Tudom, hogy a Tökéletes Anyukák És Apukák Szövetségének tagjai szerint mindenképpen szar anya vagyok, de néha még így is meglepődöm.
A leggyakrabban jól szórakozom, de néha a pofám leszakad, hogy kortól és nemtől függetlenül miért kell mindenkinek véleményt nyilvánítania mások gyereknevelési szokásairól. Elvonatkoztatva attól, hogy a Tökéletes Anyukák És Apukák Szövetségének oszlopos tagjai szerint amúgy is szar anya vagyok, mert segget törlök, nem popsit, terhesen is utazgattam, antibiotikummal mérgeztem a gyereket, többet szültem kettőnél, összeszedtem, milyen kérdésekkel tudták az utóbbi időben, egy másfél éves kislány anyjaként pusztítani az agysejtjeimet.
Terveztétek vagy csak becsúszott?
Nem vicc, ezt a kérdést egy vadidegen asszony tette fel nekem a játszótéren, kb. öt perces beszélgetés után. Most komolyan azt hiszik, hogy majd az esetlegesen elszakadt gumiról vagy a véletlenül kihagyott fogamzásgátlóról fogok dumálni ismeretlenekkel? Ennél már csak az volt morbidabb, amikor látványosan lelkendezve újságoltam egyik rokonunknak, hogy terhes vagyok, és ő megkérdezte, meg akarom-e szülni. Nem, majd kiköpöm, baszki.
Nem túl nagy már a szoptatáshoz?
Amióta a lányom elmúlt egy éves, az ismerőseim kilencven százaléka el van hűlve, amikor félrevonulok szoptatni. De nem is az a baj, hogy a környezetem hónapokban méri a szoptatást, hanem az, hogy az egyébként testi és érzelmi előnyökkel járó tevékenységet el is ítélik egy bizonyos életkor felett. Én soha nem azt kérdeztem magamtól, hogy "Nem lenne már jobb a tápszer?", hanem, hogy "Miért lenne jobb a tápszer?".
Komolyan veletek alszik?
Igen, velünk. És élvezzük. Ezt tartottuk a legkényelmesebb és legjobb megoldásnak, remekül működik a dolog, és nem gondoljuk, hogy ez a szokás púp a hátunkra. Ezzel szemben soha nem szörnyülködtünk még azon, hogy mások külön ágyban, sőt, mi több, külön szobában altatják a gyerekeiket. Tizenöt évesen már nem fog velünk aludni, ezt tapasztalatból mondom, a nagyfiunk sem teszi már.
Még nem beszél?
De, beszél, csak még arra nem sikerült rájönnünk, hogy milyen nyelven... Egyébként tény, hogy mindig csodálattal nézem azokat a kétéveseket, akik folyékonyan csacsognak, szemben az enyémmel, aki mindössze pár szót hajlandó kinyögni, azt is hibásan. Aztán eszembe jut az a nagyobbik, aki három éves koráig meg sem szólalt, most meg le se lehet lőni, úgyhogy köszönöm, addig jó, míg hallgatnak.
Egy kicsit duci, nincs túletetve?
Elárulom, hogy a lányom másfél éves koráig szinte csak anyatejen élt. Evett más dolgokat is, de az inkább csak nyammnyogásnak, kóstolásnak volt nevezhető, mintsem rendes hozzátáplálásnak. Többnyire zöldségeket, gyümölcsöket evett, és a mai napig jó orra van az egészségtelen dolgok kiszűréséhez. Vasgyúrónak vasgyúró, de ennek fényében csak röhögni tudok, ha valaki ledagadtozza.
A szoptatástól nem fogyni szoktak?
Szépen csomagolt formája a "Jézusom, de elhíztál!" rácsodálkozásnak. Hát, én biológiai csoda vagyok ezek szerint, mert a terhesség ideje alatt alig szedtem fel valamennyit, annál inkább a szoptatás időszakában. Megfigyeltem egyébként, hogy mindig a gyerektelen ismerőseim pörögnek a súlyfeleslegemen, ráadásul olyanok, akik már most azon aggódnak, hogy ha terhesek lesznek majd egyszer, mennyi fognak hízni, és addig nem is szülnek, míg nincsen meg a jó előre a szülés utáni hasplasztikázásra, mellműtétre szánt összeg.
Önöknek milyen kérdésektől hullik ki a hajuk?
