Gyakran éppen a megfogalmazható okokkal érdemes óvatosan bánni, mert nem biztos, hogy a gyerek olyan változást hoz az ember életébe, amire számított.
A szülők vállát nyomja a felelősség, hogy rendes embert kell faragniuk gyerekükből. Aztán rendre kiderül, hogy faragni nem is olyan könnyű.
Nem arról van szó, hogy a gyerek rossz, ártani akar, vagy nem érdekli, mire akarnánk megtanítani. Pszichológus szakértőnk már csak tudja.
Nem szándékosan, de megdöbbentő gyakorisággal adjuk tovább saját szorongásainkat a gyereknek. A pszichológus arról, mit tegyünk, hogy ne így legyen.
Sok nőben bűntudat ébred, amiért kisgyerekes anyaként mer mást is akarni, mint szoptatni, hordozni, vagy természetesen szülni.
A kétszemélyes helyzet hirtelen háromszemélyessé válik, és ez egy sor olyan döntést igényel, változást hoz, amire nem lehet tudatosan felkészülni.
Vannak megoldások, amikbe könnyen belecsúszik az ember, de nem vezetnek eredményre, vagy akár még kárt is okoznak. Soroljuk.
Segíthetjük a porontyot, hogy néha képes engedni, és nem csak azért, mert fél a büntetéstől, hanem akár önszántából is.
Két kulcsmondatot érdemes észben tartani: a gyerek kapja meg, amit lehet, de ne ingyen! A másik, hogy ne szorongjunk a gyerek szenvedésétől!
Ha azt nézzük: ma elég jók voltunk-e, sokszor rossz szájízzel fekszünk le. Kérdezzük úgy: jobban oldottunk meg ma valamit, mint fél éve ment volna?
A sztáranalitikus Kernberg arról beszél, hogyan kell szeretni. Három egyszerű kérdéssel kezdjük.
Lehet úgy is büntetni, hogy a gyerek képes legyen elfogadni, és megértse, nem ő elfogadhatatlan, hanem az, amit csinált. A pszichológus a hogyanról.
