Komárom vármegye legendás alakja volt az ördöglovasként is ismert Sándor Móric. A bajnai földesúr híre messze szárnyalt, az ország határain túlra is.
Gróf Sándor Móric nevét sokan talán a Sándor-palotáról ismerik, annak erkélyéről ugratott le a legenda szerint lován, amely lábát törte. Az épület mára ismét teljes pompájában áll, már az egykori kísértetháznak tűnő, bajnai Sándor-kastélyt is felújították. De ki volt a gróf, aki mindezekért felelt, és ördöglovasként ismerte a világ?
Az egykori magyar főúr, császári és királyi kamarás, Bajna, Bia és Both uradalmainak örökös ura, európai hírű lovas és vadász volt Sándor Móric, családjának utolsó férfi örököse, aki 1805-ben született Budán.
Sokáig nem ülhetett lóra Sándor Móric
Móric másodszülött fiú volt, ráadásul vézna és gyenge, apja nem sokra tartotta. Anyja teljes mértékben uralta nevelését, és olyannyira aggódott fia miatt, hogy haláláig nem engedte a lovak közelébe sem.
Hogy mégis legendás lovassá vált,
ennek fényében igencsak meglepő. 17 éves volt, amikor árván maradt, nővére férje nevelte. Ekkorra már szabadabb életet élt, megtanult lovagolni, nem is akárhogy! Már elsőre egy arab telivért nyergeltetett fel, minden tiltás ellenére. Mint kiderül, jól tette, valóban a nyeregbe született, csak a lovaglást viszonylag későn próbálhatta ki.
„Sándor grófot aligha lehet elegáns lovasnak nevezni és semmilyen körülmények között sem szabályos lovas. Lovaglóiskolai előképzettségének hiányát sokszorosan pótolja teljesítményeinél a rettenthetetlen bátorság, mely abban csúcsosodik ki, hogy sem a maga, sem a lova bőrére nincs tekintettel. A lovaglás művészete nem érdekli.
A rögtönzött bravúr izgatja, a kaland, a rendkívüli élmény, amit a nyereg nyújt, sőt amit a ló nyújthat.
Gyakran ugyanis lova a kezdeményező, ha szembe kell nézni a veszedelemmel, vagy menekülnie kell előle" – írta róla egy korabeli lovas szakértő.
Szerelméért mindenre képes volt az Ördöglovas
Különös lányon akadt meg a szeme Sándor Móricnak, az akkoriban minden hatalmat vasmarokkal kézben tartó Metternich kancellár leányán, Leontine Metternich-Winneburgon. Trükkös cselhez folyamodott, hogy a kisasszony jól emlékezetébe vésse,
fogata felett ugratott át lovával.
Ez bevált, végül sikerült elnyernie Leontine kezét, szerelmük gyümölcseként pedig lányuk született, Paulina. A lovak iránti szeretete akkor sem múlt el, amikor már családos emberré vált, még Széchenyi is féltékenyen nézte hozzáértését. Egy ízben egy betörhetetlennek hitt lovat tett kezessé fél London szeme láttára, majd versenyeket nyert vele.
Apósa miatt a forradalom eseményeiben nem vett részt,
szeretett lovai
a család minden pénzét, és a gróf idejének nagy részét is felemésztették. 1850-ben lovasbaleset érte, annyira beverte a fejét, hogy végül elmegyógyintézetbe került, ugyanoda, ahol Széchenyit is kezelték.
Ha egy másik, híres magyarról is olvasnál, aki elmegyógyintézetben fejezte be életét, kattints ide.
