A testmozgást és a demencia megelőzését már korábban is kapcsolatba hozták egymással, de most úgy tűnik, a legjobb, ha minél hamarabb, akár már tinédzserkorban elkezded a rendszeres sportot.
Egy torontói egészségügyi központban készült tanulmány szerint a kognitív károsodás gyakorisága jelentősen alacsonyabb azoknál a 65 évnél idősebb nőknél, akik arról számoltak be, hogy tinédzserként sportoltak, mint akik nem voltak ebben az időszakukban aktívak.
Közel 10 ezer nőt vizsgáltak
Ha időskorodban is szeretnél szellemileg és fizikailag aktív életet élni, arra nem árt a lehető leghamarabb felkészülni. Sőt, ha gyermeked éppen tinédzserkorú, érdemes őt is a lehető legkorábban a sport felé terelni, hiszen Laura Middleton, a kutatás egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy nem csupán középkorúként vagy idősként fontos a testmozgás, de a lehető legfiatalabb korban kell elkezdeni, ha szeretnéd megelőzni az időskori hanyatlást.
A tanulmány Journal of the American Geriatrics Society magazinjában jelent meg. Middleton a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetemen dolgozott a projekten. 9704 nő válaszát elemezte négy amerikai városban: Baltimore-ban, Minneapolisban, Portlandben, Ore-ban és Monongahela Valley-ben. A nők arról nyilatkoztak, hogy tinédzserként, 30 és 50 éves korukban, valamint későbbi életkorukban része volt-e a mindennapjaiknak a testmozgás. A kognitív képességeiket egy teszt segítségével értékelték, és aki jóval az átlag alatt teljesített, azt kognitívan károsodottnak tekintették.
Azok esetében, akik tinédzserkorukban aktívak voltak, sokkal kevésbé jelentkeztek a kognitív károsodás tünetei, mint akik nem végeztek semmilyen sportot.
Tinédzserkori sport és demencia: vannak kritikusok
A kognitív zavarok előfordulása a tizenéves korukban fizikailag aktív nők körében 8,5 százalék volt, míg ennek aránya 16,7 százalék azoknál, akik tizenéves korukban nem voltak fizikailag aktívak.
A 30 éves korban aktívak és inaktívak között a kognitív zavarok előfordulása 65 éves vagy idősebb korban 8,9 százalék volt, szemben a 12 százalékkal, 50 éves korban pedig az arány 8,5 százalék, illetve 13,1 százalék.
A tanulmány megállapította, hogy még azoknál a nőknél is, akik tinédzserként inaktívak voltak, és életük későbbi szakaszában váltak aktívvá, kisebb volt a kognitív károsodás kockázata, mint azoknál, akik egyáltalán nem sportoltak.
Louis Bherer, a Montreali Egyetem Geriátriai Intézetének klinikai kutatási igazgatója szerint a legtöbb ember egyetért abban, hogy a fizikai aktivitás valószínűleg a legígéretesebb stratégia a kognitív hanyatlás elleni védekezésben.
Azzal azonban nem feltétlenül ért egyet, hogy a tinédzserként végzett fizikai aktivitás is védelmet nyújthat az idősebb felnőttek kognitív hanyatlásával szemben.
„Szívesen hinnék benne – mondta Bherer, a montreali Quebeci Egyetem pszichológiaprofesszora. Szeretném azt mondani a gyerekeimnek, hogy ha most eleget sportolnak, azzal megvédik az agyukat az időskori elbutulástól. De azt hiszem, ennek a vizsgálatnak vannak korlátai.”
A professzornak fenntartásai voltak azzal kapcsolatban, hogy miképp tudták objektíven mérni a kognitív képességeket, illetve a résztvevők maguk számoltak be, hogy tinédzserként mennyit mozogtak, és bizony ebben a tekintetben előfordulhatott, hogy túlértékelték magukat.
Nincs garancia arra, hogy 65–75 éves emberek jól emlékeznek arra, hogy évtizedekkel ezelőtt mennyit mozogtak. Szerintem egy kicsit túlzás azt a következtetést levonni, hogy a tinédzserkorban végzett testmozgás megvédi az agyat a hanyatlástól.
„Az életmódbeli tényezőket is figyelembe kell vennünk, mint például a táplálkozás, a szociális kapcsolatok hálója, vagy éppen, hogy mennyire tornáztatjuk az agyunkat.”
A túl sok mozgás árthat is
A testmozgás javítja mind a mentális, mind a fizikai egészséget, a sporttal kapcsolatos szokások kialakítására pedig a gyermek- és tinédzserkor a legtökéletesebb, hiszen ezek a felnőttkorban is fennmaradhatnak.
Az Egyesült Államokban a 6 és 17 év közötti gyerekeknek naponta körülbelül egy óra közepes vagy magas intenzitású testmozgást ajánlanak. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a sportot túlzásba is lehet vinni. A túl sok edzés sérülésekhez, csökkent védekezőrendszerhez, álmatlansághoz, vagy akár depresszióhoz és étkezési zavarokhoz is vezethet. Ha azt tapasztalod, hogy a gyermeked szorong az edzések előtt, ugyanakkor nem meri kihagyni a tréningeket, esetleg jelentősen megváltozik rövid időn belül a teste, eltűnnek a barátai, nem eszik eleget és a menstruációja is elmarad, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Vannak óriási tehetségek, ám ha a gyerek túl korán eljegyzi magát egyetlen sportággal, az akár tinédzserkorára kiégéshez is vezethet. Engedd meg, hogy több mindenben kipróbálja magát, és remélhetőleg a mozgás később a szellemi frissességét is fogja támogatni. Akár szépkorúként is.
