Nem célom frászt hozni senkire, de vesszőparipám a megelőzés és a korai fejlesztés, így a „majd kinövi” számomra csak a ruhaméret esetén elfogadható.
Könyvek és internetes oldalak százai foglalkoznak a mozgással, beszéddel, tanulással és ezek zavaraival, így képtelenség arra vállalkozni, hogy egyetlen posztban részletesen körbejárjam valamennyi problémát. Szívesen válaszolok viszont konkrét kérdésekre a fenti témák bármelyikét illetően azzal a kitétellel, hogy nem vagyok sem ortopéd szakorvos, sem gyógytornász, sem gyógypedagógus, viszont tudom, mikor illetékesek a fenti szakemberek, és adott kórkép esetén melyik mozgásterápia lehet hatékony. Nem célom frászt hozni senkire, de vesszőparipám a megelőzés és a korai fejlesztés, így a „majd kinövi” számomra csak a ruhaméret esetén elfogadható. Minden más esetben különféle (játékos) ötletekkel igyekszem segíteni a fejlődést, ha megtiszteltek a bizalmatokkal.
Magamról:
1997-ben végeztem konduktor-tanítóként. Az élet úgy hozta, hogy a központi idegrendszeri eredetű mozgássérülések mellett öt éve a mozgásfejlődés egy számomra addig ismeretlen területével is megismerkedtem. Azelőtt nem is gondoltam, hogy létezik „átmenet” a (re)habilitáció és a testnevelés, sport között. Amikor beszédfogyatékos gyerekekkel kezdtem dolgozni, értetlenül álltam a feladat előtt. Mit lehet/kell csinálni egy gyerekkel, aki önállóan jön-megy? Hogy döntsem el, mik a fejlesztendő területek és hogyan kapcsolódnak ezek a beszédhez? Hozzátartozik a történethez, hogy a munkáltatóm sem volt nálam okosabb, de „ki volt adva”, hogy be kell tölteni egy státuszt valami mozgáshoz is értő munkaerővel. Nekem pedig égető szükségem volt az állásra.
Néhány hónap alatt körvonalazódott a kép, rengeteg könyv, internetes böngészés, tanfolyam kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mi a dolgom és hol jövök én a képbe. Mostanra eljutottam oda - még, ha nagyképűen is hangzik-, hogy az utca túloldaláról is meglátom, ha valahol hiba csúszott a gépezetbe.
Várom tehát a témákban felmerülő kérdéseiteket.
Wish1973
