Nemcsak a mozgásszegény életmód, a sok ülés, de a terhesség vagy a megterhelő, egyoldalú sporttevékenység is erősen igénybe veszi gerincünket. Mindennapjaink hátfájást, porckopásokat, rossz tartást, közvetve nőgyógyászati betegségeket, inkontinenciát okoznak, amely tünetek erősen rontják az életminőséget. A problémák rendezésére ma már nem csak műtét, fájdalomcsillapítás és talpbetétek állnak a rendelkezésünkre. Egy új gerincterápiás mozgássort próbáltunk ki.
Mi is az a spirálstabilizáció?
A spirálstabilizáció egy mintegy harmincéves múltra visszatekintő, itthon egyelőre újdonságnak számító gerincterápiás módszer, melynek kifejlesztése egy cseh orvos, dr. Richard Smíšek nevéhez fűződik. A ma már 17 országban elérhető metódus alapját egy 12 lépéses gyakorlatsor adja. Az egymásra épülő mozdulatsorok rendszeres otthoni gyakorlásával számottevő javulás érhető el olyan, sokunkat sújtó betegségében, mint a gerincferdülés, a különböző kopásos betegségek, sérv és tartásproblémák.
Richter Katalin jógaoktató és SPS-tréner Nagykovácsiban mutatta be nekünk a módszer alapjait.
Mi a baj a tartásunkkal?
Tipikus civilizációs ártalom, amit a mozgásszegény életmód, a rendszeres ülőmunka, a terhesség és az időskor csak súlyosbít: gerincünket és az amellett futó izmokat jelentősen túlterheljük, amivel jelentős nyomásnak tesszük ki a porckorongjainkat. Ennek hatására nemcsak fájdalom, nehezített mozgás jelentkezik, de az egész vázrendszer egyensúlya is felborul. Én például így nézek ki, amikor „egyenesen” állok.
Testünk eredetileg „úgy van tervezve”, hogy a mindennapi, dinamikus mozgásokat a testünk mentén körben futó izmok (az úgynevezett izomfűző) támogassák és stabilizálják. A mindennapok során ugyanakkor teljesen máshogy mozgunk: alig használjuk a testünkön keresztirányba futó rugalmas izmokat, amik pedig kulcsszerepet játszanának a gerinc egészségének megőrzésében és a helyes tartás kialakításában. A spirálstabilizációs módszer célja ezeknek a keresztbe futó izmoknak az aktivizálása, bekapcsolása, ezzel párhuzamosan a hosszanti izomrendszer megnyújtása, vagyis a gerinc terhelésének jelentős csökkentése.
A megerősített keresztirányú izmok hatása nemcsak a gerinc mentén érezhető, de ennek eredményeképpen javulhatnak például a lúdtalp, a szétnyílt hasizom és az inkontinencia tünetei is. A spiráltorna életkortól és nemtől függetlenül segíthet mindazoknak, akik sokat ülnek, állnak, cipelnek, zavarja őket a törzsük gyengesége vagy a rossz tartásuk. A megelőzésre, állapotfenntartásra és kezelésre is alkalmas módszert egyéni igényeikre szabva gyerekek, felnőttek és idősek is végezhetik, sportolók sérüléseket előzhetnek meg a segítségükkel.
Hogyan működik?
A gyakorlatok kivitelezéséhez három alapvető eszközre, egy speciális gumikötélre, egy pár (a gerinc helyes pozícióját ellenőrző) pálcára és egy néhány centiméter vastag szivacsblokkra van szükség. A gumikötél segítségével érezhető, de nem túl erős ellenállást képezve fejleszthetjük a keresztbe futó izmokat, a másik két eszköz pedig elsősorban a pozíciók tökéletesítését segíti. A gyakorlatok finom, apró mozdulatokból állnak, a hatékonyság kulcsa elsősorban azok pontos végrehajtása – ennek biztosítását szolgálja a 6 alkalmas tanfolyam, aminek során mind a 12 alapgyakorlat pontos végrehajtása begyakorolható. A gerincstabilizálás azonban hosszú folyamat. A sebészkés és a szteroidos fájdalomcsillapítók elkerülését nem adják ingyen: napi negyedórás / félórás gyakorlás szükséges komolyabb problémák esetén. Trénerünk mintegy egyéves munka alatt „tornázta helyre” három porckorongsérvét, és a módszerrel kapcsolatos visszajelzések is azt erősítik, a valóban hatékony módszer hónapok távlatában hoz sokszor elképesztő eredményt.
Kipróbáltuk
Gerincproblémáknak a szerkesztőségben sem vagyunk híján, napi 6-8 órát ülünk a gépek előtt, az én esetemben ezt súlyosbítja egy, még a gyerekkorból hozott gerincferdülés és némi „féloldalasság is”. (Az, hogy a testem egyik oldalát sokkal erősebben terhelem, mint a másik felét, egyébként egyáltalán nem egyedi jelenség. Domináns kezünk oldalán jellemzően erősebbek az izmaink, és hajlamosak vagyunk a leghétköznapibb pózokat is úgy felvenni, hogy a lehető legjobban igazodjunk ehhez az erőfölényhez.)
