Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sokan a kertjükbe menekülnek a mindennapok rohanása elől. Ez a menekülés pedig szó szerint értendő: nem szeretik, ha mások belátnak a menedékükbe, legyen az akár egy járókelő az utcán, akár a szomszéd. Ennek elérésében a kerttulajdonos a növényekre támaszkodik, azaz zöld falat hoz létre a kertje körül.
Hasznsos azonban tudni, hogy a gyorsan növő, sövénynek is alkalmas növények tápanyagigénye nagy. Ha pedig a cél az intenzív növekedés, akkor számolni kell azzal is, hogy a kialakított „kerítés” karbantartása nehezebb lesz, mint egy lassan növő faj esetében.
Ha állandóan zöld kerítést szeretnénk
Régebben az emberek előszeretettel ültettek tujákat, amelyekből tömött, örökzöld fal fejlődött. Ez azonban ma már nem igazán járható út, mivel ezek a növények nem érzik jól magukat az egyre melegebb és szárazabb klímán. A felkopaszodás szinte elkerülhetetlen, így az eredetileg zöld fallal szegélyezett kertek új sövényért kiáltanak.
Ha maradnánk az örökzöld megoldásnál, és fontos az is, hogy ne kelljen 5–10 évet várni a zöld fal kialakulására, akkor tökéletes választás lehet a leylandi ciprus. A növény csalóka: hiába tűnik picinek ültetéskor, legalább egy méteres tőtávolságot érdemes tartani, mert hirtelen és igen erőteljesen növekszik. „Hátulütője” is ez, vagyis az intenzív növekedés: ennek megfelelően rendszeres karbantartást igényel, ellenkező esetben egy bőven 15 méter feletti, fenséges fával találhatjuk szemben magunkat.
Ennél kevésbé magasra törő növény a babérmeggy, amely szintén egész évben zöld marad, ráadásul virágzik is, sőt az illata is kellemes. Tápanyagigényes növény – mint minden gyorsan növő faj –, de vízigénye csak az első két évben nagy. Ilyenkor még öntözni kell, később azonban jól tűri a szárazságot. Napos vagy félárnyékos helyre is ültethetjük, utóbbiban azonban kevésbé lesz tömött a lombozata.
Illatos kerítés
A babérmeggy is illatozik, sajnos azonban mind a levele, mind a magjai erősen mérgezők – igaz, egy hobbikertben ritkán tartanak olyan állatot, amely elfogyasztaná ezt a növényt. Ha ez mégis elrettentő, akkor sem kell lemondani a tömött, dús, zöld kerítésről.
Tökéletes választás lehet a közönséges jezsámen. Ezt a növényt sokan keverik a jázminnal, mert illatuk hasonló, de ez téves. A jezsámen tavasz végén bontja hófehér virágait, erőteljes, vaníliás illatot árasztva. A növény túl sok feladatot nem ad a kertésznek. Ültetés után az első 1–2 évben még igényli az öntözést, utána azonban már nem igazán. Metszeni sem kell olyan sűrűn, mint a leylandi ciprust, elég évente kétszer „helyretenni”, cserébe gyorsan és igen sűrűn nő.
Ha a hagyományokat jobban kedveljük, akkor a régi kertek örök klasszikusát, az orgonát is nyugodtan választhatjuk. Igaz, ahogyan a jezsámen, ez sem örökzöld, de tavasszal hamar kihajt, és virágai kárpótolnak minket a téli kopaszságért. Az orgona jól tűri a metszést, ráadásul egymás mellé ültethetünk több színt, illetve olyan fajtákat is, amelyek virágai több sziromból állnak, mint a hagyományos verziók.
Ha a gyorsaság a szempont
Ha a cél az, hogy a lehető leggyorsabban sikerüljön „elválasztani” magunkat a szomszédtól, akkor jó megoldás lehet a türkesztáni szil. Ez a növény döbbenetes tempóban képes nőni, amiért cserébe sok tápanyagot igényel. Valóban gyorsan képez falat, méghozzá áthatolhatatlant, ha rendszeresen metszve van. És el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiért sokan inkább lemondanak róla: a türkesztáni szilt bizony gyakran kell metszeni, mert erőteljes növekedése csak így tartható kordában – ez pedig sok munkával és zöldhulladékkal jár.
Nagyon gyorsan kaphatunk gyönyörű, zöld falat a bambusz segítségével is. Mivel fűféle, így metszeni sem kell, sőt télen is zöld marad. Ha a cél a nagyon gyors kerítés kialakítása, akkor a „futó” bambuszokat érdemes választani. Ezeket sem kell metszeni, cserébe azonban nagyon nagy körültekintést igényel az ültetésük, mivel agresszíven terjednek. Mindenképpen gyökércsapda telepítését javasolják, hogy behatároljuk a növény terjedését. Ha ez elmarad, a bambusz könnyen átveheti az uralmat a kert, sőt akár a szomszéd kertje felett is.
Ha maradnánk a bambusz keleties, elegáns hangulatánál, de nem szeretnénk egy „szörnyet” rászabadítani a kertre, akkor bokrosodó fajtákkal érdemes próbálkozni. A bambuszt klasszikus értelemben nem kell metszeni, de az elszáradt szárakat tőből érdemes eltávolítani – ezek később támasztékként vagy akár fonott ágyásszegélyként is jó szolgálatot tehetnek. A növény tápanyagigénye nagy, öntözni viszont inkább csak az első egy-két évben kell intenzíven, utána ezt már nem igényli.
Ebben a cikkünkben arról írtunk, hogy mi váltja fel a kertekben a hagyományos pázsitot.
