Bölcsődenaplónk második része egy hűvös szeptemberi estén kezdődik. Zizi alszik, nem is sejti tán, hogy másnaptól bölcsődés lesz. A nappaliban Zizi mamája már hatodszorra rendezi át a kislány macis táskáját. Főleg a ruhákkal bíbelődik. Fülében csengnek A néni és V néni, a két gondozónő szavai. „Az ideális bölcsődei viselet praktikus, egyszerű és uniszex. Szoknya, ruhácska és kertésznadrág mellőzendő, bármiféle ékszer tilos. Adjon a kislányra bodyt, hogy a dereka mindig fedett legyen. Benti, kinti tartózkodásra egyaránt a melegítőt ajánljuk. A játszószobákban váltócipő legyen a gyereken. Minden ruhadarabból kérünk egy váltást a kislány szekrényébe. ” És Zizi mamája meghajol az évtizedes tapasztalat előtt. Azért nem tudja legyőzni önmagát; az udvari játszáshoz harisnyát, vízlepergető anyagból készült nadrágot, polár pulóvert és pufimellényt készít. A tisztasági csomagba pelenka, törlőkendő, popsikrém, zsebkendő, szappan és szalvéta kerül. Mivel Zizi szüleinek nincsenek illúziói, az ágynemű és az alvómackó egyelőre otthon marad.
Ekkor eljön Zizi papájának ideje. Ő a család hivatalos papírokkal és pénzügyekkel foglalkozó megbízottja. Összekészíti és különböző színű műanyag tasakokba helyezi Zizi bölcsődei törzslapját, orvosi igazolásait, Zizi mamájának munkaviszonyát igazoló dokumentumot, Zizi jellemzését és szokásainak leírását, illetve az üzenő füzetet (benne a szülők adataival és elérhetőségeivel). Zizi mamájának pénztárcájában külön borítékban, felcímkézve ott lapul 5000 Ft a félhavi étkezési díjra, 1000 Ft csoportpénz és 1000 Ft a sószoba fenntartási költségére. Ez utóbbi évi egy kiadás, míg az étkezési díj és csoportpénz bekerül a család havi költései közé.
Eközben Zizi mamája elhatározza, hogy most és mindörökre leszámol a bölcsődével kapcsolatos félelmeivel. Ugyanis hónapok óta szorong, és ez így nem mehet tovább. Mire megvirrad, neki kell lennie a határozott, pozitív üzenetet sugárzó (ez utóbbit V néni mondta) szülőnek, aki biztos a döntésében. Rettegésének egyik tárgya a betegségek. „Tudvalevő, hogy a kicsik immunrendszere fejletlen, a közösségbe szoktatás sajnálatos velejárói főként a felső légúti vírusos és bakteriális fertőzések” – írja doktor internet. De mit lehet ez ellen tenni? Zizi mamájának játszótéri forrásai közül a kis D anyukája Béres cseppet használ, a kétéves V nagymamája az ősz beköszöntével C-vitamin kúrára fogja az egész családot, K pedig probiotikus italokkal próbálkozik. Zizi orvos nagymamája a kiegyensúlyozott táplálkozás, sok mozgás, hűvös szobában alvás háromszögét pártolja. V néni szerint a bölcsődei sószoba határozottan jót tesz a felső légúti bajok megelőzésében. Zizi gyerekorvosa pedig azt mondja, hogy bármi bevethető, de tapasztalatai szerint a gyerekek túlnyomó többsége az első évben sokat betegeskedik. Zizi mamája tudomásul veszi hát az elkerülhetetlent, de harc nélkül nem teszi le a fegyvert.
Zizi mamájának második nagy félelme a gyerekek közötti agresszió. Zizi idegenek társaságában félénk, visszahúzódó kislány. Ideális áldozat. Mielőtt Zizi mamája össze-vissza vizionál, hogy miként csavarják ki kislánya kezéből a lapátot, hogyan verik fejbe dömperrel és tömnek gyurmát a szájába, Zizi papája közbelép. Hogy először is nem kell a legrosszabbat feltételezni, közelítsük meg a dolgot úgy, hogy ez egy esély, hogy Zizi feloldódjon, meg hát a konfliktus az élet velejárója és nem tarthatjuk burokban a kislányt. Végső érvként bedobja, hogy ott lesz A néni és V néni, akik nem hagyják, hogy elfajuljanak a dolgok. E percben Zizi mamája nem tehet mást, mint elfogadja férje optimista nézőpontját.
A harmadik (és legnagyobb) az elválással kapcsolatos szorongás. Ez olyan erős, hogy akármennyire is igyekszik, nem tud felülkerekedni rajta. Erre még Zizi papájának sincsenek kész válaszai, csak egy dolgot tud mondani, ami megint telibe talál: nem érdemes ezen vívódni, hiszen nincs más megoldás. Zizi mamájának erre eszébe jut egy régi történet. Amikor úgy három-négy éves volt a nagymamája sokat vigyázott rá. Nem volt különlegesen bensőséges viszony kettőjük között, de azért elvoltak egymással. Egyszer megkérdezték őt, hogy szeret-e a nagymamájánál lenni, mire azt válaszolta; ha muszáj, akkor szeretek. Hátha Zizi is ilyen, elvégre anyja lánya. Ha muszáj, akkor szeretni fogja a bölcsődét.
Ui: Elnézést kérünk, hogy a kommentek megválaszolatlanok maradnak, de Zizi mamájának egy, a tervezettnél gyorsabb és intrikákkal teli munkahelyi reintegrációval kell szembenéznie.
Zizi mamája
