Gyereknapló: bilikérdés
Annyit, de annyit olvastuk már a Bilikönyvet, hogy vettünk mi is egy bilit, mégis tudja a gyerek, hogy miről van szó.
Annyit, de annyit olvastuk már a Bilikönyvet, hogy vettünk mi is egy bilit, mégis tudja a gyerek, hogy miről van szó.
Voltál már olyan helyzetben, amikor valaki elvileg önzetlenül segített neked, mégis az első adandó alkalommal a fejedhez vágta, hogy mennyi mindent tett érted? Ez a dinamika még akkor is frusztráló, ha felnőttekről van szó. Hát még egy gyerek számára, aki nem választotta a szülővel való kapcsolatot, és nem is áll hatalmában kilépni belőle.
A valaha képregényre és vászonra álmodott gonosztevők között ő a legikonikusabb, ez nem is vita tárgya. Joker karakterét több alkalommal is feldolgozták már, mindig egy kicsit más kontextusba helyezve. A most mozikba kerülő eredettörténet az eddigi legmélyebb személyiségrajz, egyben a leginkább kirívó feldolgozás.
Nem feltétlenül azért választunk valakit barátnak, mert közös az érdeklődésünk, tiszteljük egymást, jó vele együtt lógni. Nem feltétlenül azt választjuk párnak, aki reális szempontjaink alapján illik hozzánk, vagy akivel jó lesz. Választásainknak néha egészen más, mélyebb okai vannak.
Ha a szeretet hasonló mintázatot követ az agyban, mint a függőségek, akkor ezt is meg lehet szakítani. De hogyan?
Jó szülőnek lenni néha elég nyomasztó. Rengeteg döntést kell a gyerekkel együttműködve meghozni: milyen különórákra, táborokba járjon? Melyik iskolát válassza? Mi legyen az ebéd, amivel vitamin is jut a szervezetébe? A mindennapi rohanás közepette előfordulhat, hogy összekuszálódnak a prioritások. A jó hír az, hogy érzelmi szinten ennél lényegesen egyértelműbbek a gyerek szükségletei.
Lehet, hogy néha úgy érzed, téged itt most csúnyán kihasználnak, de nem teljesen viszonzatlan az a szerelem.
Miért van az, hogy sokszor azokkal bánunk a legcudarabbul, akiket a legjobban szeretünk? Alapnak vesszük a jelenlétüket és a jó tulajdonságaikat, miközben idegesítő szokásaikkal kapcsolatban hamar elfogy a türelmünk. Ezzel a három technikával azonban elérheted, hogy olyan kedvesen bánj a szeretteiddel, ahogyan azt megérdemlik.
Pszichológusok, költők és filozófusok hosszú évszázadok óta foglalkoznak azzal, vajon miként fejezzük ki szeretetünket egy másik emberi lény iránt. Jóval kevésbé vizsgált kérdés azonban, hogy mi alapján hisszük azt, hogy szeretnek minket. Most ennek próbáltak utánajárni amerikai kutatók.
Világszerte sok millió nőnek a mai napig küzdenie kell azért, hogy szabadon rendelkezhessen a saját életéről és testéről, részt vehessen a férfiak számára fenntartott tevékenységekben, megfelelő fizetést, tiszteletteljes bánásmódot kapjon a munkahelyén, testi-érzelmi biztonságban tölthesse mindennapjait. A nők sokszor olyan bátor erőt képviselnek, amiben nincs erőszak. Mégis elmennek a falig, ha társadalmi változást akarnak.
Randi Gunther amerikai pszichológus szerint a tisztelet, a figyelem és a nyitottság a legfontosabbak ahhoz, hogy kapcsolatunk igazán szeretetteli legyen, mély intimitást éljünk meg a partnerünkkel.
Bár a legtöbb embernek nehézséget okoz, hogy bűntudat nélkül fogalmazzon meg kritikát a szüleivel kapcsolatban, a gyermekkor sokak számára korántsem az a puha, meleg, idilli fészek, mint a mesekönyvek lapjain. A mérgező családi légkör legnegatívabb hatása gyakran mégsem a megszégyenítés, az elhanyagolás, a bántalmazás szörnyű perceinek emléke. A hosszú távú következmények sokszor láthatatlanok, de alapvetően határozzák meg, hogyan létezünk a világban.