Ha a szeretet hasonló mintázatot követ az agyban, mint a függőségek, akkor ezt is meg lehet szakítani. De hogyan?
Dr. Helen Fisher amerikai antropológus évtizedeket töltött friss szerelmesek, párkapcsolatban élők és a szerelemben elutasított emberek agyának tanulmányozásával. Kutatásainak eredményeit a Medium összegezte.
Miért állnánk ellen valaminek, ami jó?
„Meggyőződésem, hogy a szerelem függőség” – állítja az antropológus. Amikor minden rendben van, akkor az égig emel, amikor nem jól alakul, akkor pokoli. Ismerős, ugye? Helen Fisher szerint biológiai oka van annak, hogy az emberek reménytelenül romantikusak. Ez egy függőség, ami több millió évvel ezelőtt alakult ki, hogy segítsen minket a párválasztásban.
Az ember úgy működik, hogy a jutalom – egy kapcsolat esetében a szeretet és a boldogság – elég motivációt jelent ahhoz, hogy újra és újra megismételjük azt a viselkedést, ami kiváltotta a jutalmazást. Ha valakit vonzónak találunk, gyorsan eljutunk a flörtig, ami jó eséllyel pozitív élményhez (randevúhoz, szexhez, több önbizalomhoz vagy mindháromhoz) vezet, ekkor az agy kapcsol, hiszen rengeteg pozitívumot köszönhet a másiknak, és ezért ez a személy prioritássá válik. Ez persze általában csak kis részben alapul a másik ember valós tulajdonságain, sokkal inkább azon, amit elképzelünk róla.
Evolúciós szempontból ez a neurológiai mechanizmus jó szolgálatot tett. A figyelmünket ugyanis nehéz volt megragadni, azonban ha őseink megéheztek (az inger), majd ettek (a viselkedés), az eredményezte a túlélést (a jutalom). A mai világban ugyanez a mindennapi viselkedés szintjén nagyjából azt jelenti, hogy kiemelt figyelmet fordítunk a másikkal kapcsolatos digitális megnyilvánulásokra. Egy sms, egy hívás, egy kép, és máris az övé a teljes figyelmünk.
A néhány millió évvel ezelőtti állapothoz képest gyorsan továbbléptünk egy globálisan interaktív világba, amely új eszközöket ad az emberek kezébe, például a különböző társkereső alkalmazásokat, amelyek remek példái a viselkedés és jutalmazás által kialakuló huroknak. Az okostelefon egész nap ott van a zsebünkben, és egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy bejövő üzenet miatt figyelmen kívül hagyjuk akár a munkahelyi határidőket is. Minden alkalommal, amikor egy ilyen pozitív megerősítés legyőzi a figyelmünket, és minden alkalommal, amikor eleget teszünk a vágyainknak, fokozódik a hurok erőssége. És amíg a következő üzenetre várunk, bár a szervezetünk dopamint termel, valójában egyre nyugtalanabbak vagyunk.
Szakértők szerint az ilyen jellegű függőség megtörése azon múlik, hogy sikerül-e megváltoztatni a jutalom személyes definícióját. Ha tartós kapcsolat a célunk, a siker esélyei akkor javulnak, ha a kapcsolat nyugodt és biztos lábakon áll, nincs benne bizonytalanság és kételkedés. És bár a bizonytalanság és a várakozás több dopamint termel, meg kéne tanulnunk megkülönböztetni az őrült szerelem bizonytalanságát a valakihez tartozás kiteljesedettségétől. Lehet, hogy az agyunk a hirtelen és felkavaró ingerekre reagál, de jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy többféle jutalom létezik, és eldöntjük, hogy melyik az, amelyik igazán számít.
