Sokáig két külön világnak tűnt a kínai és a nyugati orvoslás rendszere. Az utóbbi évtized új anatómiai ismeretei révén, a fascia behatóbb kutatásával azonban új vélemények is napvilágot láttak. Vajon mit tudhatnak a meridiánok, amit eddig nem láttunk?
A nyugati anatómia és orvostudomány, illetve a Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO) módszertana eddig leginkább komplementerei voltak egymásnak, azonban az utóbbi évek kutatási eredményei közelebb hozhatják egymáshoz a két irányzatot, mint valaha is gondoltuk volna.
Mint ahogy arról írtunk korábban, az emberi anatómia egyik forradalmian új területe a fascia vizsgálata. Minél többet tudunk róla, annál nagyobb hangsúlyt kap jelentőségének feltérképezése és mélyreható kutatása. Eddig is ismert volt az izompólya létezése, de az úgynevezett fasciális hálózat felfedezése új távlatokat nyitott az emberi test működésének megértésében. A fascia nem csupán „bepólyálja” testünk alkotóelemeit, de hálózata révén ezek összeköttetésbe is kerülnek egymással, vagyis ez a komplex kötőszövetes rendszer egy új, szervek és szervrendszerek közötti átjárhatóság lehetőségére világít rá. Minél többet tudunk róla, a fasciahálózat annál inkább a test strukturális felépítésének újragondolását, testünk stabilitásának és mobilitásának új megközelítését szorgalmazza.
Nyugati orvoslás vs. hagyományos kínai
A HKO több ezer éve a test holisztikus vizsgálatára épül, a nyugati ember számára gyakran követhetetlen és felfoghatatlan logikával. Alapvetően kiegészítő terápiaként kapott helyet a nyugati medicina uralta kultúránkban, bár tegyük hozzá, a nyugati orvoslás is egyre biztatóbban elmozdul az egyes patológiák lokális vizsgálatából a komplexitás irányába, mind az okkutatás, mind a kezelések tekintetében.
Ez a szemléletbeli változás viszont még mindig elég csekély ahhoz, hogy a nyugati agy befogadja a kínai orvoslás energiaalapú megközelítését: eszerint a csí, vagyis az életenergia a meridiánnak nevezett energiacsatornákban áramlik (ezeket fővezetékeknek is hívják). Eszerint a 12 meridián a bőr és az izmok alatt fut, ebben áramlik az energiánk. Az akupunktúrás pontok ezeknek a meridiánoknak a mentén helyezkednek el: olyan csomópontok, amelyeken keresztül belenyúlhatunk az energia áramlásába.
Ha ezeket olvasván többeknek szkeptikusan felfutott a szemöldöke, akkor épp ideje azt is leírni, hogy a fasciakutatás kapcsán érdekes teóriák vizsgálatára került sor az utóbbi évtizedben. A fasciahálózat feltérképezése CT- és MRI-vizsgálatok révén történt, és a szakemberek igyekeznek háromdimenziós modellekben ábrázolni ezeket az eredményeket. Amikor leképezték a teljes humán fascialáncolat rendszerét, a terület fő szakemberei kialakították a myofasciális meridiánok fogalmát. Ennek az ő értelmezésükben hangsúlyozottan nincs köze a kínai meridiánokhoz, hanem az izom- és a kötőszöveti háló egységéből kiindulva, az egy szerkezeti hálón belül található, egymással szövetesen kapcsolódó, egy rétegben lévő és egy vonalba rendeződő struktúrák összefoglaló neve.
Bizonyos vizsgálatok során először arra figyeltek fel, hogy a fasciában bővelkedő területek feltűnően közel esnek a HKO által kézi rajzokon ábrázolt meridiánok vonalaihoz. Ezt követően konkrét kutatások is arra az eredményre jutottak, hogy egyenként megvizsgálva a myofasciális meridiánokat, a vonalai jelentős átfedést mutatnak a HKO által ismert és használt, elhelyezkedés tekintetében ezeknek megfeleltethető meridiánokkal.
Meridiánok és fascia
Tovább vizsgálva a kérdést, más kutatók arra világítanak rá, hogy a többségében a meridiánok vonalain elhelyezkedő akupunktúrás pontok olyan, fasciában gazdag területek, amelyek többek között idegvégződéseket, fibroblastokat (kollagént termelő kötőszöveti sejteket), limfocitákat (az immunrendszer fontos szereplőit) tartalmaznak, és stimulálásuk erős biológiai reakciót vált ki. Természetesen ezek az összetevők megtalálhatók másutt is a fasciális rendszerben, de a biológiai reakció intenzitása eltérő lehet különböző területeken: bizonyos pontokon erősebb, mint másutt. Tehát míg tudományos alátámasztása nincsen a meridiánoknak és az akupunktúrás pontoknak, a fascia további kutatása talán ezekre is magyarázatot szolgáltathat.
Igen érdekes belegondolni, milyen távlatokat nyithatnak meg ezek a felfedezések a nyugati és a keleti orvoslás közeledésében. A fascia rendszere révén már nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a testünk egyes területén történő fiziológiás behatások, ingerek a testünkben másutt is – eddig lokálisnak vélt – hatást fejthetnek ki. A fasciával kapcsolatos kutatások elsődleges fókusza a mozgatórendszer működése volt, de a kötőszövetes hálózat révén a többi humán szervrendszer (emésztőrendszer, légzőrendszer, endokrin rendszer stb.) működésének tekintetében is jöhetnek még áttörő erejű felismerések.
