtság. A gond ezzel csak az, hogy számos különböző klinikai kép formájában jelenik meg az obstruktív alvási apnoe betegség. Van, aki teljesen panaszmentes, de a következmények már ott lehetnek. Másoknál inszomnia, ún. „álmatlanság” képében jelentkezik. Gyakran felébred, nincs is tudatában, hogy miért, nehezen alszik vissza. Sokaknál dominál megfigyelt vagy átélt légzéskihagyás, a fulladásérzés és a kifejezett nappali fáradtság, aluszékonyság és a koncentrálóképesség romlása.
A nappali aluszékonyság jelentősen korlátozza a mindennapi teljesítményünket, a munkavégző képességeinket, a családi és szociális kapcsolatainkat, valamint jelentősen rontja a gépjárművezetői képességet – számtalan esetben ez a súlyos balesetek alapja is.
Fiataloknál kevésbé alakul még ki nappal aluszékonyság, akár olyan súlyossági fokban, ami idősebbekben már gyakori nappali bealvásokkal jár, akár autóveztés közben is.
A fentiek miatt a betegség diagnosztikája nagy körültekintést igényel, megfelelő, alvásmedicínában képzett szakember segítségével, célzott kikérdezéssel és speciális alvásvizsgálatok elvégzésével.
Speciális eset, ha nincs megfigyelt légzéskihagyás és nappali következmény, ilyenkor az esetleges következményes kórképek (magas vérnyomás, szívritmuszavar) megléte alapján érdemes alvásvizsgálatot végezni az említett betegségek hátterének megítélésére.
Annak ellenére, hogy számos jellegzetes panaszt, tünetet okoz a betegség, jól ismert következményei vannak, a nemzetközi statisztikák szerint csak az érintettek 85 százaléka jut el szakemberhez, a helyzet azonban hazánkban rosszabb… Az alvási apnoe betegség keresése, kezelése nem épült be megfelelően az orvoslásba.
Miért és hogyan alakul ki az alvási apnoe?
Az okokat két fő csoportba soroljuk, vannak az úgynevezett anatómiai és funkcionális okok, a két kategória ráadásul keveredik. Ezért nem helyes csak az egyiket vagy a másikat előnyben részesíteni, és kizárólag erre alapozni a kezelési döntést.
Az első csoportba tartoznak a felső légutak tágasságát befolyásoló strukturális okok, ilyenek például a fül-orr-gégészeti okok (nagyobb mandulák, az alsó állkapocs fejlettlensége, stb.), a funkcionálisak pedig különféle megváltozott reflexek, szabályozási mechanizmusok összessége. Például a nyelvet előrehúzó izom beidegzése változik alvási apnoéban, s így elmarad a belégzéskor a nyelv előrehúzása, mely csökkenti a garatátmérőt.
Külön kiemelendő a túlsúly kérdése. Sokszor alapvetően a túlsúlyosok betegségének tartjuk, de ez nem igaz. Önmagában a testsúly csak az esetek kb. 30 százalékában szerepel okként. Többnyire inkább kombinálódik funkcionális okokkal.
A zsírfelszaporodás érinti a nyakat, a garat környezetét is, ez szűkíti a felső légutakat.
Mit is jelent, okoz a felső légutak szűkülete? A légvételek során a szűkebb „csövön” felgyorsul a levegő áramlása, esik a nyomás – ahogy a Bernoulli törvény mondja. Alvás alatt az izmaink kevésbé működnek, bizonyos alvásfázisban csak a rekeszizom aktív, biztosítva a légzést, az összes többi izmunk tónustalan. Ezért a légvétel során a garat beszűkül, összeszívódik, az aktuális izomtónus nem tart egyensúlyt a csökkenő nyomással. Miután nem tudja kipányvázni, nyitva tartani a garatot, létrejön a légzéskihagyás, az ún. apnoe.
Milyen hatással lehet az életünkre, ha nem vesszük észre időben a problémát?
A légzéskihagyások megváltoztatják az alvásszerkezetet, felületessé teszik azt, mikroébredéseket vagy valódi ébredéseket okoznak, amely miatt nem lesz pihentető az alvás.
Ez a betegség éveken, évtizedeken át kíséri a páciensek alvását, mindennapjait, sokszor megfelelő megoldás nélkül.
