Ha valaki azt mondja, a történelem száraz és távoli, valószínűleg még nem találkozott Budai Lottival. Az író és nőtörténeti kutató blogokon, könyveken, podcastben és most már kártyajátékban is új szemszögből mesél a múltról – női nézőpontból.
A francia köztársaságot és szabadságot megtestesítő Marianne alakja a 20. században számtalan gúnyolódásra adott okot: a második világháború idején a német propaganda azt sugallta, a franciák gyengék és nőiesek – szemben az erős és férfias Németországgal.
Dobó István nevét mindenki ismeri az Egri csillagok lapjairól. A délceg, hajlíthatatlan gerincű, erkölcsileg támadhatatlan várvédő hős alakja azonban alighanem Gárdonyi írói fantáziájának terméke: bár vitézségéhez nem fér kétség, Dobónak is voltak jellemhibái – a történeti források szerint nem is kevés.
Rengeteg kérdőjel kapcsolódik a pannóniai római kori központ egyik dúsgazdag lakója, Seuso nevéhez. Hogy ki lehetett ő, arról a világon sehol nincs adat, egyedül a legendás ezüstkincsen szerepel a neve.
A történelem során jó néhány olyan szépségtrendnek hódolt az emberiség, amitől manapság már inkább megbotránkozunk.
Egészen a 20. század elejéig mostoha sors jutott az árván maradt vagy nem kívánt gyerekeknek: legjobb esetben is zsúfolt árva- vagy lelencházakban helyezték el őket. Későbbi életük folyamán szinte lehetetlennek bizonyult számukra a „normális” élet: akik életben maradtak, gyakran az utcán tengették napjaikat, vagy bűnözőkké váltak.
Ferenc József anyja tényleg a gonosz anyós mintapéldánya lenne, ahogy annak idején a Sissi-trilógia ábrázolta a filmvásznon? Valóban magyargyűlölő és hataloméhes volt? Igaz, hogy bábként irányította a fiát? Az első regény, amelynek ő a főszereplője, ezeknek a kérdéseknek járt utána, és egy sokkal árnyaltabb kép bemutatására törekedett. Az alábbiakban mi is kivesézzük a személyével kapcsolatos kliséket, és megpróbáljuk ezáltal megválaszolni, ki is lehetett az igazi Wittelsbach Zsófia.
A trianoni békediktátum egyik ritkán emlegetett, sajnálatos következménye volt az a 400 ezer magyar menekült, akik a döntés után, nincstelenül érkeztek az anyaországba. Sokan közülük évekig nyomorogtak a rendezőpályaudvarok és a budapesti, illetve vidéki vasútállomások vágányaira félretolt, használaton kívüli vagonokban. Cikkünkben a vagonlakók életét elevenítjük fel.
Az iskolában úgy tanultuk a történelmet, hogy sorra vettük a királyokat és minden, nevükhöz fűződő tettüket – törvényeket, szövetségeket, csatákat és nagy eseményeket. De vajon mennyire emlékszel még arra, hogy az egyes események mely uralkodók idején történtek? Tedd próbára magad kvízünkkel!
Gertrude Bell olyan korban lépett politikai pályára, amikor számos országban még szavazati joga sem volt a nőknek. A szenvedélyes régész, hegymászó és – jó értelemben vett – kalandor egész életében szívén viselte a közel-keleti országok sorsát: nevét Irakban a mai napig nagy tisztelet övezi. Nem mellesleg a brit hírszerzés első női tisztje, azaz kémnő volt.
Vedd elő a legjobb történelemtudásod – rendhagyó kvízünkben ugyanis nem a megszokott típusú kérdésekre kell majd válaszolnod. Ha igazán profi vagy, így is jó eredményt érhetsz el.
A középkorban az angliai parasztok a gazdaságtörténeti becslések szerint évente nagyjából 150–180 napot dolgoztak. Mivel a mezőgazdasági munka erősen évszakfüggő volt, a téli hónapokban kevesebb feladat adódott, és a számos vallási ünnepnap is megakasztotta a munkaritmust. Ma ezzel szemben egy átlagos munkavállaló 220–250 napot tölt el munkahelyén.
