Bolygónk és beleink egészségére is kiemelkedő hatással lehet egy ma még ismeretlen élelmiszer, melyet legtöbbünk nemhogy a tányérján, de a lakásában sem látna szívesen. Kitalálod, mi lehet?
A rovarfogyasztás teljesen idegen a jelenlegi európai táplálkozási kultúrától, azonban azt már egyre többen látják, hogy a jelenlegi tendenciák mellett lehetetlen hosszú távon a haszonállatok tartása. A klímatudatosság együtt jár a táplálkozás átalakulásával is. De vajon mekkora a realitása annak, hogy rovarokat és bogarakat rendeljünk majd az éttermekben?
Bár gusztustalannak hangzik elsőre – és talán többedik hallásra is –, a kitinfogyasztás kiemelkedő hatással lehet beleink egészségére. A rovarokból származó fehérjék ráadásul szinte klímasemlegesek a többi állati élelmiszerhez képest. Vajon eljutunk odáig, hogy a hazai éttermek is étlapjukra tűzzék az alábbi furcsa fogásokat?
Négynél több lába van, megesszük-e?
Tudományos elnevezése is van a rovarfogyasztásnak, entomofágiának nevezik. Bár hazánkban egyelőre szinte ismeretlen ez a fajta étkezési trend, legfeljebb csak a külföldi híreken és ételeken szörnyülködünk, azért akadnak hazai képviselői is. A Bogárétel Alapítvány a Fenntartható Táplálkozásért egy internetes közösségből nőtte ki magát civil szervezetté, célkitűzésük szerint érzékenyítő akcióik által az, hogy meghonosítsák Magyarországon a rovarevést.
Mint azt honlapjukon írják:
„Alapítványunk víziója az, hogy a rovarok fenntartható tenyésztésével, fogyasztásával környezettudatossá neveljük az embereket; a rovarokat a városokba költöztessük, ezáltal közelebb hozzuk a természetet a nem vidéken élők számára is.”
A klímaválság egyik okaként számontartott szarvasmarhatartás csökkentésére is a rovarokban látják sokan a lehetőséget. Ezek az egészséges, vitamindús fehérjeforrások ugyanis sokkal kisebb helyen és tizedakkora ökológiai lábnyommal lennének képesek tömegeket ellátni az élethez elengedhetetlen tápanyagokkal. Rovart enni több szempontból is hasznos lenne, érvelnek az entomofágok az internetes fórumokon, s nem tudunk nem egyetérteni némely érvükkel: rengeteg rovar él a földön, és nem kell sok energiát belefektetni a tenyésztésükbe, ezért sokkal környezetkímélőbb lenne tartásuk a haszonállatokénál. Ráadásul káros rovarokat fogyasztani nagyon is okos dolog, hiszen eleve nemkívánatos a jelenlétük.
Te is ettél már rovart, csak nem tudsz róla
Számos országban természetes, hogy egyéb húsok és zöldségek mellett olykor rovarok is kerülnek az asztalra. Világszerte közel 2000 ehető rovart tartanak számon, s bár főként az ázsiai, dél-amerikai és afrikai gasztrokultúra bővelkedik a kitinpáncélosokból álló fogásokban, azért néhány hazai étterem is bővítette már a rendelhető fogások listáját. De nemcsak az éttermek kínálatában, hanem a készételekben is találunk, immár évtizedek óta rovaralapanyagokat. A kármin, azaz a bíbortetű gyakori összetevő, E-120 néven is ismert adalékanyaga a legtöbb hazai felvágottnak és sok édességnek is. A kármint a Peruban és Mexikóban őshonos nőstény pajzstetvekből nyerik ki, amelyeket a feldolgozás előtt megtermékenyítenek és kiszárítanak.
Beleink egészségét is védi a rovarfehérje
A ScienceDailyn megjelent, a rovarokban rejlő tápanyagokat firtató vizsgálat eredményei szerint ráadásul többféle betegségre is megoldást jelenthet, ha néha elropogtatunk egy-egy marékkal belőlük.
Tiffany Weir, a CSU Élelmiszer-tudományi és Emberi Táplálkozástudományi Tanszékének docense arra a megállapításra jutott, hogy a kitinben és a rovarok húsában lévő zsírok képesek támogatni és regenerálhatják is a bélrendszer egészséges mikrobiomját, a kitin maga ráadásul növelheti a pozitív prebiotikus hatást az irritábilisbél-szindrómában szenvedő betegeknél.
A kutatás eredményeitől függetlenül vált az elmúlt évek során egész Európában tendenciává, hogy a lakosság számára ugyan idegen és inkább borzongató, de rovarokat is tartalmazó ételekkel kísérletezzenek. Az angol pubok némelyikében már ropogtathatunk egy korsó sörhöz sült tücsköt vagy csótányt, de akár egy déli menüre is beugorhatunk olyan étterembe, ahol biztosan kerül pár ízeltlábú – szándékosan – a tányérra.
Egyre több a rovarfarm is a szigetországban, ahol gyorsan és viszonylag kis helyen tenyésztik az élelmiszer- és lisztalapanyagul szolgáló ízeltlábúakat.
Az Egyesült Államokban ugyanis már nyílnak a rovarfarmok, amelyek a rovaréttermeket látják el alapanyaggal. A The Guardiannek beszámoló Kevin Bachhuber farmja 465 négyzetkilométeren fekszik, ahol az eddigi termelési tapasztalatok alapján évente akár 11 tonna tücsökhúst képes előállítani. Bachhuber szerint hihetetlen ütemben lehet növelni a mennyiséget, hiszen egy tücsök élete során 1000-3000 petét rak, és mindössze 9 hét kell, hogy egy példány kifejlődjön.
Ha megjött a kedvünk a rovarfogyasztáshoz, némely hazai fine dining étterem időszaki kínálatában már itthon is kipróbálhatjuk. A különleges ételeket ugyan egyelőre még csak alkalmanként rendelhetjük magyar nyelven, de ki tudja, mit hoz a jövő, lehet, hogy az is kiderül hamarosan, vajon pörköltalapanyagnak is megfelelnek az apró kitinpáncélosok.
