Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kórházteszt-sorozatunkban a kecskeméti kórház szülészetén szerzett tapasztalatait osztja meg olvasónk.
A régi épületszárnyban működő szülészeti és csecsemőosztály régi és kopott, de a tisztaságra nincs panasz. A takarítónők mindent megtesznek, hogy a három vécé, amelyet 20-25 kismama használ, egy-két igénytelen anyuka miatt ne legyen trágyadomb. Egyesek ugyanis nem tartják tiszteletben azt, hogy közös helyiségekről van szó, melyek tisztaságának megőrzéséért közösen felel mindenki. Kórházteszt-sorozatunkban a kecskeméti kórház szülészetén szerzett tapasztalatait osztja meg olvasónk. Te is elmesélnéd tapasztalataid a Poronty olvasóinak? A részletes kórházleírásokat, élménybeszámolókat erre a címre küldheted.
Első gyermekemet szültem a kecskeméti kórházban. A szülés előtti évben kórházban töltött 3 nap, valamint a saját születésem kivételével szerencsére még nem szorultam kórházi kezelésre. A szülésig, illetve az azt megelőző rutin vizsgálatokig (vérvétel, UH, NST) valószínűleg az ismeretlentől is félve, meg az ismerősöktől hallott kórházi rossz tapasztaltok miatt hatalmas kórház fóbiával indultam neki a terhességnek.
A szülészeti részleg az Izsáki úton található, mely 1927-ben jött létre, szerencsére azóta azért történtek változások az épület állapotát tekintve, azonban azért messze nem mondható modern és szép épületnek. Majd 30 évvel ezelőtt én még az épület régi szülészeti osztályán születtem, de a húgom két évvel később már abban az épületszárnyban, ahol jelenleg is működik a szülészet. Anyukám lelkesen nosztalgiázott, amikor –szerencsére rövid ideig – a folyosón várta, hogy kitoljanak a szülőszobáról, ugyanis nem sok változás történt azóta. Ez a tény lehetne nagyon szomorú is, na jó lássuk be, az is, de a lehetőségekhez képest azért renoválják évről évre az épületet. Távolról sem kielégítő a műszaki állapota, az infrastruktúrája, de azért úgy látom, hogy igyekeznek. Igen, minden régi és kopott, de az 5-ös skálán ezzel együtt tőlem egy 4-es alá osztályzatot kap a részleg.
A szülőszobán két egymás melletti ágy van (függönnyel elválasztható) egy nagyobb teremben, de van egyszemélyes alternatív szülőszoba is, valamint a vizsgáló mellett szintén két-háromszemélyes szülőszoba. Tudom, hogy ez sem ideális, de mivel én éppen teljesen egyedül voltam, mármint szülő nő, így nem értékeltem ezt zavarónak. Persze, ha mellettem egy másik nő szült volna éppen, nem biztos, hogy ilyen pozitív emlékeim lettek volna. A szülőszoba mellett található az őrző, ahol két órát tölt el anyuka, az újszülött (persze orvosi vizsgálat után, ha mindent rendben találtak) és az apuka. Ez is egy négyágyas helyiség, de szintén egyedül voltam, így itt sem zavartak bennünket. A gyerkőcöket külön folyosón viszik át a szemben lévő folyosón működő csecsemőosztályra megvizsgálni, ezzel kikerülve a folyosón várakozókat. Ja, a szülőszobán kellemes hőmérséklet uralkodott, főleg mivel szép májusi reggel lévén nyitott ablak mellett folytak az események.
Ezután visznek le az egy emelettel lentebb található gyermekágyas részre, ahol a folyosó egyik felén van a baba-mama részleg, a másik felén a „sima”. A babás szobák két- illetve négyágyasak. A kétágyashoz saját fürdő és vécé tartozik, azonban a négyágyasokhoz már nem. Négyágyas szobába kerültem, délutánra kiegészült a létszám 3 főre. Sajnos az egyik fő negatívum, hogy a négyágyas szobák „lakói” közös vécét és zuhanyzót használnak a másik folyosón lévő kb. 20 másik kismamával, ráadásul ez a mosdó a mi szobánktól friss sebekkel igen messze volt. 3, azaz három vécét használt kb. 20-25 kismama (szerencsére a látogatók nem, vagy csak én nem láttam őket), valamint ugyanennyi zuhanyzó is jutott.
