Miért jobb a funkcionális edzés, mint egy-egy izomcsoport fejlesztése?

Ha az emberi testet az autókhoz hasonlítjuk, akkor nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy „a nyugati típusú sportok az autó külső megjelenésére és a motorra (szív- és érrendszer) összpontosítanak, miközben figyelmen kívül hagyják az elektromos berendezéseket. Márpedig akármilyen jól néz ki az az autó, és akármilyen jó a motorja, ha a vezetékek meghibásodnak, akkor a gépezet soha nem fog megfelelően működni” – mondta korábban a Díványnak Anthony Court tajcsioktató. Bár az a cikk a nyugati és a keleti mozgásformák sajátosságairól szólt, évekkel később, a funkcionális edzés népszerűsödése kapcsán eszembe jutottak Court gondolatai – melyek tulajdonképpen a testedzés funkcionális megközelítéseként is értelmezhetők.

A funkcionális edzés nem egy mozgásformát takar, hanem egy olyan szemléletmódot, ami hatékonyabbá is biztonságosabbá teszi fizikai tevékenységeinket, legyen szó egy maratonfutó képességeinek fejlesztéséről, egy kisbabás anyuka hajolgatással, emelgetéssel, cipekedéssel járó mindennapi teendőinek megkönnyítéséről vagy az ülő életmód okozta mozgásszervi rendellenességek korrigálásáról a megfelelő gyakorlatok révén.

A funkcionális mozgás, mint arra a neve is utal, a test használatából, méghozzá rendeltetésszerű használatából indul ki, és lényege, hogy az izmokat, izomcsoportokat nem izoláltan, hanem mozgásmintákba rendezve fejlesztjük a tér minden irányában. A legfőbb mozgásminták a nyomás, a tolás, a húzás, a cipelés és a törzsemelés, és kitüntetett szerepet kap a funkcionális edzés során a core-izmok stabilizálása, az ízületek mobilizálása, valamint a koordinációt és a robbanékonyságot fejlesztő gyakorlatok.

Hasonlítsuk össze az egykezes súlyzóval végzett bicepszgyakorlatot a kitöréssel. Előbbi technikailag nem nevezhető funkcionális mozgásnak, hiszen egy adott izomcsoport fejlesztésére fókuszál, ezzel szemben a kitörés az egész testet hatékonyan fejleszti, méghozzá nemcsak az erőnlét, de a koordináció és a stabilitás szempontjából is.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a bicepszezés értelmetlen lenne, sőt azok számára, akik célzottan a karjukat szeretnék megerősíteni, remek gyakorlat a súlyzózás, ám ha kizárólag erre az egy gyakorlatra összpontosítanak, az előbb-utóbb a test egyensúlyi állapotának megbomlásához vezethet. Különösen kezdőknél gyakori hiba az izmok túlterhelése, amit ha sorozatosan, a szervezet regenerálódásához szükséges időt figyelmen kívül hagyva tesznek, azzal csak a test legyengülésének és a sérülések kockázatát növelik. 

A medvejárás, a majom- és a békaugrás, a plank vagy a támadóállás csak néhány azok közül az összetett mozgások közül, amelyek helyesen kivitelezve tetőtől talpig igénybe veszik testünket. Az egy oldalra végzett, aszimmetrikus gyakorlatokkal ráadásul korrigálhatjuk a test izomaránytalanságait és fejleszthetjük az egyensúlyunkat, ezáltal nemcsak az életminőségünk javul, de nagyobb eséllyel kerülhetjük el a hirtelen, rossz mozdulatokból adódó sérüléseket is.

Ha tehát valaki a testi és lelki egészsége érdekében szeretne jobb formába kerülni, annak a funkcionális szemléletből érdemes kiindulnia ahelyett, hogy egyetlen képesség javítására vagy egy adott testrész, izomcsoport fejlesztésére összpontosítana. És persze akkor is, ha a céljaink esztétikai jellegűek (kockahas, kerek fenék, formás hát és társaik), sokkal eredményesebbek lehetünk, ha az erőnléti edzéseket funkcionális erőnléti edzésekké alakítjuk. Azzal ugyanis, hogy a lökhárítót pofozgatjuk, még nem óvjuk meg az autónkat a meghibásodástól...

Nem kell tehát lemondanod a kedvenc mozgásformádról, de sok jót teszel magaddal, ha a funkcionális megközelítés alapján folytatod az edzéseket. A szemléletmód gyakorlatba ültetésében sokat segíthet ez és ez a cikk.