Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Amikor megszületünk, mintegy 300 csonttal rendelkezünk, felnőttkorunkra viszont kétharmadára csökken csontjaink száma. Van, ami némelyeknél hiányzik, és az is kiderült nemrég, mi ennek az oka.
Az emberi vázrendszert alkotó csontok száma nem állandó, születésünktől a felnőtté válásig folyamatosan változik.
Csontjaink számának harmadát veszítjük el felnőttkorunkra. Míg az újszülöttek vázrendszere rugalmas, és közel százzal több csont alkotja, a mozgásfejlődés során ezek jelentős része eltűnik: összecsontosodnak egymással.
A születéshez több csontra van szükség
A nagy számbeli különbség oka az evolúcióban keresendő, a szülőcsatornán ugyanis egy felnőttvázrendszerrel bíró csecsemő nem lenne képes áthaladni. Éppen ezért a magzatok későbbi csontjainak jelentős része porc, illetve több csontból áll. Így képesek ruganyosan felvenni a megfelelő pozíciót a várandósság során a méhben, majd megszületni. Ez az oka az első hónapok magatehetetlenségének is, az izmok és ízületek megerősödése, a porcok csontosodása a mozgásfejlődéssel karöltve nyeri majd el a felnőtt emberre jellemző, ám korántsem végleges formáját. A csontrendszerünk alakulása ugyanis soha nem ér véget.
Van azonban négy olyan csontunk, melynek hiánya nem okoz sem a mozgásban, sem az életvitelben problémát, és az emberek egy részénél soha nem is fejlődik ki. Ezek a csontjaink a szájüregben találhatóak, bölcsességfogaknak nevezzük őket.
A fogsor harmadik őrlőfogai közé tartozó bölcsességfogak kinézetre rendkívül hasonlóak, mint a mindenkinél jelen lévő második őrlőfogak, bár esetenként azoknál picit kisebbek is lehetnek. 32 maradandó fogunk közül utolsóként 17–25 éves kor között törnek át az ínyen, az elnevezésük is abból fakad, hogy viszonylag későn jelennek meg – már akinek. Minél idősebb valaki, annál kisebb az esélye, hogy új fogakkal gazdagodjon, és ez nem véletlen.
Van, amikor már a csírája is hiányzik
Őseink táplálkozási szokásai merőben mások voltak, mint a ma emberéé. Sokkal gyakrabban és aktívabban kellett fogaikat is használni, ezért az ősembereknek szükségük volt arra a plusz négy fogra a megfelelő táplálkozás miatt.
És nem csak elődeinknek, bizony az emberszabású majmoknak, gorilláknak, csimpánzoknak is vannak bölcsességfogaik.
Sok millió évvel ezelőtt a korai előemberek állkapcsa inkább hozzájuk hasonló volt, nagyobb, szélesebb, és a fogaik felülete is meghaladta a mai emberét. Három nagy őrlőfoguk volt alul és felül is mindkét oldalon, és arcizmuk is jóval erősebb volt a miénknél. A jelenségnek az okát természetesen az eltérő táplálkozásban kell keresnünk, a sok esetben nyersen fogyasztott húsok és gyökerek elrágásához ugyanis jóval több fogra és erőre volt szükség. Mára azonban, a főtt és előre elkészített ételek időszakában, jelenlétük okafogyottá vált.
Az emberek negyede már alkalmazkodott
A ma élő emberek 25 százalékának a bölcsességfogai közül legalább egy hiányzik felnőttkorában. A tudósok úgy sejtik, ez egyfajta genetikai előny, ugyanis a rosszul tisztítható, kis helyre szorult és sok esetben nem is a megfelelő irányban előbukkanó harmadik őrlőfogak megléte manapság inkább hátrányt jelent, mint előnyt, hiszen hasznukat rég elvesztették. A helyhiány miatt beszorulhatnak az állkapocsba, és ha el is kezdenek kinőni, többeknél félúton megrekednek, és sosem bújnak elő teljes egészében. Ez ínygyulladást, szuvasodást és komoly fájdalmat is okozhat.
A fogazat a táplálkozás átalakulását lassú változással követi. A kutatók úgy vélik, a kisőrlők és a metszőfogak is eltűnhetnek a következő évszázadok során, hiszen már azokra sem lesz szüksége az emberiségnek.
Kíváncsi vagy, milyen lehetett akkoriban az élet?Ide kattintva megtudhatod, miként éltek elődeink.