A vizesblokkok műszaki állapotára ugyanaz jellemző, mint amit fentebb írtam az épületről általában, azonban a tisztasággal csak ritkán akadtak gondok (bár a véleményem az, hogy ennek egyáltalán nem kellene előfordulnia egy eü. intézményben). A takarítónők rendszeresen járták és ellenőrizték a mosdókat, zuhanyzókat, azonban itt is voltak olyan kismamák, akik nem úgy hagyták ott maguk után az illemhelyet, ahogy találták. Vécépapír van kirakva (sajátot használtam mindig), meleg víz és kézfertőtlenítő szintén megtalálható, valamint papír kéztörlő is van a falon lévő tárolóban. Ennek ellenére azért minden mosdóhasználat után a szobánkban lévő csapnál szintén kezet mostam az általam bevitt kézfertőtlenítővel és kezet töröltem a saját törölközőmmel.
A szobákat naponta kétszer takarítják, azonban kérésre jön a takarítónő, ha valami gond van. Szemem láttára takarított külön-külön ronggyal ágyat, pelenkázót, éjjeli szekrényt, csapot, kukát, stb. Szerencsére!
A szobák a szükségesekkel felszerelve: pelenkázó, kis kosárszerű ágy a babáknak, éjjeliszekrény, ruhásszekrények, egy közös asztal négy székkel, valamint egy-egy sámli minden ágy alatt. Ágyneműt és hálóinget bármikor lehetett kérni tisztát, nem húzták a szájukat az ápolónők.
A babákat reggel 6-kor hozták le és este 9 óra körül vitték vissza a csecsemőosztályra. A kórházi védőnő naponta többször körbejárt, segített, azonban külön is bármikor megkereshettük. Nem mondom, hogy nem volt senki mufurc a kórházi dolgozók között, de többé-kevésbé itt is jó tapasztalatokat szereztem. Itt megjegyzem, hogy azért vannak kivételek, de nagy részt minden orvos és ápoló lelkiismeretesen végezte a munkáját, olykor nem kis erőfeszítés árán mosolyogva (volt egy-két nehezebb eset a kismamák között).
A látogatókat elvileg nem korlátozzák, azonban a szobákba nem lehet bemenniük, bár azért mindig akad, aki ezt az elvet nem tudja magáévá tenni. A babákat természetesen a folyosóra nem nagyon szabad kivinni huzatra, fertőzésre, egyebekre hivatkozva. Azon kismamák, akik nem baba-mama szobában vannak, 3 óránként kapják meg gyermekeiket, azonban a hozzátartozók bármikor megtekinthetik csukott üvegajtón át a csecsemőosztályon a csemetéket. Előzetesen megkérdezték, hogy van-e olyan személy, akinek nem mutathatják meg a gyereket, valamint húgoméknak nem engedte a nővérke lefényképezni a legényt!
A babáknak csak popsitörlőt kell vinni, a kórház biztosít pelenkát, krémet, hintőport, textilpelenkát, ruhát, plédet, stb. A kórház által rendezett szülésfelkészítőn ezeket el is mondják az érdeklődők számára.
Az étel nem valami fényes, bár nemigen vártam mást, különben is a nagymamák állandóan hozták az általam áhított fogásokat. A folyosón közös és nem utolsó sorban tiszta hűtő található, ahová elhelyezheti a kismama a megmaradt elemózsiát.
Összességében nem voltak szörnyű állapotok, bár azért télen történt látogatás alkalmával tapasztaltam a magyar egészségügyi intézményekre jellemző klímát a 35 fokkal, de tavasz lévén szerencsére ez kimaradt a mi életünkből. Nem egy luxushotel a kórház, ez kétségtelen, de számomra még az elviselhető kategória fölé esik bőven. Ami levont az „értékéből”, az inkább abból adódott, hogy egyesek nem tartják tiszteletben azt, hogy közös helyiségekről van szó, melyek tisztaságának megőrzéséért közösen felel mindenki.
A tény pedig, hogy - valószínűleg mire a második gyermekünket szülöm - hamarosan elkészül az új kórházi szárny, ahová többek között a szülészet is átköltözik, nagyon ígéretes. A tervek szerint ott egy- és kétágyas szobák lesznek saját fürdővel és vécével, továbbra is választható lehetőségként a rooming-innel, melyhez minden szobában adott lesz a lehetőség. Ez egy szép terv, reméljük meg is valósul, hogy ezzel is méltóbb környezet várja a kis jövevényeket.
nanemárrr