Az aluszékonyság megléte kiemelt jelentőségű közlekedésbiztonsági szempontból is: gyakori ok a belesetek mögött az elalvás. Nem véletlenül lett a gépjárművezetői alkalmasság megítélésének a része az alvási apnoe betegség keresése, kezelése Európa-szerte – nem csak hazánkban.
Fontos következmények még a szív- és érrendszeri hatások is, kezdetben inkább csak éjszakai magas vérnyomás, szívritmuszavar jellemző. Egy légzéskihagyás hatására akár 100 Hgmm-t is felugorhat a vérnyomás, s akár több másodperces szünet is lehet két szívdobbanás között. Számtalan esetben a valós megoldás helyett vérnyomáscsökkentőt, pacemakert kap a beteg. A jelenlegi ismereteink szerint a másodlagos magas vérnyomás (amikor megfogható, speciálisan kezelhető ok igazolható a háttérben) leggyakoribb oka az obstruktív alvási apnoe betegség.
További fontos következmények a stroke és a szívinfarktus. Ezeken átesett betegeknél is kiemelten fontos az okok keresése között az alvás, az alvási szokások, a horkolás, az alvási apnoe betegség feltérképezése, megfelelő kezelése.
Mennyire gyakori ez a betegség, és kiket érint leginkább?
A teljes népességre vonatkoztatva kb. 5 százalék. Nyilván gyermekkorban ritkább, a korosodással az arány növekszik. Idősebb korban ez több 10 százalék is lehet. Érdekes a nemek szerinti megoszlás. Alapvetően több férfi érintett, mint nő. Amennyiben a menopauza előtti nőket hasonlítjuk össze a férfiakkal, akkor tízszeres szorzóval számolhatunk. Tízszer több férfi szenved ebben a betegségben, mint nő.
Menopauzát követően a nők körében is jóval gyakoribb lesz, így az arány már csak kettő az egyhez a férfiak javára, vagyis idősebb korban a nőknél fokozottabb figyelni kell a horkolás és légzéskimaradás meglétére a jellegzetes és súlyos következmények miatt.
Hogyan diagnosztizálják, és mit lehet vele kezdeni?
Tekintettel arra, hogy a betegség többféle klinikai kép formájában zajlik, a legbiztosabb módszer az alvásdiagnosztia. Ez több formában történhet.
Létezik otthoni alvásvizsgálat, amelyet poligráfiának nevezünk. Ilyenkor a páciens kap otthonra egy kis készüléket, amely rögzíti a légáramlást, a mellkasi és a hasi légzőmozgást, az oxigén- és pulzusértékeket, a horkolást és a testhelyzetet. Sokféle alvásfüggő légzészavar létezik (obstruktív, centrális, stb.). Jelen vizsgálat jól differenciál is közöttük, s a súlyossági fokot – mely a légzéskihagyások óránkénti számára alapul – is megadja. Természetesen van intézeti körülmények között végzett – bennalvásos – módszer, poliszomnográfia is, amely során a páciens pontos alvásszerkezete is megítélhető, s nem csak az alvásfüggő légzészavarok, hanem
sok egyéb alvászavar (nyugtalan láb szindróma, narkolepszia, inszomniák) is.
A vizsgálatoknál fontos kritérium a megfelelő szakmai háttér megléte. 2013 óta létezik az ún. alvásmedicína licenc, amellyel igazolja az alvászavarokban való megfelelő jártasságot, ezért olyan ellátóhelyhez javasolt fordulni, ahol ilyen szakember dolgozik. A megfelelő terápia szempontjából alapvető fontosságú a jól végzett, nem automata kiértékelésen alapuló diagnosztika.
Fontos minden esetben a fül-orr-gégészeti vizsgálat az esetleges felső légúti szűkületet okozó állapotok meghatározására. Gyermekkorban az esetek többségében ilyen ok kimutatható, felnőttkorban ezek már ritkák.
Ha nincs fül orr-gégészeti ok, enyhe esetben egy, az alsó állkapcsot előre húzó szájbetét éjszakai használatát javasoljuk (ez a nyelvgyök előre mozgásán keresztül tágítja a garatot), súlyosabb esetekben pedig az úgynevezett légsínterápiás eszközt – ezen át a páciens egy orrmaszkon keresztül enyhén túlnyomásos levegőt lélegzik be, mely belülről kisínezi, tartja nyitva az elzáródó garatot.
Ha te is nehezen alszol el, vagy az éjszakáid nem elég pihentetőek, akkor mindenképp olvasd el a következő cikkünket!
