Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A legáldottabb és leginkább rettegett állapot egy időre is eshet – ez a terhességhez társuló emlőrák. Ennek a legrosszabbkor érkező betegségnek a tüneteiről, előfordulási gyakoriságáról, specialitásairól, kivizsgálási és kezelési lehetőségeiről Prof. Dr. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója adott interjút a Díványnak.
Mit takar a terhességhez társuló emlőrák (PACB, Pregnancy-Associated Breast Cancer) kifejezés?
Ez egy gyűjtőfogalom, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy sajnos a várandósság idején is kialakulhat emlőrák. A definíció szerint a terhesség során keletkezett, illetve a szülést követő bő egy évben, a szoptatás időszakában jelentkező mellrákokat soroljuk ide. Szövettani altípusa hasonló a nem terhesség ideje alatt kialakuló emlőrákoknak, azonban más a biológiai viselkedése. Vannak azért gyakoribb altípusok, különösen a tripla negatív emlőrák, amely nem tesz receptort a daganat felszínére, hanem belülről szabályozza magát. A várandósság áldott korszak az ember életében, nem gondolnak rá az emberek, hogy ilyenkor is előfordulhat ez a betegség, és egy csomó emlőrákot is jelenthet. A köztudatban még mindig él az a tévhit is, hogy a fiatalabb generáció nem lehet érintett. Ezért a terhességhez társuló emlőrákot sokszor később fedezik fel, mint az egyéb életszakaszokban jelentkező emlődaganatokat.
Milyen gyakran fordul elő ez a betegségcsoport?
Háromezer várandósságra jut egy terhességhez társuló emlőrák, az irodalomban 0,3-1%-ig terjed a gyakoriság meghatározása. Attól még azonban, hogy az érintettek száma kevés, annak a családnak, annak az asszonynak, aki éppen életének nagy eseményére készül, nagyon sokkoló hír lehet. A várandósság alatti emlődaganat tehát nagyon ritka, mégis arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ha valaki úgy tapint emlőjében csomót, hogy az nem változik, esetleg az emlő váladékozik, akkor ne essen pánikba, de jusson eszébe megbeszélni orvosával, hogy érdemes lehet elvégezni egy emlőultrahangot.
Másként zajlik-e a várandósság időszakában az emlőrák diagnosztikája, mint az élet többi szakaszában?
A magzat védelmében ez valóban így van, ugyanakkor az emlő diagnosztikájában a has megfelelő kitakarásával és védelmével a mammográfia, az emlő MR, a mellkasvizsgálat is elvégezhető, ahogyan természetesen az ultrahangot is használjuk. Izotóp vizsgálat nem jöhet szóba, de az emlőből vett biopszia biztonsággal elvégezhető. Összességében tehát adottak a lehetőségek, hogy akinél ez a betegség kialakult, ott diagnosztizálni is lehessen.
A kezelés mennyire speciális?
Bár komplex feladat, hiszen az anyát gyógyítjuk, miközben a magzatra is nagyon kell vigyáznunk, a terhességi emlőrák kezelhető. A gyógyszeres terápiákat a második trimesztertől lehet alkalmazni. A nagyon agresszív folyamatokban sajnos nem képzelhető el az első trimeszter sem terápia nélkül, de a második trimesztertől kezdve a magzati életet is meg tudjuk menteni. Gyönyörű, egészséges babák születnek az érintett édesanyák várandósságából. Ha az anya kemoterápiát kapott, lehet, hogy kopaszon szüli meg gyermekét, de ne felejtse el senki: ki fog nőni az a haj. Szükség esetén a szülés után lehet folytatni a kezelést, ilyenkor azonban a szoptatás nem javasolt. A terhesség bármely szakában elvégezhető a műtét, ugyanakkor, mivel sugárterápiát nem tudunk adni a terhesség alatt, ezek a műtétek kiterjesztettebbek. Viszont a rekonstrukciós műtét lehetősége a későbbiekben rendelkezésre áll.
Milyen a PABC prognózisa, általában mennyire „rosszindulatúak” ezek a kórképek?
A nagy statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy nem rosszabb a prognózisa, mint a nem terhesség idején kialakuló emlődaganatoknak. Az viszont tényezőnek számít, ha előrehaladottabb stádiumban ismerik fel a betegséget, ezért is nagyon fontos, hogy beszéljünk róla: létezhet emlőrák várandósság idején is. Ugyanakkor nem akarok félelmet kelteni – nagyon kis számban fordul elő.
Van-e bármi egyéb specialitása a várandósság idején kialakuló emlőráknak?
Az érintett nők és családok folyamatos pszichés támogatást igényelnek. Mindenkinek derült égből villámcsapás egy daganat, de ebben a nagyon érzékeny és intim, várakozással teli időszakban különösen figyelni kell a páciens és partnere lelkére is. Fontos továbbá, hogy a szülészorvos, a neonatológus és az onkológus között megvalósuljon a csapatmunka. Éppen ezért centrumokban kell kezelni a terhességi emlőrákot. Nem szabad, hogy azt érezze a kismama, hogy sajnálkoznak körülötte, arra van szüksége, hogy egy rutinos csapat fogadja, olyan szakemberek, akik tudják, mi a teendő, és mindent megtesznek azért, hogy egészséges kisbabája szülessen.
Vállalhat-e, tervezhet-e gyermeket, akinek emlőrákja volt és hosszútávú kezelés alatt áll?
Röviden: igen. Az Európai Rák Társaság legfrissebb állásfoglalása szerint mindenkivel beszélni kell a gyermekvállalás lehetőségeiről, melynek egyetlen alapja a fertilitás megőrzése. A hormonérzékeny emlődaganatoknál áll rendelkezésünkre a legtöbb adat – műtét és másfél éves ösztrögéncsökkentő terápia után fel lehet függeszteni a kezelést, van idő rá, hogy megfoganjon és megszülessen a gyermek, sőt, még szoptatásra is gondolhatunk – természetesen nem évekre szólóan. Mindezek után vissza lehet állni a kezelésre. A fertilitás kérdéséről tehát az onkológiai kezelés megkezdése előtt már beszélni kell. Stimuláció is szóba jöhet. Az asszisztált reprodukciós centrumban rövid idejű stimulációval lehet embriókat nyerni még az onkológiai kezelés megkezdése előtt, így amikor a gyermekvállalás szóba jöhet, már rendelkezésre áll a lefagyasztott embrió, létre lehet hozni a terápiához képest megfelelően időzített terhességet. Persze egy áttétes páciensnél nehéz elhatározás, és nehéz megvalósítani, hogy a kezelést megszakítsuk, mert a várandósság ideje alatt biztos, hogy nem lehet hormoncsökkentő onkológiai gyógyszert adni, holott az anyának az áttétes betegség miatt erre szüksége van.
Ha el szeretnéd olvasni, milyen egyéb tünetek utalhatnak emlőrákra a csomókon kívül, ezt a cikket ajánljuk.
