Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Valóságos fenegyerek volt Zubovics Fedor huszárkapitány, aki nemcsak Ferenc József, de Garibaldi seregét is megjárta. Amikor épp nem katonáskodott, másokat tréfált meg, párbajozott, vagy találmányaival foglalkozott.
Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Krúdy Gyula és Mikszáth Kálmán is megemlékezett a kalandos életű lovagról egy-egy művében, de a korszak újságírói is kedvelt témának tekintették Zubovics Fedor mindennapjait. A régi, lengyel nemesi családból származó férfi 1848-ban született. Egyik őse a korabeli Litvánia kormányzójaként kapott nemesi címet III. Szaniszló lengyel királytól. Fedor nagyapja volt az, aki Magyarország területén telepedett le.
Apja táblabíró, bátyja királyi táblabíró volt. Fedor a Thersianumba került a gimnázium után Bécsbe, majd 1886-ban katonának állt. Heves természete már ekkoriban is megmutatkozott, egy korabeli visszaemlékezés mokány, félelmetes erejű gyermeknek írta le, akit minden társa tisztelt ösztönös vezetői képességei miatt.
Huszárkapitány lett hamar Zubovics Fedorból, de megunta
Nem véletlen, hogy a tűzzel teli fiatalember a hivatalnoki munka helyett a katonáskodásban látta a jövőjét. Első csatája vélhetően a legendás königgrätzi ütközet volt, a porosz-osztrák háborúk legvéresebb összecsapása.
Fedornak a császári hadak fegyelme ekkor még nehezen volt megemészthető, ott is hagyta csapatát, és Itáliába ment, Garibaldi seregéhez csatlakozott, és hamarosan francia fogságba esett. Hazatértekor visszatért a császári seregbe, közlegényként, hiszen vélhetően szökése miatt lefokozták. Csak 1869-ben, egy királyi kegy miatt kapta vissza lovassági rangját, 1972-ig teljesített ismételt szolgálatot, majd immár hivatalosan is kilépett a hadseregből.
Először Egyiptomba szegődött, a kairói király szolgálatába,
egy évvel később már a spanyoloknál harcolt a karlisták ellen, majd a bosnyákoknál szervezett egy elképesztően ütőképes, különleges szabadcsapatot a legvérmesebb katonákból. Gárdonyi történetének alapját is ez szolgáltatta, no meg a hírnév, amit addigra Fedor elért társai között. Mindenki vele akart küzdeni.
A legkeményebb szabadcsapatot vezette a törökök ellen
„Füstös, mint a kéményseprő, és úgy dől belőle a puskaporszag, hogy tíz lépésről meg lehet érezni. Fodrikám, mondom neki, hadd menjek veletek. Hova az istennyilába? A tűzbe! Mert neki egy külön kis hada volt. Csupa kaukázusi, csontos, erős legények. Olyanféle katonák voltak ezek, mint nálunk negyvennyolcban a guerila-csapatok. Maga Fodri tanította össze őket kilenc nap alatt, de úgy is harcoltak azok, mint az ördögök" − írja A béna című novellájában Gárdonyi.
De nemcsak a csatamezőn, amögött is kiváló eredményeket ért el, feltalálóként. Két olyan eszközt is kikísérletezett, melyet utána több ország is megvásárolt, hogy hadseregét fejlessze. Az egyik a szabadföldi torpedó volt, a másik pedig egy olyan, úszást segítő eszköz, mellyel a lovasok lovon tudtak akár nagyobb szélességű folyókon is átkelni.
Ezt ő maga kísérletezte ki a zajló Dunán még 1876-ban, amit átúszott vele, mindenki ámulatára először Bécsben, majd Pesten is.
Torpedóját az osztrák-magyar hadsereg mellett Dánia, Svájc, Kína, Svédország és Szerbia is alkalmazta.
Szerette a figyelmet Zubovics Fedor
A rettegett katona, éles eszű feltaláló a botrányokat is igencsak kedvelte, a minden furcsaságra kiéhezett újságírók pedig lesték, mikor mi történik körülötte. Minden évben meghívott néhányat a verőcei Migazzi-kastélyba, amit tíz éven át bérelt, hogy ott szórakoztassa őket.
A vendéglátás úgy volt megtervezve, hogy az újságírók halálra rémüljenek a történtektől, de azért a ne sértődjenek meg annyira, hogy rosszat írjanak róla. A váci pályaudvarról maga kocsikáztatta őket kastélyába, ilyenkor öt csődört húzta a kocsit, árkon-bokron, tarlón keresztül vágtatva. Amint ekkoriban írták:
„A kastély udvarán borjú nagyságú kuvaszok ugatták körül a kocsit… »Brazíliai vérebek, le ne szálljatok, mert széttépnek!«, rikoltotta a gazda. Asztalnál, ha nem fért már több pezsgő az újságírókba, elővette revolverét, és gyorstüzelést kezdett a szoba mennyezete felé.
Nagy súlyt vetett arra, hogy sértetlenül megőrizze a „fene-ember” hírnevét. Néha az lett a vendéglátás vége, hogy a fiúk az ablakon keresztül menekültek a Migazziból. A házigazda pedig másnap izgatottan forgatta a lapokat, vajon mit írnak róla?"
Író, feltaláló, a lovassport támogatója volt egyben
Két kötet az ő tolla nyomán is megjelent, nemcsak róla írtak. Első könyve, a Die Metapysik der Liebe (A szerelem metafizikája) egészen más témát dolgozott fel, mint a második, Az új robbantástechnika.
Vakmerő lovasként is ismerték, világrekordot is sikerült felállítania,
1874-ben 14 nap alatt Bécsből Párizsba lovagolt, ahol tömegek várták ünnepelve őt és azt az egyetlen kancát, Caradocot, mely hátán megtette a kéthetes utat. Zubovics Fedort a magyar sportlovaglás egyik megalapítójának is tekintik, nemcsak a lovas úszónyereg, és a párizsi út miatt. Szinte folyamatosan különféle kunsztokat mutatott be lovon, a Gellérthegy meredek szikláin lovagolt, emeletről ugratott le paripájával.
Verőcei kastélyában hatalmas gyűjteményeket hozott létre, melyeket végül Hont vármegyének adományozott, megalapozva ezzel a központi múzeum gyűjteményét. 1916-ig részt vett az első világháborús harcokban, őrnagyként szolgált a Dukla-szorosnál, aztán egy sebesülést követően a tiroli hadszíntéren. Hogy pontosan mikor hunyt el, arról nincsenek adatok, 1920-21 környékén történhetett. Az általa építtetett stáció, az ipolysági kálvária a mai napig látható szülőföldjén.
Ha érdekelnek más, híres magyar feltalálók, ide kattintva olvass tovább!
