Ha a durva erőszakot nem számítjuk, kevés dologgal árthatunk többet egy gyereknek, mint ha nem dicsérjük meg rendszeresen, vagy kizárólag tökéletes teljesítményét ismerjük el. Mutatjuk, miért van ez így, és mit lehet tenni az ilyen méreg hatástalanításáért felnőttként.
„Jól megvagyunk a párommal, csak néha bizonytalannak érzem magam. Félek, hogy nem keresek eleget, nem nézek ki elég jól, unalmas dolgokat mondok, és nem vagyok olyan kreatív szerető, mint amilyenre a partnerem vágyna” – ki ne élt volna már meg hasonlókat? Mit érdemes tenni, amikor ilyen dinamikák indulnak be egy párkapcsolatban?
Legyünk őszinték: a legtöbbünknek halvány dunsztja sincs az érzéseiről. Nem tudjuk, honnan jönnek, meddig tartanak, miért vannak, hogyan működnek és mit jelentenek, ha jelentenek egyáltalán bármit is. Az érzelmek az emberiség misztikus erői, amelyekről sokan csak annyit sejtünk, hogy lehetnek jók vagy rosszak. Így aztán egy meglehetősen egyszerű formula alapján igyekszünk megoldani az érzelmi életünket. A pozitív érzelmeket próbáljuk begyűjteni, a negatívakat pedig elkerülni. Mi ezzel a baj?
Tanárok, munkahelyek és szülők örökösen egyensúlyoznak a jutalmazás és a „hát ez alap, miért kéne érte jutalom” felfogás között. Az lenne a jó, ha az elvárt, hasznos, egészséges szokások belsővé válnának, és nem azért csinálnák őket az emberek, mert jutalmat kapnak érte, hanem maguktól. Illetve ha semmiért nem kapunk külső megerősítést, az elég demoralizáló. Mi a jó megoldás?
Ha a szeretet hasonló mintázatot követ az agyban, mint a függőségek, akkor ezt is meg lehet szakítani. De hogyan?
Azt tapasztalod, hogy egyre többet látogatsz közösségi oldalakat, és magad sem érted, hogy miért? Megvan az oka: a közösségi oldalak ugyanis egészen alapvető emberi működésre játszanak rá. Segíthet, ha megismered, mi ez.
