Palkónapló: Két lábon tágasabb a világ
Jár a baba, jár. Persze nem katonás, vagy legényes léptekkel, és nem is túl magabiztosan, de megy előre.
Jár a baba, jár. Persze nem katonás, vagy legényes léptekkel, és nem is túl magabiztosan, de megy előre.
Szóba került múltkor a gyors főzés, amire az én válaszom a wok.
Van, amikor a baba olyan gyorsan érkezik, hogy az anyának nincs ideje bemenni a kórházba.
Anya, új gyerek van az oviban. Szaidnak hívják. Neki nem kellett megkóstolni a ragulevest. Mindenkinek meg kellett kóstolni, csak neki nem. Apukája török.
Játékok arra az esetre, ha nem tudunk/akarunk kimenni.
Drazsé terhessége nem volt problémamentes, és a szülésnél is segíteni kellett kinyomni a babát.
Többen kértetek egyszerű, gyorsan elkészíthető süteményrecepteket, így most ezek következnek.
Kedd. Reggel hét és hét húsz között megérkeznek a csajszik (négy és fél valamint háromévesek) az ágyunkba.
Bölcsődenaplónk második része egy hűvös szeptemberi estén kezdődik. Zizi alszik, nem is sejti tán, hogy másnaptól bölcsődés lesz.
Irtó lazák vagyunk, de látom a szemükben, értik, mit érzek. Más nem is kell. Itt nincs szánalom, nincs sajnálat a szemekben, csak testvériség, megértés.
Felkutattam néhány hajdani bölcsességet, először is a párválasztás, aztán a kiszemelt áldozat behálózása és bekebelezése témakörben.
Előfordult már, hogy a budai rakparton sétálgatva egy szembejövő kisfiúnak szó nélkül az arcába mart, majd persze sírva is fakadt rögtön.