Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Tanuljon tai chit, krav magát, vagy aikidót, amikkel nemcsak sportolhat, de meg is védheti magát.
Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy a sötétben, viszonylag kihalt helyeken kénytelen végiggyalogolni. Ilyenkor jól jön, ha az ember tud néhány fogást, amellyel lefegyverezheti az esetleges támadóját. Összeszedtük, melyek azok a sportok, ahol a legjobban elsajátíthatja az önvédelmi gyakorlatokat.
Tai Chi
A keleti harcművészetek közül talán a tai chi az, ami a legnagyobb népszerűségnek örvend. Jó oldala, hogy a lényege nem az erőszak, nem hiába hívják harcMŰVÉSZETnek. Sokan egyfajta jógához, meditációhoz hasonlítják, hiszen célja a test, a lélek és az elme harmóniájának megteremtése. Folytonos, hullámzó mozdulatok és könnyedség jellemzi, olyan mint egy tánc, és érdekessége, hogy nem támadásra tanít, hanem pusztán védekezésre. Különösen jó idősebbeknek is, hiszen a gyakorlatok nem megerőltetőek, mozdulatai lassúak.
„A tai chi-t én nem sorolnám konkrétan a sportokhoz, mivel bár átmozgat, és nem egyszer van izomlázam tőle, de inkább olyan, mint egy táncos meditáció. Már több órán vettem részt különböző helyeken, volt, ahol inkább a befelé fordulás volt a lényeg, akárcsak a jógánál, de volt, ahol ütések, intenzív körkörös mozgások tették ki az idő nagy részét. Nekem az utóbbi jobban bejött, hasznosabbnak találtam. Ami észrevettem magamon, mióta űzöm, hogy sokkal jobban tudok koncentrálni, nem vagyok annyira szétszórt, és jobban is alszom.” /Péter/
Krav Maga
Ha a tai chi az egyik véglet az önvédelmi sportok terén, akkor a krav maga a másik. Itt szó sincs nyugodtságról, meditatív állapotról: itt az erős ütések, rúgások, könyöklések kapják a főszerepet, tehát az egyedüli cél, amit megtanít, az a túlélés. Magát az edzést az izraeli katonaságnál fejlesztették ki, de mára már túlnőtte magát ezen, és számos helyen oktatják. Aki szelíd sportra vágyik, az ne ezt válassza, ha viszont a lehető legbiztonságosabban szeretné érezni magát hazafele menet egy sötét sikátorban, akkor jó, ha van némi gyakorlata benne. Lényegében a közelharcot lehet az órák alatt elsajátítani, így igazán jól jön akár késes támadás esetén is, sőt megtanulható az is, hogyan kell küzdeni több támadó ellen is.
„A krav magáról kb. egy éve hallottam először, amikor egy sorozatban egy csaj így nyomta le a pasiját. Mivel fogalmam sem volt arról, hogy ez pontosan micsoda, utánanéztem. Én egy eléggé visszafogott természet vagyok, ráadásul lány, ezért gondoltam, megjönne az önbizalmam, ha egy kicsit durvább sportot választanék. (Tehát nem az önvédelem miatt kezdtem el). Az órák nagyon tetszenek, úgy érzem, ki tudom így adni a bennem felgyülemlett feszültséget, miközben jól át is mozgatom magam. Úgy érzem, magabiztosabb is lettem általa, ráadásul nem kell félnem, ha sötétben esetleg egyedül kell hazamennem, mert mindenre megtanít, amit egy támadás esetén használni tudok.” /Emese/
Defendo
A defendo a krav magához hasonlóan egy közelharci sport, amit a rendőrségnél fejlesztettek ki. Több fajtája van, viszont abban mindegyik megegyezik, hogy könnyen elsajátíthatóak, és az illetőt a fizikai védekezésen kívül felkészíti a stabil mentális állapot megtartására is a támadás esetén. Magyarországon 2008-ban kezdték el oktatni.
Ninjutsu
Amennyiben olyan önvédelmi sportot keres, ami a küzdés, verekedés elsajátításán kívül az elmére is hatással van, akkor a ninjutsu ideális választás lehet. Ez a ninja és szamuráj hagyományokra építkező sport a tai chi-től annyiban különbözik, hogy ez esetben akár tárgyakat is lehet használni a közelharc esetén, ráadásul minden mozdulat, gyakorlat személyre szabott. A ninjutsu nem csupán harcművészet, ennél lényegesen sokoldalúbb, ugyanis segítségével megtanulhatóak a rejtőzködés és a lopakodás alapjai is, valamint az is, hogy lehet a legjobban összezavarni a támadót. A cél nem a küzdés, hanem inkább a harc elkerülése, kivédése, na és persze önmagunk és félelmeink legyőzése.
„Még csak párszor vettem részt ninjutsu edzésen, de nagyon megfogott. A mozdulatok nagyon gyorsak benne, ezt még meg kell szoknom. Van minden: ütések, rúgások, földön bukfencezések, kúszások, stb. A filmekben persze olyanokat lehet látni, hogy a ninják összevissza repkednek, szaltóznak, ez azért itt nincs, de nem is baj, elég a többit megtanulni. Még nem érzem úgy, hogy ha valaki megtámadna, akkor simán legyűrném, de a többiek mondják is, hogy azért kell idő ahhoz, hogy magabiztosan alkalmazni tudd a fogásokat a való életben. Viszont nekem nem ez a célom, csak az, hogy mozogjak - ha pedig még meg is tudom általa védeni magam, akkor az egy plusz.”/Tamás/
Aikido
Az aikoido tradícionális japán harcművészetre épülő sport. Ahogy a többi keleti mozgásformánál, itt is nagy hangsúlyt fektetnek a mentális edzésre is, aminek következtében nyugodtabbá, harmonikusabbá válhatunk. Persze ha már önvédelemről beszélünk, meg kell említeni, hogy aikido-val lényegesen fejlődik az ember helyzetfelismerési képessége, így csökken a reakcióideje is. Az edzések során az illető megtanulhatja, hogyan védje ki a leggyorsabban és a leghatásosabban a támadásokat, akár puszta kézzel – vagy lábbal, testtel, stb.-, vagy pedig valamilyen eszközzel. Fontos azonban tudni, hogy ennek a harcművészetnek sem a másik megtámadása a lényege, hanem főleg a védekezés (bár természetesen vannak olyan szituációk, amikor ez nem elég, így támadó gyakorlatokat is el kell sajátítani benne). A cél tehát inkább a támadó erejének semlegesítése, valamint hogy a másikban ne az ellenfelet, hanem a partnert lássuk, mert így lehet a legjobban védekezni, lefegyverezni.
„Engem az aikido azért fogott meg, mert itt egyáltalán nem a verekedésen van a hangsúly. Régebben eljártam meditálni, és bármilyen fura, inkább ahhoz tudnám hasonlítani, ugyanis az edzések egyik alappillére a maximális koncentrálás, és a világ kizárása. Persze ez egy harcművészet, tehát „verekedünk” is, de ezt is inkább egyfajta táncnak érzem.” /Balázs/
