változás 19 - Dívány

„Már megint elcsesztem.” „Totál idióta vagyok”. „Hihetetlen, hogy még mindig itt tartok.” Ismerős mondatok? Bár időnként mindannyian beleesünk a túlzott önkritikusság csapdájába, vannak, akiknél a legkisebb hiba is a negatív belső beszéd gyötrő hullámait indítja el, hogy aztán órákig azon pörögjenek, mit csináltak rosszul. Szerencsére van kiút: az önmagunkkal szembeni túlzott szigor ugyanúgy megváltoztatható, mint bármilyen más szokásunk. De csak akkor, ha tudjuk, milyen tényezők tartják fenn.

Modernista fenegyerek, öngyötrő atléta, a mindennapi dolgainkat észrevétető szem. Pár kifejezés azok közül, amelyekkel a megalkuvást nem ismerő, olvasóit örökké meglepő Mészöly Miklós jellemezhető. A magyar próza egyik legkiemelkedőbb alakját két írónemzedék is mesterének tekintette, inspirálta Nádast, Esterházyt és Krasznahorkait. Bár kétségkívül megbecsült szerző, nem vált széles körben népszerűvé. Miért? Mi az, amit ma is tanulhatnánk tőle? Melyik könyvével érdemes kezdeni, ha megismerkednénk a szövegeivel? A 100 évvel ezelőtt született író legfontosabb műveiről, meg nem valósult terveiről, és feleségével, Polcz Alaine-nel való kapcsolatáról beszélgettünk Szolláth Dávid irodalomtörténésszel, a Mészöly Miklós című monográfia szerzőjével.

Ha valaki megkérdezné tőled, mik azok az érzelmek, amelyeket a leginkább el szeretnél kerülni, jó eséllyel a hagyományosan negatív kategóriába sorolt érzelmek jutnának az eszedbe: a kétségbeesés, a pánik, a csalódás, a bűntudat. Néhány ember számára azonban a remény is különösen rémisztő lehet. Miért? Minél többet tudsz az érzelmek működéséről, annál jobban megértheted saját magad, és annál kevésbé fogsz tartani attól, hogy átéld az emberi érzelmek teljes skáláját.

A család sajnos nem mindenki számára az az idealizált béke szigete, aminek képzelni szeretjük. Az érzelmi és testi bántalmazásnak, amit az ember a szüleitől elszenved, komoly, a felnőttkorba nyúló következményei vannak, de ennek a megfelelő kezelése a legtöbbször komoly dilemmát okoz a már felnőtt gyereknek.

Miben hasonlít a Hey Jude, az I Will Always Love You, a How You Remind Me vagy a Rolling in the Deep? Hogy mindegyik dal vezette az amerikai Billboard magazin éves sikerlistáját, és mindegyik dal a szerelemről szól. Már csak az a kérdés, mit is jelent ez pontosan. Mit értett alatta a Beatles, Whitney Houston, a Nickelback vagy Adele? Úgy tűnik, nem ugyanazt. Legalábbis ez derül ki egy friss spanyol kutatásból, amely azt vizsgálta, hogyan változott a popslágerek szerelemről alkotott fogalma az elmúlt évtizedekben.

Mennyire érzed magad egyedül anyukaként? Milyen részt vállal a gyereknevelésből a párod? Az apaforradalom itt zajlik körülöttünk, ám még mindig egy sor vitás kérdésre kell választ kapnunk. Hogy változik a férfiak szerepe a családban, és miért akarják maguk mögött hagyni a rájuk erőltetett macsó viselkedést? Erre keressük a választ új sorozatunkban.

Talán veled is történt már olyan, hogy megbeszéltétek a barátaiddal, kéne csinálni valami sportos programot. Mondjuk el kéne menni hegyet mászni vagy biciklitúrára. Egyikőtök sem edzett már hónapok óta rendesen, aztán mégis azon kapjátok magatokat, hogy olyan útvonalat választottatok, ahol a nehézségi fok az ironmanversenyekével vetekszik. Utána napokig szenvedtek az izomláztól, lépni alig bírtok. Sokszor a párkapcsolatainkban is hasonlóan cselekszünk: belevetjük magunkat, rohanni kezdünk anélkül, hogy megtanultunk volna sétálni.

Célkitűzéseinket persze a Covid-járvány alakulása sokban befolyásolhatja, de ha minden külső körülmény adott lenne, akkor sem biztos, hogy sikeresen megvalósíthatnánk a terveinket. De vajon miért? Hol bukhatjuk el a nagy terveket? Pszichológus szakértőinket ma erről kérdeztük.

A tökéletes társ nem létezik. De az sem mindegy, hogy a másik milyen messze van az ideálunktól. Elvárhatjuk tőle, hogy bizonyos dolgokban változzon a kedvünkért? Vagy úgy kellene elfogadnunk, ahogy van, és csakis önmagáért szeretnünk? Mik tartoznak szervesebben hozzá: a jelenlegi gyarlóságai vagy a jövőbeli lehetőségei? Alább olyan szempontokat mutatunk be, amelyek segíthetnek kezelni a sokunk számára ismerős dilemmát.

Az emberek sokféleképpen definiálják a sikert, pláne egy kapitalista társadalomban. Van, aki takaros összeget szeretne a bankszámlájára, menő autót, meg tóparti víkendházat, világkörüli utazást, előléptetést, hírnevet, szép családot, vagy azt, hogy valami maradandót alkothasson a szakmájában. Bármilyen célt is tűzzünk ki magunk elé, az biztos, hogy magától nem fog megvalósulni. Nekünk kell tenni érte, de nem mindegy, hogy hogyan.

A legtöbben úgy gondolják, hogy harminc-, legkésőbb negyvenéves korukra kialakul a személyiségük, s innentől kezdve már csak a tapasztalatszerzés, majd az öregedés következik. Az ember azonban ennél sokkal bonyolultabb, és bizony a jellemünk is folyamatos változásokon esik át.

Úgy tűnik, beléptünk abba a korba, amelynek eljövetelére sokan számítottak, bár tartottak is tőle: mostantól sorra érhetnek minket a globális krízisek, miközben eddig soha nem látott mértékű egyenlőtlenségek, környezeti pusztítás és klímadestabilizáció figyelhető meg a világban. Az eddigi egyensúlyok mára teljesen tarthatatlanná váltak, így az elmúlt évtizedek gazdasági modelljei rendre megkérdőjeleződnek. Milyen lépéseket kellene megtennünk ahhoz, hogy egészségesebb, ellenállóbb és igazságosabb társadalmakat hozhassunk létre?