Az a gyerek, akinek rossz az egyensúlya, sok területen szenved hátrányt: nincs biztos támpont az életében, a saját testén, térben és a síkban is bizonytalanul fog tájékozódni.
Egy kismama elvileg boldog, szép és legfőképp kiegyensúlyozott, maga a megtestesült Buddha szobor. De aztán elkezdődnek a sorozatos megpróbáltatások.
Hétvégére a kicsiknek egy kis bábszínházat ajánlunk, a nagyok meg úgyis bírják az esőt, akár túrázni is mehetnek! Bár gumicsizmában gázolni a pocsolyákban minden járóképes gyerek szeret.
Az orvosok hol azt mondták, nem hall a gyerek (másik orvos szerint meg igen), hol szellemi visszamaradottsággal riogattak, mondván, Tibikének túl nagy a feje.
A kölkök mindent észrevesznek, mindent szóvá tesznek, megkérdeznek, konstatálnak, valahogy mindig sikerül megfogniuk a lényeget.
A tanár, aki a mérést végezte, már amikor meglátta az első utánfutónyi papírt, akkor elkezdett megjegyzéseket tenni, de ezt mindenki betudta a frontnak, vagy annak, hogy már szeretne hazamenni.
Nem célom frászt hozni senkire, de vesszőparipám a megelőzés és a korai fejlesztés, így a „majd kinövi” számomra csak a ruhaméret esetén elfogadható.
Térd berogyaszt, fej lehajt, huppanási célpont belő, a fenék óvatosan közelíti a padlót, de közben a kéz továbbra is erősen kapaszkodik, rogyaszt, rogyaszt, és hupp!
A feladat tehát adott: egyen a gyerek sok zöldséget meg gyümölcsöt. Na jó, de hogyan? Ági tippeket ad a Poronty konyhájában.
Kórházteszt-sorozatunkban a kecskeméti kórház szülészetén szerzett tapasztalatait osztja meg olvasónk.
Mi másról is szólhatna a mai programajánló, mint a gyereknapról?
Ha már minden konnektorvédőt a helyére tettünk, biztonsági zár van ajtón-ablakon, és az összes szőnyeg alatt is csúszásgátló tappancsok vannak, még mindig nem dőlhetünk hátra.
