Egy pofonegyszerűnek tűnő gyakorlat, amellyel minden farizmunkat megdolgoztatjuk. Jól hangzik? Meg is mutatjuk, de az ördög a részletekben rejlik.
A legtöbb szabadidő-sportolónak – persze az alakformálókkal, testépítőkkel az élen, de talán szinte mindenkinek – a farizom erősítése, illetve a fenék formálása a fő célok között szerepel. Aki rendszeresen olvassa cikkeinket, azt is tudhatja, hogy a farizmok funkciója igen sokrétű, a helyes testtartás és egészséges gerinc egyik kulcsa. És azt is tudjuk, hogy mitől nem lesz kerek a fenekünk. Számos szuper gyakorlatot bemutattunk eddig is a farizmok sokoldalú edzésére, ezt kiegészítjük most még eggyel a Dívány-edzésben.
A csípőemelés vagy csípőtolás az egyik favorit gyakorlat a farizomformálásban. Valamennyi farizmunkat megdolgoztatja, a nagy, a közepes és kis farizmot is – valamint a combfeszítő, combhajlító izomcsoportokat, belső comb izmait is.
Egy igazi egyszerű, de nagyszerű gyakorlat, persze ez nem azt jelenti, hogy félvállról vehetjük a megvalósítást, sőt ahhoz, hogy profitáljunk belőle, és ne felesleges fájdalmaknak tegyük ki magunkat, igencsak pontosan kell elvégezni.
Kivitelezés tekintetében nagyon hasonlít a vállhídgyakorlathoz: a csípő magasba emelése révén bekapcsoljuk a farizmokat. A vállhídban azonban felső háti szakaszunk (általában a lapockák vonaláig) a talajon támaszt, míg a csípőemelés során ugyanez a terület magasabban van: rendszerint edzőpadon vagy (mint ebben a videóban is) fitlabdán támasztunk vele.
Mivel előbbinél a matracon, alacsonyan van a támasz, a vállhíd során nem tudjuk túl magasra tolni a csípőt, ezzel nem nyújtjuk túl feleslegesen a csípőhajlítókat. A csípőemelés során elméletileg előfordulhat, hogy helytelen kivitelezésnél a csípőízületet túlnyitjuk, ami a hát alsó szakaszának homorú ívbe feszítésével jár, hosszú távon pedig akár a gerinc ágyéki szakaszának problémáihoz is hozzájárulhat.
A csípőemelés tehát végezhető „túl intenzíven” is, mozgásterjedelme kétségtelenül nagyobb, mint a vállhídé. Előnye azonban, hogy a helyzetből kifolyólag a saját testsúlyos gyakorlatot súlyokkal végzett változattá is alakíthatjuk. Megfelelő körülmények között tárcsás súlyokkal, kettlebellel nehezíthetjük – persze csak ha már pontosan tudjuk kivitelezni. Az eszközök plusz súlya az alsó végtag izmainak aktívabb használatával jár, hiszen a hátsónkat nehezebb a súlyok ellenében felemelni.
Amennyiben épp nem az edzőteremben vagyunk, és nincs megfelelő stabil pad alkotta támasztékunk és alkalmas súlyok sem, egy fitlabda segítségével is elvégezhetjük a gyakorlatot. Ezt a variációt a The Stage nonstop táncstúdióban mutatjuk be:
Helyes végrehajtáshoz az alábbiakra figyeljünk
- Testsúlyunk – különösen a lábak súlya – egyenletesen legyen elosztva a két lábunkon és lábfejünkön. Talpunk végig legyen a talajba simítva, hogy biztos támasztékot jelentsen.
- A megemelt csípő helyzetében a térd legyen a boka felett. Gondosan válasszuk meg a kiindulóhelyzetet: ha a lábfejeink túl közel maradnak a labdához, nem tudjuk teljes mértékben kihasználni a mozdulatot, és még a térdünket is túlterheljük. Ha túl messzire helyezkedünk a támasztó labdához képest, a combhajlítót fogjuk terhelni a nehezen aktiválható farizmok helyett.
- A csípőemelést lassan, gondosan végezzük el, ne hagyjuk a medencét elcsúszni, a derekat ívelni. Alsó háti szakaszunk helyzete maradjon semleges. Amint lehetséges a farizmokra ráfeszíteni, tegyük is meg.
- A csípőemelés legfeljebb a térdek magasságáig történjen, a fölé ne emeljünk. Ebben a helyzetben is maradjon aktív a core, medencénk legyen kissé magunk alá billentve a legmagasabb ponton. Tartsuk itt ki a pózt néhány másodpercig.
- Lapockáinkat támasszuk jól a labdának, hogy stabilan tartsuk a vállöv és a felső háti szakasz helyzetét.
- Leengedésnél is maradjon meg izmaink aktív tónusa, a feneket tartsuk meg a talaj felett.
Miért fontos a fitlabda?
A fitlabda instabilitása egyrészt ellehetetleníti a kapkodó, kontrollálatlan kivitelezést, másrészt azonnali visszajelzést kapunk, ha valamit nem megfelelően végzünk: a stabilan megtámasztott pados verzióban könnyebben elvesznek a nüansznyi precíz részletek.
Az instabilitás azonban önmagában is elég kihívás, ezért ezt a gyakorlatot nem javasolt súllyal végezni, vagy legfeljebb kézi súlyzónyi nehezékkel. Az alsó végtag erősítéséhez ebben a formában is kiváló bemelegítő gyakorlat. Amennyiben nem vagyunk biztosak a helyes kivitelezésben, vagy fájdalmakkal jár a végrehajtás, feltétlenül kérjünk segítséget edzőtől vagy mozgással foglalkozó szakembertől.
