A szülői létet az élvezi igazán, aki a nevelés mellett képes időnként hátradőlni, és örömmel szemlélni, hogyan bontakozik ki a gyerek személyisége.
Szandra tehetetlenséget él meg, szinte lefagy, mert nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy muszáj nemet mondania, és a gyermek dühét nem csillapítják az észérvek.
Az rendben van, hogy nem szeretnénk, ha a gyerek fő érdeme a szépsége lenne. De azzal csak segítünk neki, ha támogatjuk, hogy szépnek érezze magát.
Nevelni kell, idomítani viszont nem. A pszichológus az olvasók kérésére arról ír, hogyan tudunk úgy fogalmazni, hogy ne fájjon a gyereknek a nevelés.
Ha korán nevelünk belőle minifelnőttet, az nagyon visszaüthet. A felelősség a szülőé, áthárítani nem oké, a gyerek még nem tudja, mi a túl sok.
Ne legyünk álszentek, van valami oka, hogy gyereket vállaltunk. Ez lehet jó, és lehet olyan, amivel később hátráltatjuk, ahelyett, hogy segítenénk.
Törpe termet, teljes analfabetizmus, erőszakosság - az ababokat mégis mindenki imádja. A tünetegyüttes 16-18 év alatt általában nyom nélkül gyógyul.
Kiskorban, nagykorban, de minden szülő életében jöhetnek időszakok, amikor nem tudja elviselni a gyereket. De vajon miért? És mitől fog elmúlni?
Érdemes lenne megtanulnunk büszkén hibázni, hogy aztán ezt tanulhassák meg tőlünk a gyerekeink is.
Amikor a szülő panaszkodik, sosem fogad szót a gyerek, általában kiderül: nem a neveléssel vagy a gyerekkel van baj, hanem az irreális elvárásokkal
Az orvosi beavatkozásról, vagy bürokrácia útvesztőiről szóló leírás valós születéstörténetté válhat. A történet a gyerek számára nem bonyolult.
Több oka is lehet annak, ha hússzor kérünk valamit, de a gyerek mégsem teszi meg. És a hiba leggyakrabban bennünk van.
