Felnőttként egyenletesen jól kell teljesíteni, ehhez mindig célok kellenek. A gyerekkel visszakaphatunk valamit az élet spontán örömeiből, ha hagyjuk.
A boltban fetrengő, üvöltő gyerek mellett zavartalanul állni a többiek megvetését, hogy bezzeg az ő gyerekük, az kérem, meg_volt_nevelve.
Az anyaszerep megváltozott testkép és párkapcsolat, szeretettel együttjáró szorongás, felelősség, a karrier elvesztése is - ezt nagyon lehet utálni.
Lehet, hogy zökkenőmentesen veszi az akadályt, de az is, hogy nehézségekkel kell megküzdenie. Anyák a második gyerekről.
Mosolygós, magabiztos lányos anyukából állandóan résen lévő nőstény oroszlánná változtam. És így is mindig egy lépéssel előttem jár.
Minden egyes nyálas szülő-gyerek jelenetnél bekönnyesedik a szemem. Van egy lányom, és örökre a hollywoodi hatásvadászat áldozata lettem? Ez rémes.
A téli öltöztetés, a tortúrává fajuló séták, és a bármilyen tevékenység két perces szakaszokban történő elvégzése például ilyen.
A rendszeres mozgás bizonyítottan segíti a megtermékenyülést, ha nem visszük túlzásba. Ezeket érdemes kipróbálni.
A gépre ömlesztett többezer fotó semmire sem jó. A scrapbookosok a családi fotókat már-már életformaszerűen rendezik szebbnél szebb albumokba.
Tudom, hogy a Tökéletes Anyukák És Apukák Szövetségének tagjai szerint mindenképpen szar anya vagyok, de néha még így is meglepődöm.
A legjobb érv a halkan elsuttogott fejlesztés szó, és máris rohanunk megvenni a sokadik fejlesztő játékot, pihenőágyat, könyvet, kiskanalat.
Nem a feministák lőttek túl a célon, sem a főemlősöknél, sem a természeti népeknél nem jellemző a főállású anyaság.
