Mit ne vegyünk komolyan a gyerektől?
A szülői szerepbe nem fér bele a megsértődés. Van jó reakció, ha azt vágja a fejünkhöz: nem szeretlek! És persze rosszul is reagálhatuk, hiszen fáj.
A szülői szerepbe nem fér bele a megsértődés. Van jó reakció, ha azt vágja a fejünkhöz: nem szeretlek! És persze rosszul is reagálhatuk, hiszen fáj.
Ijesztő gondolat, hogy semmilyen szülő nem tudja teljesen megóvni a gyereket a szenvedéstől. De kicsit le is veszi a terhet a vállunkról.
A gyerek viselkedése sokat elárul rólunk, de gyakran olyasmiről is azt gondoljuk, hogy rossz fényt vet ránk, ami nem az elhibázott nevelésről szól.
Nehéz következetesnek lenni a nemet mondásban, hiszen egy-egy helyzet megoldását óhatatlanul befolyásolja a szülő hangulata, aktuális terhelhetősége is - írja pszichológus szakértőnk.
Az ütközésre általában kamaszkorban kerül sor. De az elengedést akkor kell kezdeni, amikor először akar felmászni a kicsit magasabb mászókára.
Legyen magabiztos a gyerek, különben nem fog érvényesülni, vagy legyen szerény, mert a felfuvalkodottakat senki sem szereti? Van középút!
Sok oka lehet, hogy bármennyire is szeretjük a gyereket, néha nyűgnek érezzük a vele töltött időt.
A legfontosabb: nem kell megijedni, ha vannak különbségek akár temperamentumban, akár bizonyos helyzetek megítélésében, mert ennek így kell lennie.
Gyakori, hogy a szülők a gyereket nem bántják, de általánosságban gyűlölködnek, ömlik a keserűség belőlük, és a gyereken jelenik meg az eredmény.
Minél kisebb a gyerek, annál nagyobb kárt okozunk, ha utólag öntjük rá, hogy valamit rosszul csinált - írja a pszichológus.
A túlsúlyos anyák immunrendszerének megváltozott működése hatással van a fejlődő magzat idegrendszerének kialakulására is. Rossz hatással.
Felnőttként egyenletesen jól kell teljesíteni, ehhez mindig célok kellenek. A gyerekkel visszakaphatunk valamit az élet spontán örömeiből, ha hagyjuk.