Lustaságunk okai az ősidőkig nyúlnak vissza, a mozogni vágyóknak az evolúciót és a saját agyukat is le kell győzniük egy kutatás szerint.
A kutatók szerint az őseinknek köszönhetjük, hogy ha tehetjük, a kanapét és a henyélést választjuk az edzés helyett. Hiába egyértelműek ugyanis a mozgáshiány és bizonyos betegségek, valamint az életminőségünk közötti összefüggések, az őseinknek minden egyes pillanatot ki kellett használnia a pihenésre, ez pedig az agyunk működésén is meglátszik.
„Sehol egy tigris, és azt akarod, hogy fussak?!”
A kísérletekről beszámoló Study Finds szerint mindez az őseink embert próbáló életfeltételeinek köszönhető: a vadászat, a vadállatok elkerülése és a gyűjtögetés rengeteg energiát igényelt, két aktivitás között ki kellett tehát pihenniük magukat, ha életben akartak maradni.
Mivel amennyiben az lehetséges volt, akkoriban mindig a pihenés mellett döntöttünk, manapság is megerőltetőbb a fizikai munkát választani, ez pedig még a látszólag elszánt és rendszeresen edző fiatalok agyi tevékenységén is meglátszik.
A döntésért is meg kell dolgozni
A 29 elkötelezett, rendszeresen mozgó vagy az életmódján változtatni akaró résztvevőnek az volt a feladata a tesztek során, hogy egy képernyőn a fizikai aktivitást szimbolizáló képek felé közelítsenek, vagy a pihenést ábrázoló képektől minél gyorsabban eltávolítsanak egy figurát. Az utasításoknak eleget tevő fiatalok agyát eközben egy, az idegsejtek elektromos aktivitását rögzítő mérőeszközzel fürkészték a kutatók, akik szerint jóval aktívabbak voltak az agykéreg bizonyos régiói, amikor az alanyoknak a pihenést ábrázoló képektől kellett eltávolítania a figurát.
Amikor elindulunk az edzőterembe, az agyunknak ezzel az ősi mechanizmussal is meg kell tehát küzdenie, még akkor is, ha tényleg elszántak vagyunk, és jól tudjuk, hogy szükségünk van a mozgásra.
