A japán szuperélelmiszernek, a miso pasztának számos pozitív hatása van az egészségre, ezért a nyugati országokban is egyre népszerűbb.
A miso paszta a tradicionális japán konyha alapanyaga, amelyet sós vizes erjesztéssel készítenek szójababból, esetenként rizs vagy árpa hozzáadásával. A szójabab fermentációjához koji (kodzsi) penészgombát is használnak, ami a japán konyha egyik alappillére, hiszen ezzel a fonalas gombával készül többek között a szaké, a rizsecet vagy a szójaszósz. Míg a nyugati világ csak néhány éve kezdte felismerni a fermentált szójababból készült püré számos egészségügyi előnyét, és konyhai felhasználásának sokoldalúságát, addig Japánban több mint ezer éve széles körben használják.
Nemcsak egészséges, finom is a japánok kedvenc élelmiszere
A miso pasztát ugyanis a világ egyik legegészségesebb és legtáplálóbb ételének tartják. Javítja az emésztést, jó hatással van a koleszterinszintre, erősíti az immunrendszert, de egy japán tanulmány szerint azoknál, akik naponta fogyasztanak miso levest, alacsonyabb a gyomorrák és a szívbetegség kialakulásának kockázata.
A miso pasztát cukorbetegségben, magas vérnyomásban, demenciában, érelmeszesedésben és gyomor-bélrendszeri betegségben szenvedőknek is ajánlják. Miután nagy mennyiségben tartalmaz probiotikumokat, így gazdagítja a bélflórát, elősegíti a hatékonyabb emésztést, gyorsítja az anyagcserét, és gondoskodik a bélflóra egészségéről. A miso paszta antioxidánsokat is tartalmaz, amelyek elpusztítják a szabad gyököket. Ennek köszönhetően késlelteti a szervezet öregedési folyamatait, és csökkenti a ráncosodást.
A szója fitoösztrogéneket tartalmaz, amelyek pozitívan befolyásolják a női endokrin rendszer működését, így a szójababból készülő miso fogyasztása a menopauzán átmenő vagy a rendszertelen menstruációval küzdő nők számára is ajánlott.
A fermentált szójababpüré egyik nagy előnye, hogy sokoldalúan felhasználható, ezért a nyugati konyhában is egyre elterjedtebb, hiszen szinte minden ételt megízesíthetünk vele.
Hozzáadható levesekhez, például a paradicsomleveshez vagy húsleveshez. De pörköltekhez, szószokhoz, rakott ételekhez és sültekhez is kiváló. Mindemellett használják salátaöntetekhez és édességek alapanyagaként is.
Ezeréves története van ennek a hihetetlenül egészséges élelmiszernek
A sós vizes fermentáció gyökerei a húsok és halak első erjesztéséig nyúlnak vissza. A szójabab sós vizes erjesztése nagyjából az időszámításunk előtti 2. században kezdődhetett el, majd a technológiát buddhista szerzetesek vitték Kínából Japánba. A kínai szójapaszta japán változata a miso, amelyet először a japán Taihō kódex említ, i. sz. 703-ban. Japánban ma már a miso paszta több száz fajtája megtalálható, hiszen az elkészítési mód és a receptúra tájegységenként változik.
De Magyarországon is meglepődhetünk, ha misót kérünk a boltban, és a kínálatban legalább háromféle színt találunk: fehér, sárga vagy vörös is lehet a szójababból készült paszta. Ráadásul nemcsak a színe, a textúrája és az íze is változatos, a különbséget a fermentációs folyamat eltérései adják – az érlelés néhány hónaptól akár két évig is tarthat.
A fehér miso (shiro miso) esetében a legrövidebb fermentáció. Az összes fajta közül ez a legkevésbé sós, sőt, enyhén édeskés ízű. Szószokhoz, levesekhez, zöldséges ételekhez és tésztákhoz kiváló, de édességekhez is használják.
A sárga, más néven shinshu misót kicsit tovább érlelik, ami savanykásabb ízt ad neki. Ez a miso a legsokoldalúbban felhasználható, szinte bármilyen ételhez hozzáadható, húsokhoz, zöldségekhez, levesekhez. Paradicsompüréhez keverve igazi ízbomba, de tésztaszószokat és salátaönteteket is megbolondíthatunk vele.
A vörös miso hosszabb érlelési folyamaton megy keresztül, és ez tartalmaz a legnagyobb százalékban szóját. Íze erősen sós és enyhén kesernyés, így fokozza és gazdagítja az elkészített ételek ízét. Mártásokhoz, ragukhoz, húsételek készítéséhez használják, de hozzáadható például zöldségfasírthoz is.
A miso paszta magas nátriumtartalma miatt vízmegkötő hatással is rendelkezik, ezért is szokták leginkább levesekhez vagy szószokhoz keverve fogyasztani. Fontos, hogy miután hozzáadjuk a miso pasztát az alapanyagokhoz (pácléhez, leveshez, öntethez, hússzószhoz, pürékhez stb.) az ételt már ne forraljuk, mert a misóban található természetes probiotikumkultúra magas hőkezelés hatására elpusztulhat. Tehát a főzési folyamat végén tegyük a pasztát az ételbe, hogy ne veszítse el jótékony hatását.
Tudod, miért élnek olyan sokáig a japánok? Ebből a cikkünkből kiderül, mi az a 7 dolog, amire szerintük szükség van a hosszú élethez.
