A fahéj finom és egészséges fűszer. Karácsony közeledtével gyakrabban kerül a bevásárlókosárba, de jobban tesszük, ha ellenőrizzük, mit is rejt valójában a tasak.
Ha egy finoman illatozó fahéjas csigára, mesebeli mézeskalácsra vagy egy forró almás pitére vágyunk, már nyúlunk is a fahéj után. Ízlés dolga, hogy őrölt fahéjat vagy fahéjrudat használunk-e, mindenesetre egyik esetben sincs kizárva, hogy amit fahéjnak hiszünk, valójában nem az, hanem a fahéjra megtévesztésig hasonló ízvilágú kasszia.
Persze a gyártók nem feltétlenül tüntetik fel a növény latin nevét a csomagoláson, ezért leginkább az egész fahéjrúd esetében van esélyünk arra, hogy leleplezzük a turpisságot. A valódi fahéj, latin nevén Cinnamomum verum Délkelet-Ázsiában, főleg Srí Lankán honos, és olyan a fűszerek között, mint az italoknál a pezsgő – míg a helyettesítésére gyakran használt kasszia (Cinnamomum aromaticum) legfeljebb egy alsó polcos sörnek felel meg.
Fahéj vagy kasszia?
A valódi fahéjat a babérfélék családjába tartozó örökzöld fahéjfa kérgéből készítik: a fiatal ágakat lehántják, a parakéregtől megtisztítják, majd addig szárítják, amíg papírszerűen fel nem pöndörödik. A milliméternél is vékonyabb, könnyen töredező kérget ezután csomagolják (esetleg előtte megőrölik). A kasszia ezzel szemben keményebb, vastagabb, robusztusabb, az íze is kesernyésebb, viszont jóval olcsóbb. Mégis – vagy talán éppen ezért – kereskedelmi forgalomban leginkább ez utóbbi kapható, így nagy valószínűséggel a te kamrádban is ez lapul fahéj gyanánt.
Mind a kasszia, mind a valódi fahéj évezredek óta használatos aromája és kedvező gyógyászati tulajdonságai miatt. Az ajurvédikus gyógyításban mindkettőt hasmenés, láz és menstruációs problémák kezelésére alkalmazták, a kasszia pedig Egyiptomban a balzsamozáshoz használt alapanyagok egyikévé vált. A rómaiak fűszerként használták, valamint parfümöket állítottak elő a segítségével, Európában pedig igazán a 17. században vált kedvelt fűszerré. A kasszia kumarintartalma jelentősebb, mint a valódi fahéjé, ezért nem árt vele csínján bánni: a kumarin nagy mennyiségben mérgező, károsíthatja a májat, bár nehéz lenne túladagolni: ehhez naponta minimum 2 teáskanálnyi fahéjat kellene fogyasztani.
Miért egészséges?
A valódi fahéj számtalan kedvező hatást gyakorol az egészségünkre. Egyedülálló vegyületei, illóolajai elősegítik a bélrendszer optimális működését az által, hogy egyensúlyban tartják a bélmikrobákat. Vegyületei megakadályozzák a gyulladást okozó fehérjék felhalmozódását a szervezetben, és a neurodegeneratív betegségek ellen is sikerrel veszik fel a harcot: gátolják a tau nevű fehérje felhalmozódását a szervezetben. Parkinson-kóros egerekkel végzett kísérletek kimutatták, hogy a fahéj segített megvédeni az idegsejteket, normalizálta a neurotranszmitterek szintjét és javította a motoros funkciókat. Szintén egereken végzett kísérletek bizonyították, hogy a fahéjkivonatok blokkolták a rákos növekedést okozó sejteket, illetve elpusztították azokat.
A fahéj csökkenti a „rossz” koleszterin és a trigliceridek szintjét a szervezetben, így a szívbetegségek és a magas vérnyomás ellen is véd. Kiegyensúlyozza a vércukorszintet, sőt akár az éhomi vércukorszintet is csökkentheti. A fahéjban található vegyületek utánozzák az inzulin hatását, javítva ezáltal az inzulinérzékenységet, így fogyasztása azok számára is javasolt, akik inzulinrezisztenciával küzdenek.
A valódi fahéjat érdemes légmentesen záródó zacskóban tárolni, és egyszerre csak kis mennyiséget vásárolni belőle, hiszen gyorsan elveszti aromáját. Csakúgy, mint más fűszerek (például a szerecsendió és a bors) esetében, jobban járunk, ha frissen őrölve keverjük az ételbe – a különbség legalább akkora lesz, mint a valódi vanília és a vaníliaaroma között.
