Ha meghalljuk, hogy szerelem, általában az az akaratlan, intenzív érzelmi állapot ugrik be, ami a hollywoodi filmeket és a legnagyobb popslágereket ihlette, amiről romantikus regényeket olvastunk. Amikor érzed a pillangókat a gyomrodban, hevesebben ver a szíved és úgy érzed, ez tényleg örökké tart majd.
A pozitív érzelmek kutatásával egyre többet foglalkozik napjainkban a tudomány, mégsem sikerült pontosan számba venni az összeset. Kanadai kutatók pótolták a hiányt.
Hirtelen össze sem tudod számolni, hány embernek kellene még ajándékot venned az ünnepekre? Lövésed sincs, minek örülne az anyósod vagy a sógorod? Szinte látod a fintort némelyik családtagod arcán, ahogy bontogatja a csomagját? Karácsony közeledtével sokunk számára stresszt jelent az ajándékok beszerzése, pedig mindannyian ismerjük a mondást: jobb adni, mint kapni. Az alábbiakból kiderül, hogy ez pszichológiai szempontból azért mégsem ennyire egyszerű.
Felnőttként gond nélkül kapkodjuk be a vény nélkül vásárolható fájdalomcsillapítókat, ha szükségét érezzük. A gyerekek esetében ez bonyolultabb kérdés, esetükben hajlandók vagyunk más módszereket is alkalmazni. Az olyan eszközök, mint a figyelemelterelés, a mese, az ölelés, az anyai szeretet kifejezése bizonyítottan hatékony fájdalomcsillapítók.
Olyan szép dolog azt hinni, hogy a szerelem jele, ha valaki mindent megtesz a másikért. Pedig valójában mindent megtenni inkább kóros, mint egészséges viselkedés. Pszichológus szakértőink legalábbis így látják.
A tökéletes társ nem létezik. De az sem mindegy, hogy a másik milyen messze van az ideálunktól. Elvárhatjuk tőle, hogy bizonyos dolgokban változzon a kedvünkért? Vagy úgy kellene elfogadnunk, ahogy van, és csakis önmagáért szeretnünk? Mik tartoznak szervesebben hozzá: a jelenlegi gyarlóságai vagy a jövőbeli lehetőségei? Alább olyan szempontokat mutatunk be, amelyek segíthetnek kezelni a sokunk számára ismerős dilemmát.
„Jól megvagyunk a párommal, csak néha bizonytalannak érzem magam. Félek, hogy nem keresek eleget, nem nézek ki elég jól, unalmas dolgokat mondok, és nem vagyok olyan kreatív szerető, mint amilyenre a partnerem vágyna” – ki ne élt volna már meg hasonlókat? Mit érdemes tenni, amikor ilyen dinamikák indulnak be egy párkapcsolatban?
A járvány kitörése óta teljesen átalakultak a mindennapi szokásaink, és olyan érzésekkel kell megküzdenünk, amelyekkel korábban nem: ilyen a magányosság is. Sokakban merül fel ötletként, hogy az űrt egy kedves kisállattal töltsék be, hiszen most van rá idejük is, hogy foglalkozzanak vele, ráadásul a gyerek is felturbózott erőkkel kampányol érte.
A válás nem jelenti az élet végét: az anyuka, az apuka és a gyerek is előbb-utóbb hozzászokik az új családi berendezkedéshez. Mondhatnánk, hogy egy nyugalmasabb időszak veszi kezdetét – ha nem ekkor kopogtatnának az új szerelmek.
Mindenki gyerekkorában tanulja meg, hogy mit jelent a szeretet, hogyan kell szeretni. Akiket nem jól szerettek, azok ezt nem tanulják meg. Nem azért, mert nincs bennük szeretet, vagy mert nem vágynak rá, hanem mert nem tudják, hogyan kell csinálni, milyen is az. Téves gondolataik vannak a világról, amik akadályozzák, hogy békében élhessenek önmagukkal és szeretteikkel.
Ne bánkódjon, ha az első házassága zátonyra futott. A második, vagy akár a harmadik sokkal jobb lehet.
Sokan túlzott elvárásokat támasztanak partnerükkel szemben, van azonban néhány dolog, amit teljes joggal elvárhatsz egy párkapcsolatban. Lássuk, mik ezek.