A két alkalom alatt 5 alapgyakorlatot sajátítottam el, és bár ahhoz, hogy a teljes rendszert kipróbálhassam, még sok van hátra, már most megtapasztalhattam a módszer erősségeit.
A spiráltréning nem igényel speciális felszerelést, az egyébként is használt edzőruházat megfelel, fontos viszont, hogy ne bő lebernyegben, hanem valamilyen, a testre simuló ruhában vágjunk neki, hogy a mozdulatsoroknál nyomon lehessen követni a hibákat.
Merthogy azokból van bőven. Az első ilyen sokk már az első percekben ért: sejtettem, hogy nem balerinaszerű kecsességgel állok, de hogy a „laza és kényelmes” tartásom oldalról mennyire szembetűnően előnytelen, és mennyire aránytalanul terheli a gerincemet, eléggé szembeötlő volt, miután Katalin 1-2 perc alatt a stabil és kiegyensúlyozott pozícióba rendezte a testemet.
És ekkor még el se kezdtük a tornát…
Egy másik tartáshibám is azonnal napvilágra kerül. A csípőmet, szintén a fentebb említett dominancia miatt nem egyenesen, hanem kicsit balra fordítva tartom (ezt egyébként már én is észrevettem a különböző core izmokat erősítő gyakorlatok, plankeknél) emiatt medencém bal oldalát aránytalanul nagy terhelésnek teszem ki. Ha panaszt most még nem is okoz ez a ferdeség, Katalintól megtudtam, hogy 5-10 éven belül a kopás miatti fájdalom is jelentkezni fog, ha nem kezdek magammal valamit…
És akkor a torna
Az alapgyakorlat során a fentebb már említett gumiszalagot kell az edzői instrukcióknak megfelelően feszíteni, magunk előtt keresztezni és megnyújtani úgy, hogy a gerincünk közben végig a torna elején beállított stabil pozícióban maradjon.
A testtudatosságot és a mozdulatok finomságát tekintve a jógához és a pilateshez hasonló mozdulatsort első hallásra gyerekjátéknak tűnik végrehajtani, pontosan kivitelezni viszont már annál nehezebb, mert ha közben beesik a csípő vagy feszül a váll, akkor megint a kályhához, a stabilizációhoz kell visszatérni. Az első alkalommal gyakorlatilag másodpercenként hagytam el az ideális testhelyzetet, és tért vissza törzsem egy-egy része a hétköznapokban megszokott, kényelmes pózba, és a trénernek végig jeleznie kellett (igaz, egy idő után már csak a renitens testrész nevének említésével), hol kell korrigálnom. Ahogy egyre kevesebbszer kellett ismét a kiindulóhelyzetre fókuszálni, más gyakorlatokba is bele tudtam kóstolni, amelyeknek a segítségével még jobban aktiválhatóvá vált a gerinc.
A második alkalommal már kevésbé kellett a stabilizációra fókuszálnom, így lehetőség volt kicsit tovább is lépni. Nemcsak a szabadtéri edzést próbálhattam ki (a fentebb említett szalag gyakorlatilag bármilyen stabil pontra felszerelhető, mi egy fához kötöttük), de módom volt oldalsó, hátsó, valamit ülés- és térdelőpozíciókban is megdolgoztatni a spirális izmaimat is. Az edzés (lehet, hogy a terápia szó lenne helyesebb, de keresztben futó izmaim komoly munkának élték meg) során végig nagyon fókuszáltnak kellett lennem, és ez sokat segített, hogy nemcsak testben, de fejben is „ott” legyek. Úgy képzelem, hogy otthon, egyedül gyakorolva egészen mindful állapotba lehet kerülni a módszerrel.
Mit érzek?
Egyrészt ijesztő volt szembesülnöm azzal, hogy mennyire rossz tartással élem a mindennapjaimat, és már ez a két alkalom is elég volt hozzá, hogy megpróbáljak tudatosan figyelni a tipikus hibákra (vállak felhúzása, hasizmok kontrollálatlan elernyesztése, és a has előretolása, a gerinc nem megfelelő nyújtása).
A gyakorlatok segítettek abban is, hogy egyáltalán ráismerjek, melyek azok az izmok, amiknek a fejlesztésével közelebb kerülhetek az egészséges gerinchez, már két alkalom után is sokkal jobban tudom lokalizálni, hogy kellene erősítenem a vázizomzatomat ahhoz, hogy jobb legyen a tartásom. Jelenleg akut, fájdalmat okozó problémám még nincs, de úgy érzem, ezzel együtt is hasznos megtanulnom ezt a mozgásformát, mert olyan eszközt ad, amit később is elő lehet venni, ha szembe kerülnék a tartásproblémákból eredő nehézségekkel.
Távlati tervek
A spirálstabilizációs módszer egyre több országban elérhető, a módszer alapítója rendszeresen tart workshopokat trénerek számára. Nagykovácsiban az egészségmegőrzés a legfőbb cél, Katalinék azt szeretnék elérni, hogy az iskolákba is bekerülhessen ez a gerincterápiás módszer, mely a mindennapos testnevelés részeként nagyon sokat tudna hozzátenni gyermekeink egészségének védelméhez is.
