Miben hasonlít a Hey Jude, az I Will Always Love You, a How You Remind Me vagy a Rolling in the Deep? Hogy mindegyik dal vezette az amerikai Billboard magazin éves sikerlistáját, és mindegyik dal a szerelemről szól. Már csak az a kérdés, mit is jelent ez pontosan. Mit értett alatta a Beatles, Whitney Houston, a Nickelback vagy Adele? Úgy tűnik, nem ugyanazt. Legalábbis ez derül ki egy friss spanyol kutatásból, amely azt vizsgálta, hogyan változott a popslágerek szerelemről alkotott fogalma az elmúlt évtizedekben.
A szerelem csodálatos érzés és hatalmas biznisz. Sem mi, sem a szórakoztatóipar nem tud betelni vele. „A popzenében, amely elsősorban a kereskedelmi siker elérésére jött létre, a szerelem, különösen a viszonzatlan szerelem egyszerűen minden közönségtípus számára vonzóvá tehető” – vallja Salvador Climent Roca és Marta Coll-Florit, a Katalóniai Nyílt Egyetem (Universitat Oberta de Catalunya, röviden UOC) GRIAL alkalmazott nyelvészeti kutatócsoportjának két munkatársa. Állításukat mi sem szemlélteti jobban, mint az, ha áttekintjük a Billboard magazin éves sikerlistás helyezettjeit: az 1946–2016 közötti időszak 71 győztes dalából 52-ben központi téma a szerelem.
Bár a popdalok szövegeiben izgalmas módokon tárulnak fel a különböző társadalmi diskurzusok, ezeknek a korpuszoknak a tartalomelemzése viszonylag elhanyagolt terület a nyelvészetben. Ezen igyekezett változtatni hiánypótló tanulmányával Climent Roca és Coll-Florit. Eredményeiket az UOC honlapján közölt összefoglaló alapján mutatjuk be.
Amikor elfogynak a szavak… vagy mégsem?
Ha összetett érzelmek, tapasztalatok szemléletes, tömör, sűrített megfogalmazásáról van szó, a metaforák lesznek a segítségünkre. A metafora (ógörögül μεταφορά, azaz átvitel) a költői képek egyike, tulajdonképpen egy összevont, egybecsúsztatott hasonlat. Ilyenkor két dolgot hangulati-tartalmi egyezésük alapján hozunk összefüggésbe, ez az azonosság jelenti a szókép vázát. Amikor például azt mondjuk, hogy az élet egy utazás, metaforában beszélünk. Mint Bereményi Géza és Dés László csodálatos dalszövegében, amelyet egy ország ismer. „Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg…stb.” Mivel a popszámokban általában csak pár strófa áll rendelkezésre, hogy a szerelem hol kínzó, hol felemelő, hol rabul ejtő, de mindenképpen sokrétű érzését kifejezze az énekes, így nem csoda, hogy a tanulmány szerint a romantikus kapcsolódást leíró szövegek több mint 73 százalékát metaforák tették ki a vizsgált dalokban.
A leggyakrabban használt szerelemmetaforák
Perry Como Prisoner of Love című dalától kezdve, a Police (Every Breath You Take), Bryan Adams (I Do It For You), Cher (Believe) vagy Justin Bieber (Love Yourself) slágerével bezárólag sokat változott az a mód, ahogyan a szerelemről beszélnek az előadóművészek. A gyengéd érzelmekre használt több száz metafora közül kiemelkednek azok, amelyek a szerelmet a közelség (71-ből 42 dalban), a birtoklás (29-ben), az egyesülés (15-ben), a fizikai kapcsolat (13-ban), a kötöttség és a fogság (11-ben), valamint az utazás (10-ben) fogalmi keretébe helyezik. Ha pedig a lista nem lenne már önmagában is épp elég érdekes, a kutatásból az is kiderült, mennyire gyakori, hogy a szerelem tárgyát kisgyerekhez hasonlítják, például bébinek hívják – ez 38 dalban fordul elő; vagy az, hogy étvágygerjesztő ételként utalnak rá – 14 slágerben.
Szókimondóbb dalok
A szerelmet tematizáló legnépszerűbb dalok mintegy háromnegyede inkább romantikus érzésekről szól, míg az egynegyedükben nyíltan szexuális tartalom jelenik meg. A kutatók izgalmas időbeli változást is tetten értek: az 1970-es évektől kezdve napjainkig egyre érzékibb és explicitebb szerelmi metaforákat használ a popzene. Az erotikus témájú dalok először 1977–1982 közé koncentrálódtak, ekkor 6 év leghallgatottabb számaiban is szerepeltek. Újabb fellendülésre 1996–2008 között került sor, ebben az intervallumban 5 olyan év volt, amikor szókimondó dal végzett az első helyen, 1983–2016 között pedig összesen 14 listavezető sláger tárta elénk a szex édes és a sóvárgás gyötrelmes pillanatait.
Sok a birtoklás, az egyenlőtlen kapcsolat
A két leggyakrabban használt metafora – a fizikai közelség és a birtoklás – között jelentős átfedés mutatkozik: a dalok körülbelül háromnegyedében együttjárást mutat ez a két kép. A szeretett személy közelségének vágyától a fuzionáláson át a birtoklásig sok mindent megénekeltek a slágerekben. Számos dal tulajdonként említi a szerelem tárgyát („enyém vagy”, „hozzám tartozol”), kötelékről, fogságról beszél, vagy a leigázás különböző formáit említi. A szerzők szerint míg a fizikai közelség metaforáit általában konkrét testi tapasztalatok ihletik, addig a birtoklással összefüggő szóképeket átvittebb értelemben, a kultúra felől érdemes értelmezni.
Azt ugyanakkor ők is kiemelik, hogy a dalok jelentős részében a szerelem egyenlőtlen kapcsolatként jelenik meg, amelyben az egyik fél meghódítja, birtokolja, igába hajtja a másikat. Jó példa lehet erre a Blurred Lines, amely 2013-ban a nyár legsikeresebb dala volt a Billboardon, és az év végi összesített listán is előkelő helyezést ért el. A hírhedt nemierőszak-dal nemcsak a közönségnek jött be, de a Sztárban sztár műsorkészítői sem tudnak leszokni róla:
Kié a felelősség?
Az egyenlőtlen kapcsolatok fülbemászó popslágereken keresztül történő népszerűsítése, normálisként való bemutatása meglehetősen aggasztó jelenség. Ezzel persze el is jutottunk a klasszikus kereslet-kínálat vitához: azért mennek ilyen jól ezek a dalok, mert az emberek többsége tényleg itt tart, erre van igénye, így vélekedik a szerelemről? Vagy a kínálat szűkössége miatt ráfanyalodik ezekre a számokra, szereti bennük, amit szeretni lehet, a neccesebb szövegrészeken pedig túlteszi magát? Mekkora a felelőssége a dalszövegíróknak, zenészeknek abban, hogy ne legyen elfogadott egymás birtoklása, lekicsinylése, a nők alacsonyabbrendűségének vagy a nemierőszak-kultúrának a propagálása?
Vagy már most is nagyon sok tudatos dal létezik, de egy patriarchális világban ezek egyszerűen nem tudnak milliókat elérő gigaslágerek lenni, hanem mindig a periférára szorulnak? Igen, valószínűleg naivitás a hihetetlenül népszerű, tömegek által befogadható és kedvelt daloktól túl nagy radikalitást, rendszerkritikát várni. Bár ne lenne az.
Borító- és címlapmontázs: Csabai Kristóf / Dívány.hu
