olvír 8 - Dívány

Anyós lettem, más lassan tíz éve.

Vannak nehéz pillanatok.

Az óriási kánikulában hirtelen felszabaduló időmben úgy döntöttem, menjünk ki a Palatinus strandra hároméves lányommal.A közlekedés jó, fél óra alatt ott vagyunk a belvárosból.

Van az embernek egy olyan jó tulajdonsága, hogy ha valamit elbaltáz, vagy nem baltáz el, de nem túl jó az a dolog ami éppen van, keres egy tettest, egy hibást, akire rá lehet húzni a vizes lepedőt.

Nyaralni készülünk.

Itt vagyunk hát lábunk előtt a magyar tengerrel, teljesen elszántan arra, hogy az elkövetkező napokban ne csináljunk semmit, csak meggyötört idegeinket simítsuk ellazultra.

Itt a szezon, látom is a szerencsétlen apatársakat szaladni a kölkük után.

Sőt! "Minél nagyobb vagy, annál jobb!" Nem állítom, hogy ez az egyetlen mondanivalója a Felkoppintva (Knocked Up) című filmnek, de tény, hogy ez az egyik legeredetibb.

A minap, itt olvasgatva, rájöttem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a nyóckeres nevelő-oktató intézményeket dicsérem.

Most, hogy az első pár nap izgalma már elmúlt, nekiálltam megírni, hogy is volt ez a szülés-dolog nálunk.

Nem tudom még, hogy jól választottam-e óvodát, bízom abban, hogy a szimpatikus óvónéni hosszú távon is szimpatikus lesz és egy kis napi rendszeresség is jót fog tenni az életünknek.

Ismerőseim elbeszélései és az első saját tapasztalataim megszerzése után egyre biztosabb vagyok abban, hogy a védőnők csak egy régi-régi elképzelés betonba kötött maradványai, afféle jelenkori dinoszauruszok, az egészségügy zsákutcái.